GK BH 1981/296
GK BH 1981/296
1981.07.01.
Az árvetés valótlan tartalmú összeállítása, az árképzésre vonatkozó előírások, irányelvek megsértése által a termék árának indokolt mértéket meghaladó haszonnal való kalkulálása gazdasági bírság alapjául szolgál [1022/1973. (VI. 27.) MT sz. hat.* II. fej. 40/k. és 45. pont; 20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2. § a) pont].
A megyei tanács végrehajtó bizottsága 2 843 558 Ft tisztességtelen haszon alapulvételével gazdasági bírság kiszabását indítványozta az eljárás alá vont szövetkezettel szemben, mert az 1977. évben vasúti kocsik és gépkocsik ülésének kárpitozásáért felszámított vállalkozási díja megállapítása során az árutasításokban foglaltakat nem tartotta meg.
Az eljárás alá vont szövetkezet az indítvány elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa végzett munka nem vonható a bútoripari termékek gyártásának fogalmi körébe és ezért az 1/1976. (II. 17.) KipM–ÁH sz. rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint előírt 35%-os mértékben önköltségcsökkentést nem kellett végrehajtania. Ezt a rendeletet később a 6/1977. (VI. 14.) KipM–ÁH sz. rendelet hatályon kívül helyezte. További védekezésében előadta, hogy az előírt csökkentés csak olyan termékekre vonatkozott, amelyeknek fogyasztói ára a szabad árformába tartozott. A rendelet célja ugyanis az volt, hogy ne emelkedjék a fogyasztói ár. Az eljárás alá vont szövetkezet által gyártott ülések azonban közvetlenül fogyasztói felhasználásra nem kerülnek. Kérte annak figyelembevételét, hogy megfelelő szakemberrel nem rendelkezett és megrendelője számára is elfogadható árat ajánlott fel.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont szövetkezetet 3 000 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szövetkezet nem tartotta meg az 1/1976. (II. 17.) KipM–ÁH sz. rendelet rendelkezéseit. Árkalkulációjában helytelen vetítési alapot használt, a kalkulációban a közvetlen költségre vetítette a rezsiköltséget; a faalkatrészek szűkített önköltségét a kárpitos termékek közvetlen anyagköltségeként vette számításba ezáltal az általános költséget kétszeresen számolta el. Magas vállalati és eszközlekötési járulékkulcsot alkalmazott, ezzel jogtalanul megemelte a nyereség vetítési alapját. Egyébként a nyereség vetítési alapját – szabálytalanul – az árbevételben határozta meg. Az eljárás alá vont szövetkezet ezáltal jogtalan bevételhez jutott, részben azáltal is, hogy az 1977. évi átlagos nyereség 35%-ának megfelelő összeggel az önköltséget nem csökkentette, amely nála 10,28%-nak felelt meg. 872 341 Ft indokolatlan nyereségtöbblet keletkezett abból, hogy az önköltség korrekcióját nem hajtotta végre. Költségdifferenciálást úgy alkalmazott, hogy a folyamatosan gyártott terméknek árában megtérülő általános költséggel a felosztandó tényidőszak költségét nem csökkentette és 32 456 Ft összegben indokolatlan költségáthárítás történt. Meg nem engedett áreltérítéssel 967 310 Ft összeget realizált. A faalkatrészek elszámolásánál 174 804 Ft tisztességtelen haszonhoz jutott, végül téves kalkuláció miatt 20 541 Ft és az indokolatlanul felszámított 5629 Ft-tal további meg nem engedett nyereségre tett szert. Az eljárás alá vont szövetkezet a 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet 2. §-ának a) pontja szerint az árszabályozási rendelkezések megszegésével tisztességtelen haszonhoz jutott. Az árszabályozó rendelkezések megsértését a kirendelt szakértők véleménye is alátámasztotta.
Nem volt elfogadható az eljárás alá vont szövetkezetnek az a védekezése, hogy az általa gyártott termék nem kárpitosipari termék. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság által megkeresett Könnyűipari Minisztérium állást foglalt. Eszerint az ülések kárpitozása a kárpitosipari termék gyártási kategóriájába sorolandó. Az indítványban említett jogszabály hatályon kívül helyezése folytán a 9/1976. (XII. 15.) ÁH sz. rendelet 2. §-a is előírta az önköltség csökkentését. Utalt az első fokú ítélet indokolása a Könnyűipari Minisztérium közleményére. Az árkialakítás idejében az 1/1976. (II. 17.) KipM–ÁH sz. rendelet hatályban volt. Az ár kialakításánál ez nem volt mellőzhető. A szakemberhiányt nem lehetett figyelembe venni. Ugyancsak nem volt elfogadható az a védekezés sem, hogy kedvező volt a megrendelő által biztosított ár, és a termék közvetlen fogyasztói felhasználásra nem került. Ezek a körülmények nem alkalmasak a gazdasági bírság kiszabásának mellőzésére.
Az eljárás alá vont szövetkezet az ítélet ellen fellebbezett. Ebben lényegében megismételte az elsőfokú bíróság előtt előadott védekezését. Kérte az ítélet megváltoztatását, az indítvány elutasítását, illetőleg a 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet 7. §-ában foglaltak alkalmazását.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy az eljárás alá vont szövetkezet tevékenységével tisztességtelen hasznot ért el, és ez a gazdasági bírság kiszabására alapot nyújtott.
Az Országos Anyag- és Árhivatal és a Könnyűipari Minisztérium az elsőfokú bíróság megkeresésére állást foglalt abban, hogy az ülések kárpitozása „kárpitosipari termék” kategóriába sorolandó. Ilyen körülmények között az eljárás alá vont szövetkezet nem vitathatja sikerrel az 1/1976. (II. 17.) KipM–ÁH sz. rendelet hatályát.
A Ptk. 226. §-ának – a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatban eltérő rendelkezést tartalmazó – (5) bekezdése – az eljárás alá vont álláspontjával szemben – jelen esetben nem alkalmazható. A szövetkezet a gyártómű nagyszámú közreműködőt igénylő vasúti kocsigyártásának csupán egyik közreműködője volt, és abból, hogy a gyártómű önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik, tehát a külkereskedelmi szerződést maga köti a külföldi féllel, nem következik az, hogy az eljárás alá vont szövetkezettel kötött szerződés is külkereskedelmi szerződéshez kapcsolódó belföldi szerződéssé vált volna. A jogszabály helyes értelmezése szerint ugyanis, amennyiben a megrendelő külkereskedelmi joggal nem rendelkezne, a gyártóműnek a lebonyolító külkereskedelmi vállalattal kötendő szerződése lenne az a belföldi szerződés, amelyre a Ptk. 226. §-nak (5) bekezdése utal. A két vállalat személyének egybeolvadása a jogszabály alkalmazásánál nem releváns.
Az indítványozó csatolta az ipari osztálya 1112/1978. számú, a végrehajtó bizottsághoz intézett előterjesztését, amelynek megállapításai között szerepelt, hogy az eljárás alá vont szövetkezet a sérelmes tevékenységénél, amely mintegy 10 000 000 Ft értékű volt, az önköltség arányában több mint 80%-os nyereséget realizált. Az eljárás adataiból meg kellett állapítani, hogy az eljárás alá vont szövetkezet árvetését valótlanul állította össze, az árkialakítási és az árképzésre vonatkozó előírásokat illetőleg irányelveket megsértette és a termék ára az indokolt haszon mértékét meghaladó nyereséget tartalmazott.
Mindezekre tekintettel az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben kellett hagyni. (Legf. Bír. Gf. I. 30 129/1979. sz.)
*
Hasonlóan rendelkezik a jelenleg hatályos 1028/1979. (XI. 1.) MT számú határozat 3. pontja.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás