GK BH 1981/249
GK BH 1981/249
1981.06.01.
Nincs helye gazdasági bírság mérséklésének olyan gazdálkodó szervezet esetében, amellyel szemben ilyen bírságot hasonló okból előzőleg már kiszabtak [20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2. § a) pont, 6. § (1) bek., 7. §, 11. § (1) bek.].
A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának megyei hivatala 1978. augusztus 3. és szeptember 21. napja között pénzügyi ellenőrzést tartott egy építőipari szövetkezetnél. Ennek során megállapította, hogy a szövetkezet 1976. és 1977. évben helytelen árképzéssel, az árszabályok megsértésével jelentős mértékű tisztességtelen többletbevételhez jutott.
1977. évben az egyik egyetemmel egy teljes vízhálózat cseréjére és bővítésére 1 millió forint összeghatárt meghaladó értékben megkötött építési-szerelési szerződésben a jogszabály rendelkezése ellenére szabad árformát határozott meg és 8,5%-os bruttó haszonkulccsal szemben 28%-os kulcsot alkalmazott. Így 174 011 Ft jogtalan többletbevételt számolt el.
Utóbb egy szerszámgyárral kötött szerződésében az építési-szerelési adót jogszabályellenesen a bruttó haszonkulcsban érvényesítette. Így 1976. évben 15 801 Ft, 1977. évben 175 517 Ft és 1978. évben 5855 Ft, összesen: 197 173 Ft jogosulatlan haszonhoz jutott.
Mindezek figyelembevételével a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága indítványozta, hogy a megyei bíróság a szövetkezetet 371 184 Ft jogtalan előny alapulvételével gazdasági bírság megfizetésére kötelezze.
Az eljárás alá vont szövetkezet az indítvány alapjául szolgáló vizsgálati megállapításokat nem vitatta. Kérte annak figyelembevételét, hogy a túlszámlázás tévedésből történt és szerződő partnereinek a jogtalan előnyt önként visszautalta.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont építőipari szövetkezetet 150 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a szövetkezet az egyetemmel és a szerszámgyárral kötött szerződéseiben szabálytalan árformát alkalmazott és ezzel jelentős anyagi előnyre tett szert, ezért a 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet 2. §-ának a) pontjában foglaltak alapján gazdasági bírság megfizetésére köteles. A gazdasági birság összegének megállapításánál azonban figyelembe vette, hogy a szövetkezet a jogtalan előnyt a szerződő partnereinek önként visszautalta, ezért a gazdasági bírság összegét csak 150 000 Ft-ban határozta meg.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági bírság összegét úgy kell megállapítani, hogy az meghaladja a vállalat által elért, jogtalanul szerzett előnyt.
A bíróság helyesen állapította meg a gazdasági bírság mértékére kiható körülményeket. Eszerint az eljárás alá vont szövetkezet nem vitásan 371 184 Ft jogtalan előnyhöz jutott.
Tévedett azonban a bíróság a körülmények összevetéséből levont azzal a következtetésével, hogy az adott esetben lehetőség van a gazdasági bírság mérséklésére. A bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra is, hogy a gazdasági bírság kiszabásánál a szövetkezet által az egyes szerződő partnereinek visszatérített, jogtalanul felvett vagyoni előnyt nem lehet figyelembe v enni.
A 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 11. §-ának (1) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az eljárás alá vont szocialista szervezet kártérítési vagy más vagyoni felelősségét a gazdasági bírságról szóló rendelet nem érinti.
A gazdasági bírság összegének meghatározásánál tehát – a szerződő partnereknek átutalt összegektől függetlenül – az elért 371 184 Ft jogtalan előnyt kellett alapul venni.
A 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 7. §-a különös méltánylást érdemlő esetekben teszi lehetővé a bírság mérséklését. A jelen esetben erre azért nem áll fenn lehetőség, mert a nem vitás tényállás szerint az eljárás alá vont szövetkezetet a vonatkozó pénzügyi rendelkezésekkel ellentétes árképzés miatt a megyei bíróság már korábban, egy ízben 330 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Ez a körülmény pedig azt mutatja, hogy a szövetkezetet a korábbi határozat sem tartotta vissza a jogszabályba ütköző eljárás megismétlésétől. A preventív cél elérése tehát nem a bírság mérséklésétől, hanem inkább a felemelésétől várható.
Végül rá kell mutatni arra is, hogy nem szolgálhat a kiszabandó bírság mérséklésének alapjául az a körülmény sem, hogy az eljárás alá vont szövetkezet előadása szerint az 1976. és 1977. években a szövetkezet által elért össznyereség összegéhez viszonyítva a jogtalan előny még 1%-ot sem tesz ki. A gazdasági bírság kiszabásával kapcsolatos eljárásokban kialakult állandó bírósági gyakorlat szerint ugyanis az anyagi előny jelentős voltának elbírálásánál nem a viszonylagos mértéket, hanem az abszolút értéket kell figyelembe venni. Ennek folytán a jelen esetben a 371 184 Ft összeg jelentősnek tekintendő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adott és mivel a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók voltak – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a kifejtettek alapján az eljárás alá vont szövetkezetet felemelt összegű gazdasági bírság fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. G. törv. V. 31 317/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás