BK BH 1981/259
BK BH 1981/259
1981.07.01.
Ha a tartásra kötelezett az első fokú határozat meghozataláig eleget tesz fizetési kötelezettségének – a Btk. 32. §-ának e) pontjában foglalt ok folytán –, a megrovás alkalmazása a bíróság mérlegelésétől függő lehetőség, ha azonban az elkövető a másodfokú határozat meghozataláig teljesíti kötelezettségét – a Btk. 36. §-ában foglalt ok folytán –, a megrovás kötelező alkalmazásának van helye [Btk. 32. § e) pont, 36. §, 71. § (1) és (2) bek., 196. § (1) és (4) bek.].
A járásbíróság a terheltet tartás elmulasztásának vétsége miatt 6 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Elrendelte a terheltre korábban kiszabott 3 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a bíróság kötelezte, hogy gyermeke után havi 400 forint gyermektartásdíjat fizessen meg. A terhelt tartási kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a járásbíróság tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 3 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
Az ítélet meghozatalát követően a terhelt továbbra is csak részben tett eleget tartásdíj fizetési kötelezettségének, s az első fokú ítélet meghozataláig fizetendő 5200 forint helyett mindössze 2700 forintot teljesített, s így az önhibából eredő hátraléka 2500 forint volt.
A megyei bíróság az első fokú ítélet tényállását azzal egészítette ki, hogy a terhelt a teljes hátralékát kifizette, tartásdíj fizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság úgy találta, hogy a terhelt cselekménye nem olyan veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetésre szükség lenne, ezért az első fokú ítéletet a Be. 263. §-a alapján hatályon kívül helyezte, a büntetőeljárást megszüntette és a terheltet a Btk. 36. §-ára figyelemmel a Btk. 71. §-ának (2) bekezdése alapján megrovásban részesítette.
A másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a terhelt a másodfokú eljárás során a határozat kihirdetéséig nemcsak az első fokú ítélet meghozataláig lejárt tartásdíj fizetési kötelezettségének tett eleget, hanem az első és a másodfokú eljárás között keletkezett további 3 hónapi hátralékot is kifizette.
A másodfokú határozat meghozatalakor tehát a tartáshoz való jogosultság sérelmének orvoslása formálisan megtörtént. A tartásdíj azonban a folyamatosan felmerülő szükségletek kielégítésére szolgál, ezért ha a fizetésre kötelezett részéről a teljesítés nem a tartási igény természete által megkívánt rendszerességgel történik, a jogosult a mulasztás időtartama alatt az őt megillető életszínvonalhoz képest kisebb vagy nagyobb mértékben nélkülözni kénytelen, vagy legalábbis ennek veszélye fennáll.
A Btk. 196. §-ának (1) bekezdésében foglalt bűncselekménynek a társadalomra veszélyessége éppen az előírt tartási kötelezettség önhibából történő nem teljesítésében rejlik, s ezért az utólagos teljesítés a tartáshoz való jog megsértéséből keletkezett hátrányok teljes kiküszöbölésére nem alkalmas. Következésképpen nem eredményezheti a cselekmény társadalomra veszélyességének a megszűnését sem. Ilyen esetben a Btk. 36. §-ának II. fordulata alapján csak arra az álláspontra lehet helyezkedni, hogy a cselekmény társadalomra veszélyessége olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen.
A büntetőeljárás megszüntetésének e jogcíme a Btk. 71. §-ával összefüggésben szükségessé teszi abban a kérdésben való állásfoglalást, hogy intézkedésként a megrovás alkalmazása kötelező-e avagy az mérlegelésen alapul.
Az előzőkben kifejtettekre figyelemmel a másodfokú eljárásban történt teljesítés a büntetőeljárás megszüntetése mellett [Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja, Btk. 36. §-ának II. fordulata, Btk. 32. §-ának d) pontja] a megrovás kötelező alkalmazását vonja maga után [Btk. 71. §-a (1) bekezdésének II. fordulata].
Ezt az álláspontot támasztja alá a Btk. Különös Részének az elemzése is.
A Btk. 196. §-ának (4) bekezdése szerint az elkövető nem büntethető, ha kötelezettségének az első fokú ítélet meghozataláig eleget tesz. Az említett büntethetőséget megszüntető ok [Btk. 32. § e) pont] a jogosult érdekében arra ösztönzi az elkövetőt, hogy tartási kötelezettségét a büntetőeljárás megindítása után teljesítse. Ezért minden további feltétel nélkül számára büntetlenséget biztosít. E büntethetőséget megszüntető ok esetén a Btk. 71. §-a (2) bekezdésének második fordulata –megrovásban részesíthető az is, akinek a büntethetősége a törvényben meghatározott egyéb okból [32. § e) pont] szűnt meg – lehetővé teszi, hogy a bíróság megrovással kifejezze a bűncselekmény miatti rosszallását az elkövetővel szemben, de mód van e csekély súlyú büntetőjogi szankció mellőzésére is.
Mivel a Btk. 196. §-ának (4) bekezdése már eleve különbséget feltételez az első fokú, illetve a másodfokú eljárás során történő utólagos teljesítés között, ezért a jogkövetkezmények terén is indokolt a törvény által is értékelt súlybeli különbség kiemelése. Ez pedig azt igényli, hogy amennyiben egy bűnösséget megállapító első fokú határozat indítja csak az elkövetőt a tartási kötelezetté gének utólagos teljesítésére, a másodfokú eljárásban kizárólag a cselekmény társadalomra veszélyességének csekéllyé válása lehet a megszüntetés oka, ilyen esetben pedig a megrovás alkalmazása a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének II. fordulata alapján kötelező.
A kifejtettekre figyelemmel törvényt sértett a másodfokú bíróság azáltal, hogy a megrovás alkalmazásával kapcsolatosan a határozat indokolásában a Btk. 71. §-a (l) bekezdésének II. fordulata helyett, a Btk. 71. §-ának (2) bekezdésére utalt. Az indokolás e részének törvénysértő voltát a Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította. (B. törv. II. 573/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás