GK BH 1981/293
GK BH 1981/293
1981.07.01.
A vállalkozó csak az átalányár részeként – de azon felül nem – érvényesíthet árkockázati fedezetet [17/1975. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 16. § (1) bek., 31. § (2) bek.*].
Az elsőfokú bíróság a felperes vállalkozói díj egy része iránt indított keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperes a vállalkozói díjban foglalt 3%-os árkockázati fedezetén felül 51 981 Ft-ot fizetett ki a felperesnek ezért ezt a túlfizetést a kereset erejéig az alperes beszámítási kifogás útján érvényesíthette a felperessel szemben. A beszámítás erejéig az alperes kötelezettsége – a pótmunkák 35 000 Ft díjának megfizetése – megszűnt, így a keresetet el kellett utasítani.
A felperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és az alperesnek 33 414 Ft megfizetésére kötelezését. Nem vitatta, hogy az átalányár részletezését tartalmazó főösszesítőben árkockázati fedezet címén 3%, vagyis 66 478 Ft szerepel. Ugyanakkor azonban a szerződés szintén rendelkezik az árkockázati fedezetről. Eszerint a felek havi 3% felszámításában állapodtak meg, azzal azonban, hogy „mértéke az építmény kivitelezési időtartamát tekintve előirányozva átlag 3%”. Ez a kikötés ellentmondó, a második – idézett – mondat jogszabályellenes.
A bíróságnak – a felperes álláspontja szerint – tisztáznia kellett volna a felek szerződési akaratát. A fő összesítőben a tartalékösszeg szintén 3%-kal szerepel. A felek egyezően előadták, hogy ez az alperes saját erőforrásából történő befizetésének mérséklése végett történt. A fennmaradó 2% tartalékösszeget az alperes utólag átalányáron felül kifizette. Ugyanebből az okból történt az árkockázati fedezet 3%-os előirányzása, holott a szakértő is kimutatta, hogy 28 hónapra összesen 8,4% árkockázati fedezetet lehetett volna előirányozni. Mértékét azonban korlátozza, hogy az árkockázati fedezet nem haladhatja meg a tartalékösszeget, ezért a felperes valóban 1586 Ft-tal több árkockázati fedezetet számított fel, mint szabad lett volna, s így ezen összeg erejéig a beszámítási kifogás jogosságát elismeri. A fentieket meghaladóan a felperes alaptalannak tartja a beszámítási kifogást, mert a felek viszonyában a szerződést kell irányadónak tekinteni. Eszerint pedig a felek szerződéskötési akarata egyezően havi 3% árkockázati fedezet kikötésére irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a 17/1975. (XII. 29.) ÉVM sz. rendelet 31. §-ának (2) bekezdésére, mely szerint átalányáras szerződés esetében az átalányár a tételes költségvetés összegét a tartalékkeretnek és az árkockázati fedezetnek megállapodás szerinti részével, legfeljebb azonban a tartalékkeret és az anyag-árkülönbözeti fedezet teljes, illetve arányos összegével haladhatja meg.
Az elsőfokú bíróság arra is helyesen utalt, hogy az árkockázati fedezet maximumának határán belül a felek megállapodhatnak az árkockázati fedezet mértékében.
Kétségtelen, hogy az említett rendelet 16. §-ának (1) bekezdése szerint az organizációs jegyzőkönyv felvételétől a szerződéses befejezési határidőig – a szakértő szerint 28 hónapra – igényelhetett volna a felperes – az átalányár részeként – árkockázati fedezetet. Ehelyett azonban ilyen címen csak tíz hónapi árkockázati fedezetnek megfelelően 3%-ot, 66 478 Ft-ot tartalmaz az átalányár fő összesítője. Ez nyilvánvalóan engedmény, amelynek nyújtására joga volt a felperesnek.
Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az átalányár az előirányzott árkockázati fedezettel együttes ár. A felperes az elvégzett munkáért – a tételesen elszámolandó részektől eltekintve – csak az átalányárat követelhette, árkockázati fedezet címén az átalányáron felül további követeléssel nem léphetett fel. Tény, hogy a részszámlák alapján – szerződésellenesen – 66 480 Ft-ot meghaladó árkockázati fedezethez jutott. Ez jogtalan felszámításnak minősül.
A vállalkozói díj egyértelmű meghatározásával szemben a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a szerződés az árkockázati fedezetre vonatkozóan ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz.
A felperes követelése jogosságának megalapozására alaptalanul hivatkozik továbbá a tartalékkeret esetére. Ezzel azt állította, hogy a felek titkos fenntartása [Ptk. 207. § (3) bek.] a kivitelezés teljes időtartamára eső árkockázati fedezet megfizetésére irányult. Az ilyen fenntartás azonban – minthogy célja csak a jogszabály megkerülése lehetett – még akkor sem lenne figyelembe vehető, ha a felek között lett volna ilyen külön megállapodás. Ennek bizonyítására azonban a felperes által előadottak nem elegendőek. A felperes tehát csak az átalányárat követelhette, az alperes a pótmunkák ellenértékébe jogosan számította be a felperes által az átalányáron felül felvett árkockázati fedezetet.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 603/1980. sz.)
*].
Hasonló rendelkezést tartalmaz a 12/1981. (III. 23.) ÉVM–ÁH. sz. rendelettel módosított 3/1980. (I. 18.) ÉVM–ÁH számú rendelet 15. §-a.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás