GK BH 1981/28
GK BH 1981/28
1981.01.01.
A kiskereskedelmi árubeszerzés körében a szállító jogszerűen érvényesíthet a megrendelővel szemben kötbér- és kártérítési igényt, ha annak a kijelölt boltegysége a szállítási ütemterv szerint felajánlott áru átvételét jogos ok nélkül megtagadja, vagy annak az átadását – pl. az üzlet előzetes értesítése nélküli zárva tartásával – megakadályozza [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 23. §, 32. § (2) bek. c) pont; GKT 46/1973. sz.].
A felperes szállító a keresetében a felek között tőkehús és húskészítmények 1978. évi szállítására létrejött szállítási szerződés megszegése miatt 35 787 Ft kártérítés, az 1979. évre létrejött kiskereskedelmi árubeszerzési szerződés megszegése miatt pedig 35 497 Ft kötbér megfizetésére kérte kötelezni az alperes megrendelőt. A felperes előadta, hogy az alperes egyes boltegységei a megrendelt és az előzetes megállapodás szerint általa a túrák alkalmával kiszállított húsféléket több esetben nem vették át, más esetekben pedig a túrajárat a húst a boltokban nem tudta átadni, mert azok zárva voltak. Az 1978. évre létrejött szerződés a boltegységek áruátvételi kötelezettségét előírta és arra vonatkozóan is tartalmazott megállapodást, hogy az átvétel megtagadása vagy meghiúsulása esetén a felperes a szállítási költségeket és az esetleges minőségi károsodásból származó veszteségeket a megrendelőre átháríthatja. E szerződési feltétel alapján követelte a felperes az áruátvételek jegyzőkönyvekkel bizonyított megtagadása, illetőleg meghiúsulása miatt az 1978. évben feleslegesen felmerült fuvarköltségeknek kárként való megtérítését. Ugyanezen okok miatt követelt a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 32. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján kötbért az 1979. évi szerződésszegésekkel kapcsolatban.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes által rendelkezésére bocsátott jegyzőkönyvek alkalmatlanok a bennük foglalt tények tanúsítására, mert a jegyzőkönyvet a boltvezető vagy két érdektelen tanú nem írta alá, a tanúként aláíró személyek nem azonosíthatók (olvashatatlan aláírások, a személyi igazolvány száma feltüntetésének hiánya, fiktív nevek és lakcímek stb.). Az alperes álláspontja szerint a felperes azt sem bizonyította, hogy az alperes boltegységei által át nem vett hússzállítmányokkal kapcsolatban ténylegesen milyen összegű fuvarköltsége merült fel. Sérelmezte, hogy a felperes a tényleges fuvarköltségeket annak ellenére nem bizonyította, hogy sok esetben az át nem vett húsmennyiséget az alperes más boltegységeinek, illetőleg más vállalatoknak eladta, tehát a visszfuvar szükségessége fel sem merült. Utalt ezzel kapcsolatban a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettségre. A reálisan felszámítható fuvardíjak összegének megállapítása céljából szakértői bizonyítás elrendelését kérte. A kötbérigénnyel kapcsolatban pedig előadta, hogy az alperes az 1979. évben húsból és húskészítményekből 59,9 q-val nagyobb mennyiséget vett át a felperestől, mint amilyen mennyiséget erre az időszakra a boltegységei rendeltek. Ezzel azt kívánta bizonyítani, hogy az eseti átvételek elmaradása miatt a felperesnek kára nem merült fel. E követeléssel kapcsolatban is utalt egyes jegyzőkönyvi pontatlanságokra és arra, hogy a kiskereskedelmi árubeszerzési szerződésben megjelölt lemondási időpontok megtartása – különösen az egyszemélyes és ún. szabadkasszás rendszerben működő boltegységeinél – lehetetlen. Véleménye szerint ezek az okok a szerződésszegését enyhébben megítélhetővé teszik.
Az elsőfokú bíróság az alperest 35 497 Ft kötbér fizetésére kötelezte, míg a felperes ezt meghaladó, kártérítésre irányuló keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a boltegységei által rendelt árut köteles átvenni, ha pedig ezt elmulasztja, akkor az R. 32. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint kötbért tartozik fizetni. Az áru átvételének megtagadása ugyanis akkor is szerződésszegésnek minősül, ha az alperes másik boltegysége ezt az árut később átveszi. A felperesnek kártérítés fizetésére irányuló keresetét az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert a módosított kereset szerinti kárösszeg – 31 793 Ft – nem haladja meg a megítélt kötbér összegét.
Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával kártérítésben is marasztalni kérte az alperest, előadva, hogy a kára más jogviszonyból – az 1978. évi szállítási szerződés megszegéséből – ered, mint a kötbérigénye, ezért betudásnak nincs helye. Az 1978. évi szerződéssel kapcsolatban kötbérigényt nem érvényesített, az erre az időszakra vonatkozó kártérítési követelése nem tudható be az 1979. évi szerződés megszegéséből eredő kötbérigénybe.
Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatásával a terhére kiszabott kötbér mérséklését kérte. Megismételte ezzel kapcsolatban az első fokú eljárásban előadottakat.
A felperes fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése nem alapos.
A rendelkezésre álló adatok szerint a felek az 1979. évre az R. III. Fejezetében foglaltaknak megfelelő kiskereskedelmi árubeszerzésre vonatkozó szerződést kötöttek. Az iratokhoz csatolt – az 1978. évre vonatkozó – szerződés 5. pontjának az 1979. évre kötött szerződéssel lényegében azonos kikötéseiből következik, hogy az alperes a megrendeléseit bolti bontásban adja fel a szállító felperesnek, amely a szállítási ütemtervnek (túraterv) megfelelően a boltegységekbe történő kiszállítással teljesít. Az R. 32. §-a (1) bekezdésének c) pontjából következik, hogy a megrendelő alperes az ütemtervnek megfelelően szállított áru átvételét nem, illetőleg csak jogos okból (pl. a termék hibás minősége, romlott volta esetén) tagadhatja meg. Ez következik egyébként a szerződésnek azokból a rendelkezéseiből is, amelyek a lemondásra, a megrendelések módosítására, a más boltegységbe történő átdiszponálásra vonatkoznak. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság indokoltan helyezkedett arra az álláspontra, hogy ha az alperes boltegységei mint a megrendelt áru fogadására kijelölt helyek, az áru átvételét – anélkül, hogy erre jogos okuk lenne – megtagadják, illetőleg az áru átadását nem biztosítják (pl. előzetes értesítés nélkül zárva tartanak), a felperes jogszerűen érvényesíthet az alperessel szemben kötbérigényt.
Nem alkalmas a kötbérfelelősség kimentésére az alperesnek arra történt hivatkozása, hogy az egyes boltegységei által át nem vett húsfajtákat más boltegységei átvették, illetőleg hogy éves szinten a megrendeltnél nagyobb mennyiségű húsáru átvételére került sor. A kiskereskedelmi árubeszerzési szerződés teljesítése ugyanis az ütemtervek szerint történik, és a felperes az egyes boltokban köteles az ott megrendelt árumennyiséget átadni. A kiskereskedelmi árubeszerzési szerződéstípusnak éppen az a rendeltetése, hogy az egyes ellátási körzetek megfelelő áruellátása biztosítva legyen. Ezért kötelezi az R. 23. §-a a szállítót, hogy a megrendelő szállítási rendelkezésének megfelelően, a teljesítési ütemterv szerint szállítson. Ha tehát a szállító így köteles teljesíteni, akkor a megrendelő is ugyanilyen módon, tehát boltegységenként köteles a megrendelt árut átvenni. Másként ugyanis a szerződés célja nem valósulhat meg, és a szállító a saját teljesítésére nem készülhet fel megfelelően (fuvarkapacitás biztosítása stb.). Ha tehát a megrendelő egyes boltegységei az ütemterv szerint szállított árumennyiséget jogellenesen nem veszik át, a szállítót az át nem vett árumennyiség értéke után a 10%-os mértékű kötbér akkor is megilleti, ha az így felszabadult árumennyiséget a szállító más boltegységek vagy más vállalatok részére értékesíteni tudja.
Az egyes boltegységek szabadkasszás, illetőleg egyszemélyes jellegéből adódó átvételi nehézségek az alperes előtt a szerződéskötés időpontjában is ismertek voltak. Az alperes tehát e körülmények ismeretében vállalta, hogy a lemondásokat, átdiszponálásokat a túranapok előtt meghatározott idővel hajtja végre. Ennek következtében ezek a szerződéskötéskor is ismert okok a kötbérfelelősség részbeni kimentésére, a kötbér mérséklésére nem szolgáltathatnak alapot. Mindezekre tekintettel az alperes fellebbezése nem volt alapos, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek az alperest kötbérben marasztaló rendelkezését – az illetékrendelkezésre is kiterjedően – részítélettel a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezésével kapcsolatban az alábbiakat kell megállapítani.
A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított GKT 46/1973. sz. állásfoglalás szerint a szállítási szerződés megszegése miatt fizetendő kártérítésbe csak azt a kötbért lehet betudni, amelyet a kárt szenvedett fél ugyanabból a szerződésszegésből folyóan kapott a másik féltől. A perbeli esetben a felperes az 1978. évi szállítási szerződés megszegése miatt érvényesített kártérítési követelést, míg a kötbérigénye az 1979. évre kötött kiskereskedelmi árubeszerzési szerződés megszegésén alapult, vagyis a két követelés nem azonos jogviszonyból eredt, ezért a megítélt kötbért nem lehet betudni a kártérítésbe.
Az elsőfokú bíróság tehát tévedett a betudás kérdésében és téves jogi álláspontja következtében nem folytatta le a felperes kártérítési igényével kapcsolatos bizonyítási eljárást. Ezért az első fokú ítéletnek a kártérítési igényre vonatkozó rendelkezése megalapozatlan. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság az ítéletnek a felperes kártérítési követelését elutasító rendelkezését – a vonatkozó illetékrendelkezéssel együtt – a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperes az 1978. évi szerződés megszegésével kapcsolatban kártérítési igényt érvényesített, ezért neki kell bizonyítania az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló kár keletkezését, valamint ennek a kárnak az összegszerűségét is. A bizonyítás esetleges sikertelensége a bizonyításra kötelezett felperest terheli. A felperes a kárát az áru átvételének megtagadására, illetőleg az alperes érdekkörében bekövetkezett okból történt meghiúsulására utaló jegyzőkönyvekkel kívánja bizonyítani, ezért – az alperes kifogásainak figyelembevételével – az egyes jegyzőkönyvek bizonyító erejét szükség esetén egyenként kell vizsgálni, továbbá azt a körülményt is, hogy az egyes szállításokkal kapcsolatban a felperesnek milyen összegű kára keletkezett. Ez utóbbi követeléssel kapcsolatban a felperes az állításait pl. menetlevelekkel bizonyíthatja.
A lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest kell a kártérítés kérdésében megfelelő új határozatot hozni. (Legf. Bír. Gf. II. 30 056/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás