BK BH 1981/317
BK BH 1981/317
1981.08.01.
I. A jogos védelmi helyzet hivatalból vizsgálandó, az ezzel kapcsolatos bizonyítási teher nem hárítható át a terheltre [Be. 5. § (1) bek.; Btk. 29. §].
II. A jogtalan támadás miatt keletkezett felindultságban, a támadás fennállása alatt elkövetett ölési cselekményt az emberölésre és a jogos védelemre, nem pedig az erős felindulásban elkövetett emberölésre vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálni [Btk. 29. § (2) és (3) bek., 166. § (1) bek., 167. §].
A megyei bíróság a vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt börtönben végrehajtandó 3 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a vádlott bor vásárlása után hazafelé tartva összetalálkozott a sorkatonai szolgálatát teljesítő, eltávozáson levő sértettel, aki őt sörözni hívta.
Két-két korsó sör elfogyasztása után mindketten a lakásukra távoztak. Rövid idő elteltével azonban a sértett megjelent a vádlott és felesége lakásán, ahol szalonnával kínálták, majd a mintegy 1,2 liter bort közösen fogyasztottak el. Az elfogyasztott szeszes italoktól a sértett közepes fokú (2,57 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotába került.
Beszélgetés közben a leittasodott sértett az egyébként féltékeny természetű vádlottnak olyan kijelentést tett, hogy menjen el sorért a kocsmába, és ő addig „tisztába teszi” a feleségét. A vádlott ezt úgy értelmezte, hogy a sértett szexuális kapcsolatba akar kerülni a házastársával.
A felháborodott vádlott felszólította a sértettet, hogy menjen haza.
A sértett most már dühösen megismételte a sértő kijelentését, amit a vádlott ismételten visszautasított. A sértett ekkor beugrott a konyhából nyíló kamrába és befelé húzta annak ajtaját. A vádlott a vele azonos fizikai erejű sértettet kihúzta a kamrából a konyha közepére. A sértett az asztalról felkapott egy kést, durván szidalmazta a vádlottat és kijelentette, hogy iszik a véréből.
A sértett és a vádlott között lökdösődés kezdődött: a konyhából kisodródtak az előtérbe, majd a sértett lökése következtében a vádlott hanyattfekvő testhelyzetben kiesett az udvarra.
A sértett a földről felálló vádlott után lépett és az ajtó mellett, a házfalnak támasztott szerszámok közül felvett egy fémfejű gereblyét, amellyel a vádlott felé csapott. Megütni azonban nem tudta, mert a gereblye foka beleakadt a közelben levő kocsi vonórúdjába, s így azt elejtette. Ezzel a támadással szinte egyidejűleg a felindult vádlott egy 90 cm nyélhosszúságú fejszét kapott fel és annak fokával, közepesnél nagyobb erővel, a homlok tájékon a szem feletti részen fejbe ütötte a sértettet. A helyszín teljesen sötét volt, csak a konyhából kiszűrődő fény adott gyenge látási lehetőséget. A sértett összeesett és rángatózni kezdett.
A vádlott a súlyos következményt észlelve a közelben levő állami gazdasághoz ment és a segélykérő telefonon a mentőket és a rendőrséget értesítette.
A kórházba szállítást követően a sértetten 4 órán belül két műtétet hajtottak végre. Az első műtét során az agyállományt nyomó, darabokra tört homlokcsontrészleteket távolították el, míg a második műtét az agyállományra fokozódó nyomás elhárítását célozta.
A sértett kétoldali gennyes középfülgyulladást, kétoldali gócos tüdőgyulladást is elszenvedett, majd a sérüléssel okozati összefüggésben levő szövődmény – nyombélfekélyből származó kivérzéses shock – miatt következett be a halála.
A megalapozott tényállás alapján a megyei bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekménye jogi minősítése során azonban helytelenül alkalmazta az anyagi jogi szabályokat.
A büntetőeljárás alapelveivel ellentétesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a jogos védelmi helyzetet annak kell bizonyítani, aki erre hivatkozik. A Be. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli; a jogos védelmi helyzetben elkövetést tartalmazó védekezést a Be. 5. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabály alapján a hatóság hivatalból köteles megvizsgálni; amennyiben pedig a vádlott bűnösségének igazolására számításba jöhető tények bizonyító ereje kétséges, úgy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a Be. 61. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel nem lehet a vádlott terhére értékelni.
A tényállás szerint a vádlottat a sértett részéről előbb becsületérzésében érte sérelem, majd az események megszakítás nélküli folyamatában előbb puszta kézzel végrehajtott dulakodásban, utána késsel történő fenyegetésben megnyilvánuló, végül gereblyével történő vagdalódzással fizikai támadás érte.
A sértett jogtalan támadása a vádlott testi épségét közvetlenül fenyegette, és a folyamatos, egyre veszélyesebb támadásra figyelemmel a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, amikor a sértett gereblyével intézett támadását fejsze használatával hárította el. Ez a jogos védelmi helyzet akkor sem szűnt meg, amikor a sértett a gereblyét a kezéből kiejtette, minthogy a vádlott azzal egy időben ütött a fejszével a sértett homlokára.
Az elhárító-védekező cselekmény arányosságának a vizsgálata során azt a körülményt is értékelni kellett, hogy a sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, amely az indulati cselekményekre egyébként is hajlamos sértett agresszivitását fokozta, másfelől azonban ez a vádlott védekezésének az esélyeit kedvezően befolyásolta. Erre mutat, hogy a bizonytalanul mozgó sértett bántalmazásától a vádlott egyáltalán nem sérült meg.
Mindezekből az következik, hogy a vádlott elhárító-védekező cselekményének befejező mozzanata aránytalanul eltúlzott volt, tehát a jogtalan támadás elhárításához szükséges mértéket túllépte.
A vádlottat az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében részben a sértett magatartásával kiváltott felindultsága, részben pedig enyhe fokú gyengeelméjűsége korlátozta.
A megyei bíróság az anyagi jogi szabályok téves alkalmazásával minősítette a vádlottnak az élet kioltását eredményező cselekményét a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. Igaz ugyan, hogy a vádlott felindult lelki állapotban követte el a cselekményt és a felindultságát méltányolható ok: a sértett jogtalan támadása váltotta ki, jogos védelmi helyzet fennállása esetén azonban nem az emberölés privilegizált esetének, hanem a jogos védelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének minősítette azzal, hogy a büntetés kiszabása során a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának lehet helye.
A büntetés kiszabása során a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények mellett további enyhítőként vette figyelembe a vádlottnak az elkövetés után a sértett számára orvosi segítséget biztosító magatartását. Erre is tekintettel alapot látott a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazására, de a cselekmény tárgyi súlyát is szem előtt tartva az elsőfokú bíróság által kiszabott 3 évi szabadságvesztés alkalmazását a büntetés céljának eléréséhez szükségesnek látta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogos védelem szükséges mértékének túllépése során elkövetett cselekményre tekintettel a vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indokolatlannak találta és ezért azt mellőzte. (Legf. Bír. Bf. V. 1004/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás