PK BH 1981/275
PK BH 1981/275
1981.07.01.
Érvényes a szavatossági felelősség kizárása akkor is, ha az eladó kizárási nyilatkozatát nem az adásvételi szerződésben, hanem ahhoz kapcsolódóan külön megállapodásban teszi meg [Ptk. 314. § (1) bek., 207. § (1) bek.].
Az alperes az 1976 júliusában vásárolt Wartburg 353 sz. típusú személygépkocsijával 1977. június 30-án balesetet szenvedett, amelynek során a gépkocsi súlyosan megrongálódott. A járművet az alperes kijavíttatta és 1978. június 15-én 77 000 Ft vételárért eladta a felperesnek. A felek az adásvételi szerződést írásba foglalták. A szerződés szerint az alperes „… előadta, hogy gépkocsijával 1977. június 30-án az árokba borult, melyet rendőrségi határozattal is igazolt, ennek alapján a kocsi fel lett javítva, a kaszni felújított. K. A. ennek tudatában van és vette meg a kocsit. Adásvételünk így jogilag sem mondható vissza és ezennel az – adásvétel végérvényesen tanúk előtt létre is jött”. A szerződés aláírása előtt ugyanezen a napon a felek az üzemben tartó változásáról „adatlap”-ot állítottak ki és írtak alá. Ezen a következő – az adásvételi szerződés ügyleti tanúi által is aláírt – megjegyzés szerepelt: „A kocsit megszemlélve kipróbálva 77 000 Ft-ért megvettem. Adásvétel után semmilyen követelést nem támasztunk egymással szemben.”
A felperes leszállított keresetében hibás teljesítés miatt 12 173 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és – egyebek között – azzal védekezett, hogy a felek az adásvételi szerződésben az alperesnek a hibás teljesítésért való felelősségét kizárták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 7154 Ft és kamatai, valamint 1215 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a felek megállapodása „a szavatossági igényt nem zárta ki, eladáskor a kocsinak rejtett hibája volt”. Az alperes szavatossági felelőssége fennáll: a Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesnek a „javítás összegében realizálódott” kárát megfizetni.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 7054 Ft-ra, az első fokú perköltséget pedig 600 Ft-ra leszállította, egyben az alperest 200 Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. A szavatosság kizárását a másodfokú bíróság sem tartotta megállapíthatónak, mert „az ilyen tartalmú jognyilatkozatnak határozottnak kell lennie”. A felek megállapodását úgy értelmezte, hogy – miután az alperes tájékoztatási kötelezettsége körében közölte a gépkocsi karambolos állapotát – a felek a szerződésnek ezen az alapon történő megtámadási lehetőségét zárták ki. A szerződés aláírása előtt kitöltött „adatlap” nem vehető figyelembe, mert a szerződés megkötésére csak azt követően került sor, márpedig a vita eldöntésénél az adásvételi szerződés tartalma az irányadó.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
Az adásvételi szerződésben a felek a gépkocsi korábbi balesetéről adott tájékoztatás rögzítése után tették azt a nyilatkozatot, hogy: „… adásvételünk így jogilag nem mondható vissza”. Ez a megállapodás önmagában nem értelmezhető úgy, hogy ezáltal az alperes a hibás teljesítésért való felelősségét kizárta. Az ugyanakkor kitöltött adatlap azonban már egyértelműen és minden megszorítás nélkül tartalmazza a feleknek azt a megállapodását, hogy „… az adásvétel után semmilyen követelést nem támasztunk egymással szemben”. Ebből pedig aggálytalanul megállapítható, hogy a felek szándéka az alperes szavatossági felelősségének kizárására irányult. A perben nem merült fel olyan adat, amely a felelősségnek ezt a kizárását érvénytelenné tenné [Ptk. 314. § (1) bekezdése].
A kifejtettekből következik, hogy az alperest marasztaló jogerős ítélet törvénysértő. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatva a keresetet elutasította.
A pervesztes felperes köteles az állam által előlegezett szakértői díjat és a le nem rótt okirati illetéket megtéríteni [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése]. (P. törv. V. 21. 331/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás