BK BH 1981/267
BK BH 1981/267
1981.07.01.
Az embercsempészés üzletszerűen elkövetett, ha az elkövető e célra alakult szervezet tagjaként, bár első ízben valósítja meg a bűncselekményt [Btk. 218. § (2) bek., 137. § 7. pont].
A megyei bíróság az NSZK állampolgárságú vádlottakat bűnösnek mondotta ki üzletszerűen elkövetett embercsempészés bűntettében és ezért az I. r. vádlottat 4 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és kiutasításra; a II. r. vádlottat pedig 4 évi szabadságvesztésre, valamint kiutasításra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak egy, az NSZK-ban működő embercsempész-szervezet tagjai.
A szorult anyagi helyzetben levő I. r. vádlott hirdetés alapján jelentkezett az embercsempész-szervezet tagjának azzal, hogy elsősorban keleti államokból kell különböző személyeket nyugatra átcsempészni és ezért havi 1000 DM készenléti összeget folyósítanak a részére, ezen kívül kilátásba helyezték, hogy a szervezet minden átcsempészett személy után 2000 DM-t fizet. A II. r. vádlott ugyancsak újsághirdetésre jelentkezett az embercsempész-szervezetnél.
A vádlottak a szervezet vezetőjétől azt az utasítást kapták, hogy Magyarországra kell utazniuk és innen Jugoszlávián keresztül Ausztriába kell négy NDK-állampolgárt kicsempészni két – kifejezetten embercsempészési célokra átalakított – kis tehergépkocsival. Az utóbbi járművek egy része műszakilag úgy volt leválasztva, hogy oda egy lemez felhajtása útján lehetett bejutni.
A vádlottak a megbeszélésnek megfelelően Bécsből indulva az esti órákban – érvényes úti okmányokkal – átlépték a magyar–osztrák államhatárt. A megbeszélés szerint az I. r. vádlottnak másnap egy meghatározott főútvonalon és kilométerkő melletti parkoló helyen kellett találkoznia egy NDK-állampolgárral és annak egyik gyermekével, míg a II. r. vádlottnak az említett személy házastársát és másik leánygyermekét a megadott időpontban és helyen kellett felvennie a gépkocsiba.
Az I. r. vádlott másnap reggel el is indult a találkozóhelyre, ahol azonban – a megbeszéltektől eltérően – a NDK család mind a négy tagja várta. A vádlott ama közlésére, hogy gépkocsijában csak két személy számára van hely, az NDK-állampolgárok azt válaszoltak, hogy a család együtt akar maradni. Ezután jó ideig várakoztak a II. r. vádlottra, végül is – sikertelen várakozás után – az I. r. vádlott a négytagú családdal együtt indult el a jugoszláv határátkelőhely felé. Az átkelőhely előtt a négy személy elbújt a gépkocsiban levő rejtekhelyen, az I. r. vádlott pedig kilépésre jelentkezett a határőrizeti szerveknél. Az ellenőrzés megkezdésekor a határőrizeti szervek felfigyeltek a gépjármű méretbeli rendellenességeire, ezért tüzetes átvizsgálását rendelték el. Ennek során felszólításukra az I. r. vádlott lebontotta a takarólemezt, majd annak lefeszítése után a határőrizeti szervek megtalálták a fulladás határán levő négy NDK-állampolgárt, akikhez azonnal orvost kellett hívni.
Közben a II. r. vádlott is megérkezett a határállomásra, akinek személye a határőrizeti szerveknek gyanússá vált. Kérdéseikre az I. r. vádlott elismerte, hogy összetartoznak. A vádlottakat ezután őrizetbe vették.
Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg és okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, a terhükre rótt bűncselekményt a törvényes rendelkezéseknek megfelelően minősítette.
Téves az az álláspont, hogy a cselekmény nem minősül üzletszerűen elkövetettnek, mivel az adott ügy körülményei nem adnak megfelelő alapot olyan következtetés levonására, amely szerint a vádlottak több bűncselekmény elkövetését elhatározva, ezek révén rendszeres haszonszerzésre törekedtek volna.
A vádlottaknak a vállalkozása úgyszólván kizárólagos tevékenységük volt és mint az embercsempész-szervezet tagjai több bűncselekmény elkövetésére vállalkoztak rendszeres haszonszerzésre törekedve.
Az üzletszerű elkövetés alapján való felelősségre vonáshoz pedig elegendő több bűncselekmény elkövetésének tervbevétele; nincs szükség arra, hogy a több bűnös tevékenység végrehajtására ténylegesen sor kerüljön.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett tehát, amikor – az embercsempész-szervezettel való megállapodás tartalmára tekintettel – a vádlottak cselekményét üzletszerűen elkövetettnek minősítette.
A büntetés kiszabása körében a Legfelsőbb Bíróság mindkét vádlott esetében nagyobb nyomatékot tulajdonított büntetlen előéletüknek, egy kiskorú gyermekes állapotuknak és – nem utolsósorban – a súlyosabb minősítés alkalmazását is megalapozó feltáró jellegű beismerésüknek. Mindezen túlmenően fokozottabban figyelembe vette a vádlottak javára azt a körülményt is, hogy a magyar nyelv ismeretének hiányában a büntetés elviselése mindkettőjük számára az átlagosnál nehezebb.
A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva az I. r. vádlott esetében – a nevezett vesebetegségét is értékelve – az első fokú ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamát a rendelkező részben foglaltak szerint 3 évi és 4 hónapi tartamra mérsékelte.
A II. r. vádlott tevékenységi körének szűkebb voltára is figyelemmel ugyancsak indokoltnak látta az enyhítő szakasz még kimerítőbb alkalmazását, ezért a szabadságvesztést 2 évi és 10 hónapi tartamra mérsékelte.
Az első fokú ítéletben a tolmács díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség tekintetében a hivatkozott határozat helyett a Be.-nek az 1979. évi 4. számú tvr. 16. §-ával módosított 218. § (1) bekezdése alapján kell a tolmácsolás folytán felmerült bűnügyi költséget az államnak viselnie. (Legf Bír. Bf. V. 960/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás