PK BH 1981/277
PK BH 1981/277
1981.07.01.
Az örökhagyó leszármazói között a várt örökség átruházása tárgyában kötött szerződés téves feltevés címén megtámadható, ha az örökhagyónak a szerződés megkötésekor meglevő vagyonállománya a hagyaték megnyíltáig olyan rendkívüli mértékben gyarapodott, amivel a felek a szerződés megkötésekor nem számoltak [Ptk. 210. § (3) bek., 603. §, 660. § (1) bek.].
A felperes és az alperes testvérek. Apjuk – aki lakatos kisiparos volt – 1968. június 12-én halt meg. Ez időtől kezdve a kisipari tevékenységet – özvegyi jogon – az örökhagyó túlélő felesége a peres felek anyja folytatta. A kisipari műhely irányítójaként a peres felek anyjának (a továbbiakban: örökhagyó) 1977. október 15-én bekövetkezett haláláig H. M. volt bejelentve. Az üzemet azonban ténylegesen az alperes vezette, aki azonos telephellyel önálló iparigazolvánnyal, ugyancsak lakatos kisipari tevékenységet folytat 1965. február 19-től kezdődően. Az alperes az 1968–1970. között kikísérletezett, szériagyártásra bővült speciális exporttermék előállításával foglalkozik, s az örökhagyó életében az özvegyi jogon folytatott üzem telephelyének kapacitását is ennek a termékeknek az előállítására használta fel. Az özvegynek a termékek szállításából származó bevételi számláját és adózásának nyilvántartását a K. T. Vállalat vezette.
A felek apjának a hagyatékát a közjegyző 1969-ben az örökösök részére átadta.
A peres felek között 1969. augusztus 29-én „Elismerő tanúsítvány”-nak nevezett szerződés jött létre. Eszerint a felperes az anyai hagyatékból őt illető örökrészt 60 000 forint ellenében átadta (átruházta) az alperesnek, aki ezt a „hagyatéki részt” átvette és a szerződéssel egyidejűleg 60 000 forintot a felperesnek kifizetett.
A közjegyző a 119 000 forint leltári értékkel számításba vett anyai hagyaték fele részét teljes hatállyal törvényes öröklés jogcímén, fele részét pedig ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén, illetőleg az 1969. augusztus 29-én kelt szerződés alapján az alperesnek adta át.
Az ilyen előzmények után indított perben a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közte és az alperes között 1969. augusztus 29-én létrejött szerződés semmis, illetőleg érvénytelen. A keresetét egyebek mellett téves feltevésre is alapította, mert az anyai hagyaték értéke jóval meghaladja a 60 000 forintot.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes a fellebbezésében konkrét számadatokat jelölt meg arra nézve, hogy a szerződéskötés idején milyen várható anyai hagyatékkal lehetett számolni, és hogy a hagyaték megnyílta idején az anyai hagyaték értéke 1 460 442 forint volt, amelyből őt 730 221 forint értékű örökrész illetné meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Döntését lényegében a következőkkel indokolta.
A peres felek között a Ptk. 660. §-ának (1) bekezdésében szabályozott olyan szerződés jött létre, amellyel az örökhagyó leszármazói egymás között az örökhagyó életében a várt örökség tárgyában állapodtak meg. Nem tartotta feladatának a bíróság – folytatja az indokolás – az örökhagyó vagyona szerződéskori állagának és a hagyaték állagának pontos meghatározását. A felek közötti vita elbírálásához elegendő annak megállapítása, hogy a hagyaték fele része megközelítően 730 000 forintra tehető.
A felek szerződésében a szerencseelem dominál. A szerződés tárgya nem a hagyaték, hanem a felperes várt örökrésze. A szerződésnek fogalmi eleme a kockázat, ami abban áll, hogy a szerződéskor a szerződő felek között bizonytalan a várt hagyaték értéke. A felperes a szerződés alapján várt örökrészét adta át az alperesnek, amelynek értéke az alperes által nyújtott ellenszolgáltatással szemben a szerződés megkötésekor nem volt mérhető.
Téves feltevés alapján a szerződés megtámadása fogalmilag nem kizárt, de abban az esetben nem vezethet sikerre, ha a kölcsönös téves feltevés – mint a felek közötti vitában – a kockázat körébe tartozik. Az a körülmény tehát, hogy a felperes a szerződésben csalódott s a szerződéskor nem számolt ilyen értékű hagyatékkal, a megtámadást nem alapozza meg, figyelemmel arra is, hogy a felperes szorult helyzetének kihasználása sem igazolt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.
A téves feltevés vonatkozhat nemcsak a szerződéskötéskor már fennálló, hanem a jövőben bekövetkező olyan körülményre is, amellyel a felek előre nem számoltak, vagyis ilyen esetben a megtámadás alapja az a feltevés, hogy a felek az utóbb bekövetkezett változás ismeretében azonos feltételek mellett nem kötötték volna meg a szerződést.
Ebből az következik, hogy ha az örökhagyónak a felek szerződésének megkötésekor meglevő vagyonállománya a hagyaték megnyíltáig olyan rendkívüli mértékben gyarapodott, amivel a felek a szerződéskötéskor nem számoltak, a szerződés téves feltevés címén eredményesen megtámadható.
Ezt egyébként alátámasztják a következők is.
Az örökhagyó leszármazói között a várt örökség átruházása tárgyában létrejött szerződés jellegében rokonhelyzetben van azzal az esettel, amikor a törvényes öröklésre jogosult az örökhagyóval kötött szerződéssel mond le az öröklésről [Ptk. 603. § (1) bekezdése]. Erre a hasonló esetre a Ptk. 605. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a lemondás – ellenkező megállapodás hiányában – nem terjed ki az örökhagyó által a lemondás után szerzett vagyonra, ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó a nyilatkozatát nem tette volna meg.
Az ügyben eljárt bíróságoknak tehát tényállást kellett volna megállapítaniuk abban a tekintetben, hogy az örökhagyó vagyonállománya milyen értékű volt egyrészt a felek között létrejött szerződés, másrészt pedig a hagyaték megnyílta idején. Ha a két időpont között az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedés következett be, amellyel a felek a szerződéskötéskor nem számoltak, a felperes a szerződést a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján eredményesen megtámadhatja. Az eredményes megtámadás folytán a szerződés érvénytelen, aminek jogkövetkezményeit le kell vonni [Ptk. 235. § (1) bekezdése, 237. §]. Az a vagyongyarapodás, amely az örökhagyó özvegyi ipargyakorlásától függetlenül az alperes által bevezetett esetleges újszerű technológiának az általa egyedül fedezett esetleges új gépi berendezések alkalmazásának és az alperes kizárólagos munkájának az eredménye, nem jön számításba. Ha az örökhagyó és az alperes ipari tevékenységét egymástól nem lehet elkülöníteni, mert azt családi közösségben közösen folytatták, a közös munka eredményeként előállott vagyonszaporulat – eltérő megállapodás hiányában – a közreműködésük arányában oszlik meg.
A felperest fel kell szólítani, határozza meg, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapításán kívül mi az alperessel szemben támasztott követelése, és e vonatkozásban terjesszen elő határozott kereseti kérelmet [Pp. 121. § (1) bekezdése a) pontja].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 200/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás