BK BH 1981/257
BK BH 1981/257
1981.07.01.
I. Több terhelt esetében az elsőfokú bíróság ítéletének a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése is csak a fellebbezéssel érintett terhelt vonatkozásában bírálható felül [Be. 236. § (1) és (3) bek., 237. § (1) bek., 382. §].
II. A nyomozást elrendelő határozat meghozatalát megelőzően, az arra illetékes hatóság által beszerzett adatokkal kapcsolatos költségek: bűnügyi költségek, ha ezeket az adatokat a bíróság a büntetőügyben mint bizonyítási eszközt használja fel [Be. 61. § (2) bek., 120. § (1) bek. a) pont, 217. § (3) bek.].
A katonai bíróság az I. r. terheltet halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélte el; a II. r. terhelttel szemben pedig az elöljárói gondoskodás gondatlanságból elmulasztásának vétsége miatt indított eljárást megszüntette és az ügyet az illetékes parancsnok fegyelmi hatáskörébe utalta. Kötelezte a terhelteket egyetemlegesen 9840 forint, ezen túlmenően az I. r. terheltet egyedül további 1750 forint bűnügyi költség megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt az alakulatnál fűtőként állt alkalmazásban, aki mellé az illetékes elöljáró rendelkezésére segédfűtőnek egy sorkatonát – a sértettet – vezényelték. Az I. r. terhelt ennek ismeretében ezen a napon engedélyt kapott az ügyeletes tisztként szolgálatot teljesítő II. r. terhelttől, hogy a munkahelyéről eltávozhassék és a fűtői teendők ellátását kizárólag a sértettre bízza. A kazánházban egyedül hagyott sértett a kazán kezeléséhez nem értett, a helytelen kezelés folytán szénmonoxid- és széndioxid-mérgezést kapott és meghalt.
A sértett halála az I. r. terhelt foglalkozási szabályszegéseivel és a II. r. terhelt szabályellenes intézkedésével állt okozati összefüggésben.
Az ügyben először az államigazgatási eljárás szabályai alapján indult vizsgálat, melyet a katonai ügyészség folytatott, ennek keretében részletes szakértői véleményeket is beszereztek. A nyomozást ezek után rendelték el, amely időpontig – a szakértői vizsgálatok folytán – 19 277 forint bűnügyi költség merült fel.
A katonai bíróság ítélete az I. r. terhelt vonatkozásában meghozatala napján jogerőre emelkedett, az ítélet ellen a II. r. terhelt és védője a bűnügyi költség megfizetésére kötelezés miatt jelentett be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek a bűnügyi költségekkel kapcsolatos rendelkezéseit mindkét terhelt vonatkozásában felülbírálta és az I. r. terheltet 2300 forint, a II. r. terheltet pedig 200 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az első fokú ítélet bűnügyi költségre vonatkozó részének mindkét terhelt vonatkozásában történt felülbírálatára az adott lehetőséget, hogy az elsőfokú bíróság a terhelteket részben egyetemlegesen kötelezte annak megfizetésére, ezért az I. r. terhelttel kapcsolatos ítélet csak egyéb vonatkozásaiban emelkedett jogerőre. Utalt ezzel kapcsolatban a Be. 382. §-ában foglaltakra is.
Ugyanakkor nem értett egyet azzal az ügyészi állásponttal, amely szerint bűnügyi költségként a nyomozás elrendelését megelőzően felmerült összeg nem vehető figyelembe. Rámutatott, hogy mindazon költség bűnügyi költségnek tekintendő, amely a tényállás felderítéséhez szükséges bizonyítékok összegyűjtése során merült fel, tekintet nélkül arra, hogy ez a nyomozás elrendelését megelőzően, illetőleg azt követően történt-e.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint törvénysértő a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel az I. r. terhelt tekintetében is felülbírálta az első fokú ítéletet, de téves a másodfokú ítélet abban a részében is, hogy a nyomozás elrendelését megelőzően felmerült költségeket is bűnügyi költségnek tekintette.
A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
I. Helytálló a törvényességi óvásban kifejtett az az álláspont, hogy a katonai bíróság ítélete az I. r. terheltre vonatkozó teljes terjedelmében – tehát valamennyi rendelkezése tekintetében –, a bűnügyi költségek megfizetésére kötelező rendelkezés vonatkozásában is jogerőssé vált, ezért annak felülbírálására a Be. 236. §-ának (3) bekezdése alapján sincs törvényes lehetőség. Kizárja a felülbírált lehetőségét a Be. 237. §-ának (1) bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, amely szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak azokra a vádlottakra vonatkozó részét bírálja felül, akiket a fellebbezés érint. Ennek a rendelkezésnek a hatályosulását nem oldja fel ugyanis az a körülmény, hogy a terhelteket az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte a bűnügyi költség egy részének megfizetésére.
A törvényességi óvással megtámadott ítéletnek az az álláspontja sem helytálló, hogy a Be. 382. §-a ad lehetőséget a bűnügyi költségekkel kapcsolatos rendelkezés másodfokú eljárásban történő felülbírálására. Ez a rendelkezés a Be. XVIII. fejezetében a bűnügyi költségekre vonatkozó utólagos döntés lehetőségét teremti meg, mely szerint a bíróság utólag határoz a bűnügyi költség viseléséről, ha a jogerős határozat erről nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. A különleges eljárás szabályait a Be. 356. §-a (2) bekezdésének b) pontja úgy határozza meg, hogy – eltérő rendelkezés hiányában – az a bíróság jár el, mely a különleges eljárást megelőzően az ügyben első fokon ügydöntő határozatot hozott. A Be. 382. §-a tekintetében ettől eltérő rendelkezés nincs, ezért ha a jogerős ítélet a bűnügyi költség tekintetében nem vagy nem a törvénynek megfelelő rendelkezést tartalmazna, akkor arról az első fokon ügydöntő határozatot hozó bíróságnak kell utólag rendelkeznie.
II. Nem értett egyet az Elnökségi Tanács a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint kizárólag a nyomozás elrendelése után felmerült költségek tekinthetők bűnügyi költségnek.
A másodfokú ítéletben elfoglalt álláspont megalapozott. Gyakran előfordul, hogy csak az államigazgatási eljárás szabályai alkalmazásával lefolytatott vizsgálat eredményeként merül fel a bűncselekményre vonatkozó alapos gyanú, és ennek alapján rendelik el a nyomozást. Ilyenkor – ha az elkövető ad okot a büntetőeljárás megindítására – indokolatlan lenne a költségek fizetése alóli mentesítése. Ezek a költségek azonban csak akkor tekinthetők bűnügyi költségnek, ha a büntetőeljárást megelőzően beszerzett adatok az ügy bizonyítási anyagául szolgáltak és azokat a tényállás felderítésénél figyelembe vették. Ebben az esetben viszont ezek a kiadások bűnügyi költségként tekintendők akkor is, ha a beszerzésük időpontját követően történt a nyomozás elrendelése.
Ez az álláspont áll összhangban a Be. 61. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, melyek szerint az eljárás során fel lehet használni a bizonyítás olyan eszközeit is, amelyeket az arra illetékes hatóságok a törvényben meghatározott feladataik teljesítése során, a büntetőeljárás megindítása előtt szereztek be. Ezzel egyezően rendelkezik az igazságügyminiszter 120/1973. (IK. 1974. 1.) IM számú utasítása is a bűnügyi költségek előlegezéséről, továbbá az államot illető bűnügyi költségek behajtásáról és elszámolásáról. Az utasítás 3. pontja azt tartalmazza, hogy a nyomozó hatóság költségjegyzékbe jegyzi fel az egyéb szerv által előlegezett és vele közölt költségeket is.
Ezekből következően bűnügyi költség az adott esetben a nyomozás elrendelése előtt felmerült költség is, mert azok a szakértői vélemények, amelyeknek elkészítésével kapcsolatban a nyomozás elrendelése előtt merült fel kiadás, a terheltek ellen folyamatban volt bűnügy bizonyítási anyagául szolgáltak. A bíróság a szakértőket tárgyaláson kihallgatta és véleményüket a tényállás megállapításánál figyelembe vette. Az adott esetben a bűnügy irataiból megállapítható ugyanakkor, hogy a nyomozó hatóság a bizonyítékok nagy részét már a nyomozás alakszerű elrendelése előtt beszerezte, ezt követően csupán az I. r. terhelt gyanúsítottkénti kihallgatása, majd a vádirat benyújtása történt. A kifejtettektől eltérő álláspont mellett a nyomozás elrendelése előtti – tehát a büntetőjogi felelősség megállapítása kérdésének eldöntéséhez szükséges – bizonyítékok zömének költsége az államot terhelné, amely nem állna összhangban a törvény említett rendelkezéseivel.
Mindezek nem érintik természetesen az eljáró bíróság számára biztosított azt a lehetőséget, hogy a Be. 217. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával a bűncselekmény súlyához képest aránytalan költség megfizetése alól az elkövetőt mentesítse.
Az Elnökségi Tanács a fentiek alapján megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete az első fokú ítéletnek az I. r. terheltre vonatkozóan történt felülbírálata miatt törvénysértő, azt e részében hatályon kívül helyezte és az ügyet a bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezés céljából az elsőfokú bíróságnak visszaküldte. (Eln. Tan. Kat. törv. 124/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás