BK BH 1981/270
BK BH 1981/270
1981.07.01.
A rablás csoportosan elkövetettként minősítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a cselekmény véghezvitelében ténylegesen résztvevő három elkövető tettesi, társtettesi vagy bűnsegédi tevékenységet fejtett-e ki [Btk. 321. § (3) bek. c) pont, 137. § 11. pont].
A járásbíróság az I. r. terheltet csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt mint többszörös visszaesőt: 7 évi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 7 évi eltiltásra; a II. r. terheltet csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt 5 évi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 5 évi eltiltásra; végül a III. r. terheltet csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt mint bűnsegédet 3 évi és 6 hónapi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. terhelt, aki többszörös visszaeső baráti kapcsolatban állt a II. r. terhelttel valamint annak húgával a III. r. terhelttel.
A vádbeli napon a III. r. terhelt megismerkedett a sértettel, aki a három terhelt társaságában felszállt s szomszéd községbe induló autóbuszra. Az autóbuszról leszállva valamennyien a közeli eszpresszóba mentek, ahol a sértett a terhelteket megvendégelte.
A III. r. terhelt észrevette, hogy a sértettnél nagyobb összegű pénz van, elhatározta, hogy azt eltulajdonítja. Tervéről tájékoztatta terhelttársait is. Az eszpresszóból előbb a III. r. terhelt távozott a sértettel, majd követte őket az I. r. terhelt is. Útközben a II. r. terhelt felvetette az I. r. terheltnek, hogy a pénzt ők vegyék el a sértettől, és ezt a tervet közölték a III. r. terhelttel, s azt is, hogy a sértettet leütik. Ezt követően a III. r. terhelt a sértettel a község széléig ment, ahol egy kevésbé kivilágított helyen megállt és beszélgetett. Ekkor az I. r. és a II. r. terhelt a sértetthez mentek, őt több alkalommal megütötték az I. r. terhelt meg is rúgta. A III. r. terhelt a sértett ütlegelésében nem vett részt, de a társai cselekményét beleegyezően figyelte. A sértett a bántalmazás következtében az útmenti árokba esett, ahol a II. r. terhelt átkutatta a zsebeit és az eszméletlen sértettől elvette 13 850 forintját, majd a helyszínről mindhárman elfutottak.
A II. r. terhelt az eltulajdonított pénzből az I. r. terheltnek 1000 forintot, a húgának pedig 1650 forintot adott, a többit pedig megtartotta magának.
A sértett a terheltek bántalmazásától agyrázkódást, az arcán és fején zúzódásos sérüléseket szenvedett, amelyek 8 napon belül gyógyultak.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta: az I. r. és a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének, a III. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének minősítette és az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetéseket jelentős mértékben enyhítette.
A megyei bíróság ítélete ellen mindhárom terhelt cselekményét minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a járásbíróság ítéletét megváltoztatva a terheltek cselekményének minősítésénél mellőzte a csoportos elkövetés megállapítását.
Téves az a jogi okfejtése, hogy a csoportos elkövetés mint minősítő körülmény csak akkor állapítható meg, ha a három vagy több személy mindegyike a cselekmény elkövetésében tettesként, illetve társtettesként vesz részt, vagyis nem valósul meg a rablás szóban forgó minősített esete, ha a harmadik elkövető – mint az elbírált ügyben a III. r. terhelt – csupán részese (bűnsegéde) a cselekménynek.
A Btk. 137. §-ának 11. pontja szerint csoportosan akkor követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt.
E törvényi rendelkezésből következően a csoportos elkövetésnek az a feltétele, hogy legalább három személy egyidejűleg, együttesen vegyen részt az elkövetési tevékenység végrehajtásában, de nem szükséges, hogy valamennyien csak tettesi, illetve társtettesi tevékenységet valósítsanak meg, hanem e súlyosabb minősítést a részesi közreműködés is megalapozza. A cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az elkövetésben való részvétel a döntő, és nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkövető közül a bűncselekményben melyik milyen magatartással működött közre, tehát, hogy ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott (mint a jelen bűnügyben a III. r. terhelt).
A Legfelsőbb Bíróság tehát a terheltek cselekményét a Btk. 321. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerinti csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősítette, amelyet a III. r. terhelt bűnsegédi minőségben valósított meg.
A terheltek cselekményének törvénysértő minősítése következményeként velük szemben a megyei bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés, valamint a II. r. és a III. r. terhelt büntetés-végrehajtási fokozatának megállapítása is törvénysértő.
Nemcsak a cselekmény minősítése, hanem a terheltekkel szemben kiszabott büntetések tekintetében is a járásbíróság ítélete felel meg a törvénynek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a terhelteket az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- illetőleg mellékbüntetésre ítélte. (B. törv. I. 929/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás