BK BH 1981/316
BK BH 1981/316
1981.08.01.
I. Nem valósul meg a rablás, ha az ellopott dolog birtokában levő tettenért tolvaj az erőszakot vagy a fenyegetést nem a dolog megtartása, hanem a menekülés érdekében alkalmazza [Btk. 321. § (2) bek.].
II. A könnyű testi sértés okozására irányuló eshetőleges szándék nem állapítható meg, ha az elkövető karjának a kirántásával igyekszik a sértett fogásából szabadulni, s így 8 napon belül gyógyuló testi sérülést okoz [Btk. 13. §, 170. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet könnyű testi sértés vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte, egyben megállapította, hogy a terhelt tulajdon elleni szabálysértést is elkövetett és emiatt őt 1000 forint pénzbírsággal sújtotta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon az ABC áruházba ment vásárolni. Ennek során egy üveg whiskyt a vásárlókosár helyett a táskájába helyezett el, hogy azt fizetés nélkül elvigye. A pénztárnál csak a vásárlókosárban elhelyezett árukért fizetett, a whiskyért nem. A boltvezető-helyettes csomagellenőrzésre szólította fel a terheltet, aki nem akarta magát alávetni az ellenőrzésnek és a kijárati ajtó irányába igyekezett, de a boltvezető-helyettes útját állta. A terhelt azonban nem hagyott fel menekülési szándékával, mindenáron ki akart jutni az üzletből.
A szóváltásra felfigyelt a pénztárban dolgozó sértett is, aki odalépett a terhelthez, átkarolta annak bal karját és próbálta őt visszafogni, a boltvezető-helyettes pedig a terhelt másik karját fogta meg, és ketten kísérelték meg őt az irodába bevezetni. Ekkor a terhelt – változatlanul menekülni akarva – kirántotta karját a pénztárosnő fogásából és ezzel a mozdulattal mellbe vágta a sértettet, aki újból megfogta a terhelt karját és hárman így megindultak az iroda felé.
A pénztárak közötti keskeny részen a terhelt ismét kihúzta karját a sértett fogásából, de a pénztárosnő újból megfogta őt. Ezek után a terheltet az irodába bevezették.
Az irodában – felszólításra – a terhelt a táskájában levő árukat a whiskyvel együtt kirakta és beismerte, hogy az italt a boltból vitte el fizetés nélkül. Az esetről jegyzőkönyvet vettek fel, a terhelt pedig kifizette a whisky 285 forintos árát és az üzletből eltávozott.
A terhelt erőszakos magatartása következtében a sértett a jobb emlő területén tenyérnyi nagyságú bőr alatti bevérzést szenvedett. Sérülésének gyógytartama 8 napon belüli volt. A sértett a magánindítványát a törvényes határidőn belül előterjesztette.
A járásbíróság álláspontja szerint a terhelt az erőszakot nem a lopott ital megtartása végett, hanem kizárólag a menekülés érdekében alkalmazta, ezért cselekménye a Btk. 321. §-ának (2) bekezdése szerinti rablás bűntettét nem valósítja meg; a könnyű testi sértés vonatkozásában azonban az eredmény eshetőleges szándéka folytán felelős.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltet az ellene emelt vád alól – mert a cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint is a terhelt által alkalmazott erőszak tipikusan a menekülés érdekében kifejtett magatartás volt, mely nem a lopott dolog megtartása végett történt. A másodfokú bíróság szerint a könnyű testi sértés vétsége sem állapítható meg, mert a terheltet az eredmény tekintetében nem szándékosság, hanem legfeljebb csak gondatlanság terheli, a könnyű testi sértésnek pedig a gondatlan alakzata nem bűncselekmény.
A rablás bűntettének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint a terhelt a lopott italt magánál tartotta akkor is, amikor az erőszakot kifejtette, ezért a terhelt tudatában fel kellett merülnie annak, hogy az erőszak a lopott dolog megtartását eredményezheti, következésképpen szándéka a lopott dolog megtartására is irányult. A terhelt számolt azzal, hogy magatartása könnyű testi sértést okozhat, de az eredmény bekövetkezése iránt közömbös volt, a könnyű testi sértés vétsége azonban a rablás bűntettében beolvad, azaz halmazat nem létesül.
A törvényességi óvás alapos.
A Btk. 321. §-ának (2) bekezdése szerinti rablás az is, ha a tettenért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Ebben az esetben a lopás elkövetése, tehát az elvétel után kerül sor erőszak alkalmazására. A tettes által alkalmazott erőszakot azonban kifejezetten az ellopott dolog megtartása végett kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy ha a tolvaj az erőszakot a lopás elkövetése után kizárólag a menekülés érdekében alkalmazza, rablás nem állapítható meg. Ilyenkor – ha ennek törvényi előfeltételei fennállanak – a lopás és esetleg még más bűncselekmény megállapítására kerülhet sor.
A törvényességi óvással megtámadott ügyben irányadó tényállás alapján a rablás bűntette nem állapítható meg. A jelen esetben teljesen életszerűtlen annak feltételezése, hogy a feddhetetlenséget igénylő munkakört betöltő, egyébként kifogástalanul dolgozó terhelt a 285 forint értékű whiskyt rablás útján akarta volna megtartani, és hogy ennek érdekében alkalmazta az erőszakot a pénztárossal szemben. Kilétének és cselekményének felderítését kívánta a terhelt elkerülni, ami – akkori foglalkozását és beosztását tekintve – számára hátrányos volt. Valójában a tettenérés kapcsán lefogott és a boltvezetői iroda felé kényszerített terhelt az eltávozás lehetőségének utolsó reményében kísérelte meg kezének kirántását a pénztárosnő fogásából azért, hogy elmenekülhessen. A karkirántásban jelentkező erőszak folytán szenvedte el a pénztárosnő azt a 8 napon belül gyógyuló könnyű testi sérülést, amelynek előidézésére a terhelt szándéka még eshetőlegesen sem irányult.
A terhelt tehát az erőszakot nem a csekélyebb értékű italáru megtartása végett, hanem a lopás elkövetése után kizárólag a menekülés érdekében alkalmazta. Ezért mindkét fokon eljárt bíróság helyesen ismerte fel azt, hogy a terhelt cselekménye a Btk. 321. §-ának (2) bekezdése szerinti rablás bűntettét nem valósítja meg.
Helyes jogi álláspontot foglalt el a másodfokon eljárt megyei bíróság a testi sértéssel kapcsolatosan is. A tettenéréstől kezdve az irodába bekíséréséig a terhelt tudatát kizárólag a menekülés lehetősége foglalkoztatta. Ennek ellenére erőszakot csak azután fejtett ki, amikor őt már ketten is lefogták. A menekülés végső reményében kísérelte meg karja kirántását a szorításból, és ez a mozdulata eredményezte a sértett megsérülését. Az ilyen módon való menekülés megkísérlése hirtelen elhatározásból és azonnali végrehajtásból keletkezett, és az elkövetésnek ezek a jellemzői kizárták a sérülés bekövetkezésének előrelátását. Természetesen kellő körültekintés mellett a terheltnek is számolnia kellett volna könnyebb sérülés bekövetkezésével. A könnyű testi sértésnek viszont gondatlan bűncselekményi alakzata nincs, ezért e vonatkozásban a terhelt büntetőjogilag nem felelős. (B. törv. II. 771/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás