GK BH 1981/290
GK BH 1981/290
1981.07.01.
Ha a szállító a termék – gyártására visszavezethető – hibáját elismeri, nincs jelentősége annak, hogy a megrendelő a fuvarozóval szembeni igények érvényesítéséhez szükséges bizonyító eszközöket nem szerezte be [3/1960. (V. 13.) KPM rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 54. cikk 1. § b) pont].
A felperes a keresetében három fuvarozási szerződés teljesítése során – az alperessel kötött szállítási szerződéséből eredően – keletkezett igényét érvényesítette az utóbbival szemben. A kereset 2. tételével kapcsolatban a felperes követelését az alperes elismerte. A kereset 1. tétele szerinti követelés azáltal keletkezett, hogy az alperes diszpozíciója alapján egy tégla- és cserépipari vállalat (a továbbiakban: Vállalat) 6900 db blokktéglát fuvaroztatott a felperes címére. A MÁV augusztus 23-án 6 órakor szolgáltatta ki a küldeményt a felperesnek, amely a vasúti fuvarozótól hivatalos darabszámlálást kért. Ezt a MÁV megtagadta. A kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv szerint „kiszolgáltatáskor vasúti dolgozó, tanácsi megbízott és címzett dolgozója együttesen jelen volt. A kirakás tartama alatt vasúti dolgozó nem volt jelen, tanácsi dolgozó a küldeményt darabszámlálta. Kirakás közben különböző helyen 356 db szétmorzsolódott, beépítésre alkalmatlan törött téglát talált. Tanácsi megbízott VIII. 23-án 11.10 és 14.25-kor tartott ellenőrzésnél jelen volt”. A hibát az ugyanezen a napon felvett tanácsi jegyzőkönyv is megállapította. A felperes kártérítési igénynek nevezett, tartalma szerint azonban szavatossági követelésnek minősülő igényét bejelentette az alperesnek és megküldte mellékletként az általa beszerzett jegyzőkönyveket is. A követelést az alperes elismerte, utóbb azonban annak kifizetését megtagadta, mivel a Vállalat (a tényleges szállító) sem ismerte el az ő követelését.
A kereset 3. tételével kapcsolatban megállapítható volt, hogy az alperes megbízása alapján a Vállalat által a felperes címére fuvaroztatott tégla kiszolgáltatásakor sem vasúti, sem tanácsi jegyzőkönyv felvételére nem került sor, bár a küldeményben 1700 darab tégla törött volt. A felperes helyszíni szemlére hívta meg a Vállalatot és azzal vett fel jegyzőkönyvet, amelyben a Vállalat megbízottja megállapította, hogy… „szerkezeti hiba végett szétomlás…” az áru észlelt hibája továbbá arra is vállalkozott, hogy az árkülönbözetet a megrendelő egyszámlájára átutalja. Az alperes a neki bejelentett 3314,70 Ft összegű követelést elismerte ugyan, de a pénzügyi rendezésre nem volt hajlandó, mivel vele szemben a Vállalat sem teljesített. Az alperes egyébként a Vállalatot mindkét vitatott tétel vonatkozásában perbehívta.
Az elsőfokú bíróság – anélkül, hogy a perbehívásról a Vállalatot értesítette volna – a per érdemében döntött, az alperest a kereseti 2. tétellel kapcsolatban általa elismert 2895,50 Ft-nak és kamatának megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a keresetlevél 1. és 3. tétele vonatkozásában a kereset azért nem alapos, mert a felperes nem szolgáltatott megfelelő károkmányokat az alperesnek, és ezzel elzárta őt a fuvarozó, illetőleg a szállító elleni igényérvényesítés lehetőségétől. Rámutatott az elsőfokú bíróság a kereseti 1. tétellel kapcsolatban arra is, hogy a jegyzőkönyvekből nem állapítható meg az, hogy a tanácsi megbízott a kiszolgáltatástól a kirakás befejezéséig ellenőrzése alatt tartotta-e a küldeményt, a kereseti 3. tételre vonatkozóan pedig sem a fuvarozóval, sem a tanácsi megbízottal jegyzőkönyv felvételére nem került sor.
Az első fokú ítéletnek a kereset 1. és 3. tételével kapcsolatos rendelkezése ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat a kereset első tételével kapcsolatban tévesen értékelte, és ezért érdemi döntése is téves. A kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv ugyanis nem a felperes bemondása alapján készült, hanem az a MÁV-dolgozó megállapításait tartalmazza. Ez a jegyzőkönyv tehát megfelelően bizonyítja, hogy a tanácsi megbízott a kiszolgáltatáskor már a helyszínen tartózkodott, és hogy ettől az időponttól kezdődően a küldeményt ellenőrzése alatt tartotta. Ez abból is következik, hogy a tanácsi megbízott darabszámlálta a küldeményt, ez pedig értelemszerűen csak úgy lehetséges, ha a tanácsi megbízott a küldeményt a kirakodás egész folyamata alatt ellenőrzése alatt tartotta. A tanácsi megbízott helyszínen való jelenlétét bizonyítja az a jegyzőkönyvi megállapítás is, amely szerint a kirakodás alatt két időpontban is végzett MÁV ellenőrzéskor a tanácsi megbízott a helyszínen volt. A bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti helyes értelmezésével tehát azt kellett megállapítani, hogy a szavatossági hiba már a teljesítéskor, vagyis a küldemény kiszolgáltatásakor fennállt, ezért a felperesnek ez a követelése az alperessel szemben megalapozott.
A felperes egyébként a szavatossági igényét kellő időben bejelentette az alperesnek. Az is megállapítható volt, hogy a Vállalatot a felperes helyszíni szemlére is meghívta, vele közös jegyzőkönyvet is felvett, amelynek során a kárjegyzőkönyveket a Vállalatnak bemutatta, azokról tehát az tudott. Az alperes a Vállalatnak ugyancsak időben jelentette be a követelését, tehát az sem késett el. Arra sem hivatkozhat alappal az alperes, hogy a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés az adott esetben a felperes hibájából kizárt lett volna. Megállapítható volt ugyanis a VÁSZ 63. cikke 2. §-ának c) pontja, valamint a 64. cikkének 1. §-a alapján, hogy amikor a felperes a károkmányokat az alperesnek megküldte, a fuvarozóval szemben a követelés még érvényesíthető lett volna. Mindezekre tekintettel nem alapos az alperes kártérítési beszámítási kifogása, mivel a felperesnek a jegyzőkönyvek megküldésével kapcsolatos késedelme az alperesnek kárt nem okozott. Ezért az első fokú ítéletnek a kereset 2. tételére vonatkozó, fellebbezéssel nem támadott részét nem érintve, a kereset 1. tételére vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján meg kellett változtatni és az alperest – az általa összegszerűségében nem vitatott – 1760 Ft-nak és kamatának a felperes javára való megfizetésére kellett kötelezni.
A kereset 3. tételére vonatkozóan a felperes valóban nem gondoskodott kárjegyzőkönyvek felvételéről, rendelkezésre áll viszont a Vállalat képviselőjével felvett jegyzőkönyv, amelyben a szállító a téglák szerkezeti hibáját, valamint azt ismeri el, hogy a törött téglák „szétomlása” a szerkezeti hiba miatt következett be. Ez a gyártási hiba elismerését jelenti. A szállító ilyen elismerése mellett annak nincs jelentősége, hogy a felperes a fuvarozóval szembeni esetleges igényérvényesítéséhez szükséges bizonyító eszközöket nem szerezte be, mert ebből az alperesnek kára nem származhat. A VÁSZ 54. cikke 1. §-ának b) pontja szerint ugyanis a vasúti fuvarozó mentesül az áru sérülése miatti fuvarozói felelősség alól, ha a sérülést a küldemény belső tulajdonsága, vagyis az áru hibája idézi elő. Mivel a Vállalat elismerte a gyártási hibát, a fuvarozóval szemben sem ő, sem az alperes igényt sikerrel nem érvényesíthetne, ezért – az okozati összefüggés hiánya miatt – közömbös az, hogy a felperes kárjegyzőkönyvek felvételéről nem gondoskodott.
A Vállalat jegyzőkönyvi elismerése ellenére utóbb a teljesítést megtagadta, s ezért az alperes sem ismerte el a felperes követelését. Az alperes éppen ezért hívta perbe a Vállalatot, a perbehívásról azonban azt az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta. E mulasztás a bírósági gyakorlat szerint (BH 1978/12. 534. sz.) lényeges eljárási szabálysértés, amely az ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után. A Vállalat perbenállása vagy a Pp. 379. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a nyilatkozattételének biztosítása nélkül ugyanis a per e részében megnyugtató döntés nem hozható. Nem állapítható meg ugyanis, hogy a Vállalat a jegyzőkönyvi elismerését utóbb miért vonta vissza. A szükséges mértékű bizonyítás lefolytatása érdekében – a lényeges eljárási szabálysértésre is tekintettel – az első fokú ítéletnek a kereseti 3. tételre vonatkozó rendelkezését a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 002/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás