GK BH 1981/29
GK BH 1981/29
1981.01.01.
A költségvetésben előírt segédszerkezetnek más, de a rendeltetési célnak azonosan megfelelő szerkezettel való helyettesítése nem zárja ki a vállalkozói díjnak az eredeti költségvetés szerinti érvényesítését [Ptk. 389. §, 390. § (3) bek.].
A felperes generálkivitelező egy piac vegyes rendeltetésű épületének építés-szerelési munkáiról kiállított számlájának csökkentését jogtalannak tartotta, ezért a ki nem egyenlített összeg, valamint egyéb költségek megfizetése iránt terjesztett elő keresetet az alperes beruházó ellen. Az alvállalkozó a perbe a felperes mellett beavatkozott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 121 860 Ft-ot és 1979. január 23-tól járó évi 15%-os késedelmi kamatot. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása megállapította, hogy a felperes a szerződéses munkákat – a hiánypótlás kivételével – teljesítette. A felek között a költségvetésben előirányzott nehézállvány elszámolhatósága kérdésében keletkezett vita. Ezt ugyanis a felperes, illetőleg a beavatkozó nem készítette el, hanem a tervtől eltérő módon szerelte össze, emelte a helyükre a térrácsokat (tetőszerkezetet). A felperes (az előzményperben a beavatkozó) az Építőipari költségszámítási normákra (a továbbiakban: ÉKN) hivatkozással a nehézállvány költségeit kívánta elszámolni.
Az elsőfokú bíróság a felperes és a beavatkozó álláspontját az ÉKN 38. fejezete 2,2 pontjának alkalmazása kérdésében – amely szerint a rendeltetési célnak megfelelő segédszerkezetet az ÉKN alapján kell kiírni és elszámolni akkor is, ha a kivitelezés folyamán ténylegesen más megoldást alkalmaznak helyesnek fogadta el, ezért a felperest a nehézállvány költségeinek a megfizetésére kötelezte.
A bíróság a keresetet 20 049 Ft (trapézlemez mázolása), továbbá az előzményperben kifizetett eljárási illeték és késedelmi kamat megtérítése iránti igény vonatkozásában elutasította.
A felperes a fellebbezésében kérte, hogy a bíróság a marasztalási összeget 20 049 Ft összeggel emelje fel, mert ennek levonása a kereset összegéből kétszeresen történt.
Az alperes is fellebbezett és ebben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint a bíróság az ÉKN 38. fejezete 2,2 pontjának értelmezésével a valóságban el nem készült nehézállvány költségeinek megfizetésére tévesen kötelezte az alperest. A rendelkezés ugyanis „rendeltetési célnak megfelelő” segédszerkezetről tesz említést, márpedig a perbeli esetben „a nehézállvány csak akkor lehetett volna a rendeltetési célnak megfelelő segédszerkezet, ha a terv szerinti technológiai sorrend szerint előbb készülnek el a piaci elárusító műkőasztalok és azok felett kellett volna a nehézállványt megépíteni”. Minthogy az elárusítóasztalok nem készültek el, a térrácsokat a költségelt és elszámolt SD–150 típusú emelőgéppel el lehetett volna helyezni.
A felperes fellebbezése alapos.
A bizonyítás eredményeképpen a felperest megillető összeg – helyesen a következő:
A nehézállvány törölt költsége helyette fizetve |
147 798 Ft |
14 800 + 7106 Ft |
–21 906 Ft |
125 892 Ft |
|
munkásellátási költség 2% |
2 518 Ft |
bruttó haszon 8,5% |
10 702 Ft |
139 112 Ft |
|
felvonulási költség 0,8% |
1 113 Ft |
Összesen: |
140 225 Ft |
A felperes keresete tehát ez utóbbi összeg erejéig volt helytálló.
Az alperes fellebbezése alaptalan.
Az ÉKN III. kötet 38. fejezet 2. költségvetési kiírás 2,2 pontjának rendelkezését a periratokban a felek többször idézték. Eszerint a rendeltetési célnak megfelelő segédszerkezetet az ÉKN alapján kell kiírni és elszámolni akkor is, ha a rendeltetési cél más szerkezetű vagy anyagú segédszerkezettel is kielégíthető vagy a kivitelezés folyamán ténylegesen más megoldást alkalmaznak. A kiírástól eltérő megoldás azonban nem sértheti a biztonságtechnika követelményeit.
Az alperes ennek az elszámolási rendelkezésnek az alkalmazását azért nem találta helyesnek, mert szerinte az adott esetben a nehézállványt nem lehet „a rendeltetési célnak megfelelő” segédszerkezetnek tekinteni, mert arra a megváltozott építési sorrend miatt nem volt szükség.
A nehézállvány készítését a műszaki leírás és a költségvetés is előirányozta [Ptk. 390. § (3) bek.], költségei benne foglaltattak a vállalkozói díjban. Az tény, hogy a kiírt segédszerkezetet a felperes, illetőleg a beavatkozó más megoldással (egyszerű pallóterítés + emelőgép) helyettesítette.
A nehézállvány készítését tehát a szerződés tartalmazta megfelelő műszaki indokkal, tehát az a rendeltetési célnak megfelelt. Annak más megoldással való helyettesítése történt csupán, ez azonban az idézett rendelkezés szerint nem zárja el a vállalkozót – a más megoldással felmerült költségeinek fedezetéül – a költségvetés szerinti elszámolástól.
Az alkalmazandó segédszerkezet nem része a létesítménynek, s ha az az építmény létrehozását lehetővé teszi, a költségvetésben előirányzott segédszerkezet megváltoztatása a megrendelő szempontjából közömbös. Az ÉKN a cél eléréséhez szükséges eszközök tekintetében választási lehetőséget ad a kivitelezőnek. Más elbírálás alá esik, ha a segédszerkezetet a vállalkozó nem készíti el és ezzel megsérti a biztonságtechnikai követelményeket (pl. nem készíti el az ÉKSZ-ben előírt dúcolást). A jelen esetben a kivitelező a kiírt segédszerkezet pótlására más megoldást választott, és nem merült fel olyan adat sem, hogy az sértette volna a biztonságtechnika követelményeit.
A költségvetésben és a szerződésben elő volt irányozva emelőgép (daru) használata is. Előirányzása a nehézállvány mellett történt, tehát funkciója nem az volt, hogy azzal a térrácselemeket kell a helyükre emelni, a felperes és a beavatkozó nem vitatott előadása szerint a létesítmény acélszerkezetű pilléreinek a beemelésére szolgált. Az alperes azt sem állította, hogy ő adott utasítást a technológiai sorrend megváltoztatására és a nehézállvány elhagyására, illetve hogy a szerződésnek ilyen értelmű módosítását kezdeményezte. Ennek hiányában jogszerűnek kell tekinteni a felperesnek és a beavatkozónak azt az álláspontját, hogy a költségvetés szerinti nehézállvány elszámolható.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy az alperes marasztalásának összegét 140 225 Ft-ra felemelte. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 671/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás