BK BH 1981/265
BK BH 1981/265
1981.07.01.
A gyengébb fizikai erejű személyt durván bántalmazó, súlyos testi sértést megvalósító elkövető esetében általában nem indokolt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése [Btk. 89. § (1) bek., 170. § (2) bek.].
A járásbíróság a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 10 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az enyhén alkoholos befolyásoltság állapotában levő terhelt megütötte az általa is tudottan gyengeelméjű sértettet, aki az ütés következtében egyensúlyát veszítette, a mögötte levő mintegy három méter mély árokba esett és a fejét az árok mélyen a földből mintegy 10 cm magasságban kiálló betonoszlopba ütötte. A sértett ezáltal három hónap alatt gyógyuló koponyacsonttörést szenvedett el.
Az ítélet ellen, a terhelt terhére, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztő, valamint a 2000 forint pénzmellékbüntetést kiszabó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság V. számú Büntető Elvi Döntésének iránymutatása szerint a bíróságnak a büntetés végrehajtása felfüggesztésénél – az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett – behatóan kell vizsgálnia azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljaival, szolgálja-e az elkövető megjavítása mellett a társadalom védelmének érdekét s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével.
Az elvi döntés értelmében a felfüggesztés kedvezményében nem részesíthetők a szocialista erkölcs szerint különösen elítélendő bűncselekmények elkövetői.
A megállapított tényállás szerint a terhelt a cselekményét italtól befolyásolt állapotban, a köztudottan gyengeelméjű személy sérelmére követte el.
A terhelt az árokba esett sértettet magára hagyta és nem győződött meg arról, hogy nem szorul-e sürgős orvosi segítségre. Mindez a testi sértésre irányuló szándékának szilárdságára utal.
A terhelt korábbi – fiatalkorban elkövetett – cselekménye is arra mutat, hogy az erőszakos jellegű bűncselekmény elkövetése tőle nem idegen. Korábban is nálánál gyengébb fizikai erővel rendelkező, gyermekkorú személyt bántalmazott és annak is súlyos testi sérülést okozott.
A terhelt átnevelésre szoruló személyiségét mutatja a kedvezőtlen tapasztalatokra utaló munkáltatói vélemény tartalma, nevezetesen az, hogy a munkahelyi környezetében is beilleszkedési zavarokkal küzd és tettlegességre hajlamos.
A bűnösség súlyának helyes elbírálásánál ugyancsak lényeges szempont az erőszakos, testi sértést okozó cselekmények viszonylagos elszaporodottsága.
A kifejtettekre figyelemmel a bűnösség alanyi és tárgyi oldalán jelentkező körülmények nem nyújtanak alapot a terhelttel szemben törvényes mértékben meghatározott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére.
Az ilyen elkövetőkkel szemben a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése ugyanis nincs összhangban a társadalmi értékítélettel és ellentétben áll a Btk. 37. §-ában foglalt és a Btk. 80. §-ában meghatározott célkitűzésekkel. Végrehajtandó szabadságvesztés mellett viszont – az adott esetben – a büntetés célja elérése érdekében pénzmellékbüntetés kiszabása nem szükséges.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztő, valamint a pénzmellékbüntetést kiszabó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. (B. törv. 11. 410/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás