GK BH 1981/289
GK BH 1981/289
1981.07.01.
Ha a kötelezett több jogosult részére szállítandó termékmennyiséggel nem rendelkezik, kötelezettségeit valamennyi jogosult részére arányosan kell teljesítenie [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (2) bek.; Ptk. 291. §].
A felperes a keresetében 133 142 Ft meghiúsulási kötbér fizetésére kérte kötelezni az alperest, mert az az 1979. I. félévére tűzifa szállítására létrejött szállítási szerződésből eredő kötelezettségének 4623 tonna erejéig nem tett eleget. Az 1979. augusztus 28-i jegyzőkönyv szerint ugyanis az alperes bejelentette, hogy ezt a tűzifamennyiséget az év hátralevő időszakában sem képes megtermelni, illetőleg leszállítani, ezért e vonatkozásban a szerződés meghiúsulását állította.
Az alperes a védekezésében a lemaradás tényét nem vitatta, állította azonban, hogy az előző évi tényszámokhoz képest jelentősen megnövekedett belkereskedelmi tűzifaigény kielégítésére, illetőleg szerződéssel való lekötésére felügyeleti szerve utasította, ezt a mennyiséget azonban a tervének teljesítése ellenére sem tudta megtermelni. Állította, hogy a megye tűzifaellátása az általa szállított mennyiséggel is biztosított volt, ezért a lakossági ellátásban nem volt fennakadás, a felperest pedig kár nem érte. Azt is állította, hogy a felperes 1979. évi tűzifaigénye irreálisan magas volt.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet (továbbiakban: R.) 18. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes védekezése nem volt elfogadható, mert szerződésszegés esetén a felügyeleti szerv intézkedése kimentő bizonyítékként nem értékelhető.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett és az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A tényállás szerint az alperes az 1979. évre 112 000 m3, azaz 84 000 tonna tűzifa kitermelését irányozta elő, amelyből 15 000 tonnát saját értékesítésként kívánt forgalomba hozni. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) a Belkereskedelmi Minisztériummal történt megállapodás alapján az alperes részére 60 000 tonna tűzifa értékesítését irányozta elő a TÜZÉP-vállalatok javára anélkül, hogy e mennyiségre szerződéskötési kötelezettséget írt volna elő. Ennek alapján az alperes a felperessel 38 500 tonna tűzifa szállítására szerződött, amelyből az első félévben 17 500 tonnát tartozott volna szállítani. A lemaradása erre az időszakra nézve 4623 tonnát tett ki. Bejelentette, hogy ezt a mennyiséget az év folyamán pótlólag sem tudja leszállítani. A felperes a szerződés részleges meghiúsulását kötbérigényének fenntartásával és bejelentésével tudomásul vette.
Az R. 18. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a szerződést megszegi, kötbér- és kártérítési felelősséggel tartozik, kivéve, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az tőle az adott helyzetben általában elvárható. Ezt az alperes bizonyítani nem tudta.
A MÉM-nek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint az alperessel folytatott előzetes egyeztetés során megállapították, hogy az alperes hosszú távú fakitermelési üzemterve a belkereskedelem részére szállítandó 60 000 tonna tűzifa kitermelését az 1979. évben lehetővé teszi. Az alperes az üzemtervi lehetőséggel szemben bekövetkezett lemaradását csak általánosságban mozgó, munkaerőhiányra vonatkozó előadásával igyekezett kimenteni, az azonban nem volt elfogadható. Az alperes ugyanis a munkaerőhiányt és az ebből adódó kapacitáshiányt nem bizonyította. Az a körülmény pedig, hogy az üzemtervi lehetőséggel szemben a korábbi években sem termelt ki olyan mennyiségű tűzifát, mint amilyen mennyiség szállítására az 1979. évre szerződésekkel vállalkozott, termelési lehetőségének hiányára vonatkozó bizonyítékként nem volt értékelhető. A tűzifa ugyanis – a MÉM nyilatkozata szerint is – a lakossági ellátás alapvető fontosságú terméke, amelynek biztosítása érdekében az alperesnek minden tőle telhető intézkedést meg kellett volna tennie, különös tekintettel arra, hogy a szállítási szerződésekkel le is kötötte a belkereskedelmi által igényelt mennyiséget.
Az alperes vétlensége egyébként azért sem volt megállapítható, mivel a szerződéskötésnél sem járt el a tőle elvárható gondossággal. A MÉM fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozatából ugyanis megállapítható volt, hogy az alperesnek nem volt szerződéskötési kötelezettsége, ezért ha a szállításra valóban képtelen lett volna, akkor a szerződéskötést meg is tagadhatta volna. Teljesítési nehézségeinek ismeretében arra is módja lett volna, hogy a saját helyi értékesítését csökkentve biztosítsa a szerződések maradéktalan megtartását. Ezzel szemben saját előadása szerint a 20 000 m3-es saját értékesítés volumenét az év folyamán még növelte, és mintegy 28 000 m3 tűzifát értékesített ilyen módon, ugyanakkor szerződéses kötelezettsége teljesítésével elmaradt.
A Ptk. 291. §-a értelemszerű alkalmazásával az alperes az adott esetben akkor járt volna el a tőle elvárható módon ha – feltételezve, hogy a TÜZÉP-vállalatok részére szerződésileg biztosított 60 000 tonna tűzifa átadására valóban nem volt képes – az egyes TÜZÉP-vállalatoknak arányosan csökkentett mennyiségeket szállított volna. Nem egyeztethető össze ugyanis a népgazdaság érdekével, hogy a szállító fontos, lakossági szükségletre szánt termékekből bizonyos területeket vagy körzeteket áru nélkül hagyjon, illetőleg önkényesen csökkentett mértékben lásson el. Ha tehát több kereskedelmi vállalattal szemben volt tűzifaszállítási kötelezettsége, de azokat nem tudta maradéktalanul teljesíteni, akkor – a megrendelői és fogyasztói érdekekkel összhangban – minden megrendelője részére arányosan csökkentett mennyiséget tartozott volna szállítani. Az alperes azonban kizárólag a felperessel szemben maradt el szállítási kötelezettségével, a kötbérfelelőssége tehát ezért is megállapítható volt.
A fentiekre, valamint arra is figyelemmel, hogy – a lakossági ellátási érdekek veszélyeztetésén kívül – a felperesnek elmaradt haszonként kára is felmerült, a GK 17. számú állásfoglalás irányelvei alapján a kötbér mérséklésére sincs indok. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 32 091/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás