GK BH 1981/26
GK BH 1981/26
1981.01.01.
A teljesítés helyén át nem adott részmennyiség tekintetében nem szavatossági igény érvényesítésének van helye, hanem teljesítés, illetőleg – a szerződéstől való elállás esetén – az időközben kifizetett ellenszolgáltatás-rész visszafizetése követelhető [Ptk. 300. § (1) bek., 324. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 14. § (1) és (2) bek., 1. sz. mell. 5. pont].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, az ítélet indokolása szerint a felperesnek az I. r. alperessel szemben, az I. r. alperesnek pedig a II. r. alperessel szemben támasztott követelése elévült. Az elsőfokú bíróság álláspontja ugyanis az volt, hogy a kiszolgáltatáskor megállapított súlyhiány is hibás teljesítésnek tekintendő, ezért a felperes az alperesekkel szemben csak szavatossági igényt érvényesíthetett, ennek viszont – az alkalmatlanság esetét kivéve – 6 hónapos az elévülési ideje. A felperes – illetőleg az ő hibájából az I. r. alperes – csak 10 hónap eltelte után érvényesítette a követelését, ezért az elévült.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával vagy az I. r., vagy a II. r. alperest kérte a keresete szerint marasztalni. Arra hivatkozott, hogy a súlyhiányos teljesítés részben sem tekinthető minőséghibás teljesítésnek, ezért ilyen esetekben az általa érvényesíthető igény nem szavatossági, hanem kártérítési követelés, ennek pedig egy év az elévülési ideje. Tagadta, hogy a követelése elévült.
A fellebbezés alapos.
Tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy a teljesítés helyén súlyhiánnyal kiszolgáltatott termékmennyiség esetén a megrendelőt szavatossági jogok illetik meg. Tévedett továbbá abban is, hogy a vitában a 10/1966. (II. 14.) Korm. számú rendelet az irányadó. A pert ugyanis – az 1978. évi 2. számú tvr. 9. §-a alapján – az 1977. évi IV. törvénnyel módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezései szerint kell elbírálni. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése határozza meg a hibás teljesítés ismérveit. Nem lehet szó azonban e rendelkezés alkalmazásáról, mert nyilvánvaló ugyan, hogy a teljesítés helyén át nem adott termékmennyiségnek nem hiányozhatnak a törvényes vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságai, ilyen esetben azonban a követelésre az a tény szolgáltat alapot, hogy a hiányzó részmennyiséget illetően nem történt teljesítés. Ilyenkor a megrendelő vagy a pótlólagos teljesítést követelheti, vagy – ha arra nincs szüksége – az általa már kifizetett ellenérték visszafizetésére tarthat igényt [Ptk. 300. § (1) bek.]. A felperes követelésének helyes jogcíme tehát a tartozatlanul fizetett vételár visszakövetelése, ennek pedig mint pénzkövetelésnek az elévülési ideje – a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint – egy év. Figyelemmel arra, hogy a felperes a vele jogviszonyban álló I. r. alperesnek, az pedig a szállítást teljesítő II. r. alperesnek 1978. március 22-én, illetőleg augusztus 9-én felszólító levelet küldött, ezek az írásbeli felszólítások az elévülést megszakították. A felperesnek az 1978. november 11-én, továbbá az I. r. alperesnek 1978. december 1-jén benyújtott keresete folytán a követelések nem évültek el, ezért az elsőfokú bíróság ezen a címen jogszabálysértéssel utasította el a felperes keresetét. A felperes keresete, illetőleg az I. r. alperes visszkeresete az alábbiak szerint alapos.
A MÁV-nak az iratokhoz csatolt kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyve szerint a küldeményt „…a tanácsi megbízott jelenlétében rakták ki és mérték meg”, továbbá „a mérlegeléskor jelen volt a forgalmi szolgálattevő…”. E jegyzőkönyvi megállapításokból következik, hogy egyrészt a kiszolgáltatást követően a kirakást végig a tanácsi megbízott jelenlétében végezték, másrészt az is, hogy a küldeményt a MÁV dolgozójának jelenlétében mérlegelték. Ilyen körülmények között bizonyítottnak fogadható el, hogy a hiány nem az átvevő felperes érdekkörében keletkezett, a fentiek a kiszolgáltatáskor fennállott hiány tényét megnyugtatóan bizonyították.
A csatolt bizonyítékokból az is megállapítható volt, hogy a II. r. alperes a mészhidrátot nem egalizált zsákokban szállította – zsákdarabszámot a fuvarlevélen nem is tüntettek fel –; ezért a hivatalos mérlegelés eredménye csak a II. r. alperes által bevallott súlyhoz volt viszonyítható, ez pedig a fuvarozóval szemben egyébként sem bizonyít. A II. r. alperes tehát kellő alappal arra sem hivatkozhat, hogy a felperes, illetőleg az I. r. alperes a fuvarozó elleni igényérvényesítéshez szükséges bizonyítékokat – a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 14. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben, illetőleg ennek 1. számú melléklete 5. pontjában foglaltak ellenére – nem bocsátották rendelkezésére.
A fenti megállapítások a II. r. alperes által 1977. december 15-én feladott és a felpereshez december 18-án érkezett szállítmányra vonatkoznak. A II. r. alperes által 1977. december 8-án feladott és december 12-én kiszolgáltatott másik küldeménnyel kapcsolatban a felek a bizonyító iratokat (fuvarlevél, kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv, a tanácsi megbízott által felvett jegyzőkönyv stb.) nem tudták becsatolni. A felperes, illetőleg az I. r. alperes azonban megfelelően bizonyította, hogy a hiányos teljesítésre vonatkozó bizonylatokat a II. r. alperesnek megküldte, ezt a tényt az nem is vitatta és az 1979. január 12-i tárgyalási jegyzőkönyvben csak azt állította, hogy „…a december 8-i mellékletet nem találta”. Azt sem állította, hogy ezeket akár az I. r. alperesnek, akár a felperesnek visszaküldte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság ezzel a szállítmánnyal kapcsolatban elfogadta a felperes által előadottakat, mert a bizonyítékok hiánya az adott körülmények között a II. r. alperes terhére esik.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a Pp. 389. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján mindkét alperesre kiterjedően – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az I. r. alperest a felperes javára, a II. r. alperest pedig az I. r. alperes javára a keresetek szerint marasztalta. A fizetés lebonyolításának egyszerűsítése céljából azonban a II. r. alperest közvetlenül a felperes részére történő fizetésre kötelezte. (Legf. Bír. Gf. II. 30 292/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás