MK BH 1981/256
MK BH 1981/256
1981.06.01.
Ha a munkáltató a dolgozó munkabéréből le nem vont gyermektartásdíjat a jogosultnak készfizető kezesként megfizette, a reá átszállt követelés érvényesítésével összefüggésben keletkezett vita eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik [Pp. 357. §].
A kerületi bíróság végzésével az alperest korábban határozott összegben terhelő gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséget százalékos mértékűre változtatta át. Eszerint az alperes két gyermek után mind a bérköltség, mind a részesedési alap terhére kifizetett jövedelmei 20-20 %-át volt köteles megfizetni gyermekenként, havi 1120 forint alapösszeggel. A bírósági határozat alapján a felperes az őt terhelő levonási kötelezettségnek mulasztás folytán esetenként nem tett eleget. Az így felgyülemlett 5450 forint hátralékot azonban mint készfizető kezes utóbb peren kívül átutalta a jogosultnak. Erről a felperes 1979. július 17-én írásban értesítette az alperest annak közlése mellett, hogy a fenti összeget „tartozásként előírtuk és 300 forintos havi törlesztéssel előjegyeztük.”.
Az intézkedés ellen az alperes kérelemmel élt a munkaügyi döntőbizottsághoz, amely határozatával a felperes „bérlevonási határozatát” hatályon kívül helyezte és elrendelte a már levont 300 forintnak az alperes részére történő visszafizetését. A döntőbizottság indokolásából kitűnően az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozót a munkabér téves kifizetéséről harminc napon belül értesíteni kell. A jelen esetben ez nem történt meg, ennélfogva az alperes a munkabér visszafizetésére sem kötelezhető.
A felperes keresete alapján a munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatva megállapította, hogy az alperes 5450 forint tartozása fennáll.
A bíróság álláspontja szerint az Mt. V. 68. §-a nem alkalmazható ugyan, tény azonban, hogy a munkabérből levonni elmulasztott összeget a felperes alperes helyett térítette meg a jogosultnak, az alperes tehát ezzel az összeggel jogalap nélkül gazdagodott.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában (munkaügyi vita) a munkaügyi döntőbizottság, majd a munkaügyi bíróság jár el. Tény, hogy a peres felek között munkaviszony áll fenn, az adott jogvitájuk azonban nem ebből ered. A felperes nem a munkaviszony, hanem az általános hatáskörű bíróság határozata alapján köteles – a bírósági végrehajtás szabályai szerint – a gyermektartásdíjat levonni az alperes munkabéréből. Ha ezt elmulasztja, a jogosulttal szemben a levonni elmulasztott összegek erejéig készfizető kezesként felel. Ha készfizető kezesi minőségében a jogosult részére teljesít, a teljesítés mértékéig a követelés a végrehajtási joggal együtt reá átszáll. Mivel pedig a követelés már végrehajtási szakban van, a kifizetett összeg erejéig a felperes a végrehajtást kérő helyébe lép és a már folyó végrehajtási eljárásban az adóstól a tartozást behajthatja.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a peres felek vitája a polgári anyagi jog és a bírósági végrehajtási jog területére tartozik, ennélfogva munkaügyi vita e kérdésben nem kezdeményezhető. A bíróság tehát akkor járt volna el a Pp. 357. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően helyesen, ha – a hatásköre túllépését észlelve – a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezi és egyben a munkaügyi pert megszünteti. (M. törv. I. 10 303/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás