BK BH 1981/309
BK BH 1981/309
1981.08.01.
Ha a terhelt a Btk.-nak a rehabilitációra vonatkozó új rendelkezései folytán mentesült a megelőző elítélés hátrányos következményei alól: a feltételek fennállása esetén a visszaesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye [Btk. 100. § (3) bek., 102. § (1) bek. d) pont, 137. § 12. pont; Btké. 9. §].
A járásbíróság a terheltet 2 rb. lopás vétsége miatt 3 hónapi – fogházban letöltendő – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A járásbíróság az 1974. május 31. napján jogerős ítéletével a terheltet lopás bűntette miatt 3 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte, majd a próbaidő alatt elkövetett lopás vétsége miatt az 1975. október 9. napján jogerős ítéletével 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A két – összbüntetésbe foglalt – büntetést a terhelt kiállotta és 1976. március 27. napján szabadult.
A terhelt 1979. december 20. napján beosont a sértett udvarán álló melléképületbe és onnan egy 500 forint értékű fúrógépet elvitt, 1980. január 23. napján pedig eltulajdonította egy másik sértett 190 forint értékű karóráját.
A járásbíróság azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a terhelt az első elítéléséhez fűződő hátrányok alól nem mentesült, de a második elítélésével kapcsolatosan a mentesülése 1979. március 27. napján beállt, ezért nem visszaeső.
A megyei bíróság az 1980. június 6. napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében megváltoztatta és a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette, egyidejűleg elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét.
A másodfokon eljárt megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt az első elítéléséhez fűződő hátrányok alól is mentesült az 1961. évi V. törvény 80. §-ának (3) bekezdése értelmében.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btké. 9. §-a (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezésekre figyelemmel elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a mentesítés beállt-e a Btk. hatálybalépésig – tehát 1979. július 1. napjáig, – vagy nem. Ha ugyanis a mentesítés 1979. július 1-jéig nem következett be, az esetben a Btk.-nak a mentesítésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A terhelt első elítélése szándékos bűntett miatt történt és felfüggesztett szabadságvesztésre szólt, utóbb azonban a büntetést végrehajtották. Az 1961. évi V. törvény 80. §-ának (2) bekezdése értelmében ilyenkor a mentesítésre az olyan szabadságvesztésre vonatkozó szabályok az irányadók, amelynek végrehajtását nem függesztették fel. A büntetés kiállásának napja 1976. március 27. napja, a törvényi mentesítéshez szükséges várakozási idő pedig – az 1961. évi V. törvény 80. §-a (1) bekezdése e) pontjának második fordulata értelmében – 5 év. A mentesítés tehát a Btk. hatálybalépéséig (1979. július 1-jéig) nem állt be.
A terhelt a második elítéléséhez fűződő hátrányok alól az 1961. évi V. törvény rendelkezései alapján 1979. július 1-jéig nem mentesülhetett, mert az említett törvény 83. §-ának (1) bekezdése értelmében több elítélés esetében a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásába csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak.
Mindezekből következik, hogy a terhelt esetében a mentesítés vizsgálatát érintően a Btk. rendelkezéseit kell alkalmazni [Btké. 9. § (1) bek.]. A mentesítésre vonatkozó újabb törvényi rendelkezések tükrében az állapítható meg, hogy a terhelt az első elítélésével kapcsolatosan nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, mert a Btk. 102. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés folytán, a Btk. 102. §-a (1) bekezdésnek e) pontjára figyelemmel a várakozási idő 5 év, mely a büntetés kiállásától (1976. március 27-től) számítandó. E tekintetben a törvényi mentesítés 1981. március 27-én következik majd be.
A terhelt második elítélése szándékos vétség miatt történt és 3 hónapi szabadságvesztésre szólt, ezért a törvényi mentesítés beállásához szükséges 3 év [Btk. 102. §-a (1) bekezdésének d) pontja], mely a büntetés kiállásától – vagyis 1976. március 27-től – számítandó: eltelt. Ezért 1979. március 27. napján a terhelt mentesült a második elítéléséhez fűződő hátrányos következmények alól. A Btk. 100. §-ának (3) bekezdése értelmében újabb bűncselekmény elkövetése esetén a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a Btk. a korábbi elítéléshez fűz. Ebből pedig az következik, hogy a terhelt a Btk. 137. §-a 12. és 13. pontjai szerinti visszaeső, illetve különös visszaeső, mert e minőség megállapításához szükséges feltételek fennállanak annak ellenére is, hogy egyik korábbi elítélésének hátrányos következményei alól mentesült.
Az ítélet rendelkező részében akkor is fel kell tüntetni az elkövető különös visszaesői minőségét, ha a szabálysértési értékre elkövetett lopási cselekményt ez a körülmény minősíti bűncselekménnyé (BH 1980.évi 6. szám, 201. sz. jogeset).
Mindkét fokon eljárt bíróság téves jogi álláspontot foglalt el a mentesítés kérdésében, ami a terhelt különös visszaesői minősége megállapításának elmulasztásához és ennek folytán további törvénysértéshez vezetett.
A büntetés-végrehajtási fokozatra a vétséget elkövető visszaesővel (idetartozik a különös és a többszörös visszaeső is) szemben a Btk. 43. §-ának b) pontja irányadó, ezzel szemben az eljárt bíróságok a Btk. 44. §-át alkalmazták.
A másodfokon eljárt megyei bíróság a különös visszaeső terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 90. §-ának b) pontjában írt kizáró ok ellenére függesztette fel, ezért ítélete ebben a részében is törvénysértő. Utóbbiból következik az is, hogy a Btk. 89. §-a (6) bekezdésének rendelkezése nem volt alkalmazható, tehát a terhelt pártfogó felügyelete elrendelésének törvényi előfeltétele is hiányzott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a terhelt különös visszaesői minősége megállapításának elmulasztása miatt és a büntetés-végrehajtási fokozatot megállapító részében, a megyei bíróság ítélete pedig ugyanezek miatt, továbbá a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére és a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó részeiben törvénysértő, ezért az ítéletnek említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a terhelt különös visszaeső, akivel szemben a kiszabott szabadságvesztést börtönben [Btk. 43. § b) pont] kell végrehajtani. (B. törv. II. 791/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás