PK BH 1981/319
PK BH 1981/319
1981.08.01.
I. A szolgálati lakás bérlőjét a bíróság a lakás elhagyására nem kötelezheti. A szolgálati lakásban visszamaradt jóhiszemű házastárs elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodik [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 99. § (3) bek., 120. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) korm. sz. r. 99. § (3) bek., 120. § (1) bek.; 1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 46. §].
II. Ha a házastársak a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik, de a közös lakás használata kérdésében történt megegyezésük jogszabálysértő, a bíróságnak e tekintetben az egyezség jóváhagyását meg kell tagadnia és a szükséges tényállás felderítése után ítélettel kell döntenie a lakáshasználat tárgyában is [Csjt. 18. §; Pp. 128. § (2) bek.].
A peres felek 1976. május 8-án kötöttek házasságot. 1977. július 1-jén fiúgyermekük született. A házasságkötést követően K. községben éltek, majd az alperes részére munkáltatója két, nem külön bejáratú szobából és mellékhelyiségekből álló, munkakörrel kapcsolatos szolgálati lakást adott.
A házastársak között az együttélés 1980 januárjában véglegesen megszakadt, amikor az alperes a szüleihez költözött, s a volt közös lakásban a felperes maradt a közös gyermekkel.
A felperes az 1979. május 14-én benyújtott keresetében a házasság felbontását, a gyermek nála történő elhelyezését és a volt közös lakás részére történő juttatását kérte. Nyilatkozata szerint – a korábbi munkaviszonyát megszüntetve – ő is az alperes munkáltatójánál helyezkedett el és a lakás kiutalását igényelte. Arra az esetre, ha a kérelme nem lenne teljesíthető, a megosztott használat elrendelését kérte.
Az M.-i Állami Gazdaság a bíróság megkeresésére közölte, hogy az alperes lakásbérleti jogviszonyának megszűnése esetén nincs lehetőség a felperes bérlői kijelölésére.
Az alperes a házasság felbontását maga is kérte.
A per során a felek az 1980. április 30-án megtartott tárgyaláson egyezséget kötöttek a gyermek elhelyezése, tartása, láthatása, valamint a volt közös lakás használata tekintetében. Eszerint az alperes a szolgálati lakást 1980. január 24-én elhagyta, annak használatára igényt nem tart. Ugyanakkor a lakást a felperes használja a gyermekkel mint „jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználó”.
A járásbíróság az egyezséget jóváhagyta, a perorvoslati jogukról a felek lemondtak, így a végzés jogerőre emelkedett. Ugyanezen a napon a bíróság a házasságot a felek, „egyező akaratnyilvánítása” alapján felbontotta.
Az egyezséget jóváhagyó végzésnek a felek volt közös lakásának használatára vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 99. §-ának (3) bekezdése szerint szolgálati lakás esetén a bérlőt a lakás elhagyására nem lehet kötelezni. A szolgálati lakás bérlőjének házastársa nem bérlőtárs, hanem csupán „közeli hozzátartozó” [1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet (Vhr.) 46. §-a]. A szolgálati lakásban jogcím nélkül visszamaradt jóhiszemű házastárs elhelyezéséről pedig a lakásügyi hatóságnak kell gondoskodnia [R. 120. § (1) bekezdésének d) pontja].
Az említett jogszabályokat az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta.
Az egyezség szerint ugyanis az alperes a lakást már elhagyta és ott a felperes, mint jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó maradt vissza. A peres felek ezek szerint az alperes kiköltözésével oly módon kívántak a felperes részére lakást biztosítani, hogy őt a lakásügyi hatóság helyezze el. A lakásügyi hatóság azonban csak akkor köteles a visszamaradt személy elhelyezéséről gondoskodni, ha a Vhr. 90. §-a alapján jóhiszeműnek minősülne, ami az adott esetben, kellő adat hiányában, nem állapítható meg. Nincs peradat arra nézve sem, hogy az alperesnek a szolgálati lakásra létesített jogviszonya megszűnt-e, és ha igen, miért szűnt meg. Amennyiben ugyanis az alperes a Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének i) pontja értelmében nem tarthat elhelyezésre igényt, akkor a lakásban visszahagyott volt házastársát sem köteles a lakásügyi hatóság elhelyezni.
Ha pedig az alperes bérleti jogviszonya a lakás elhagyásával szűnt meg, akkor hozzátartozói elhelyezési igény nélkül ugyancsak kötelesek a lakást kiüríteni. Ellentétben az egyezségben foglaltakkal, a munkáltatói értesítésből kitűnően az alperes bérleti jogviszonya még 1980. március 29-én is fennállott. A bíróság ezt nem észlelte és az ellentmondást nem oldotta fel.
A fent kifejtettekre tekintettel a bíróság a felek egyezséget nem hagyhatta volna jóvá, hanem a jóváhagyást meg kellett volna tagadnia és az eljárást folytatnia kellett volna [Pp. 148. §-ának (2) bekezdése].
A bíróság ítéletével jogszabálysértéssel bontotta fel a házasságot. A Csjt. 18. §-a szerint ugyanis a bíróság a házasságot a felek közös akaratnyilvánítása alapján akkor bonthatja fel, ha a felek többek között a lakás használta kérdésében megegyeztek. A felek megegyezése azonban a lakás kérdésében jogszabálysértő volt, következésképpen azt a bíróság nem hagyhatta volna jóvá.
Az mutatkozott volna helyesnek, ha a szükséges tényállás felderítése után a bíróság a házasság felbontásával együtt ítélettel döntött volna a lakáshasználat tárgyában.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság egyezséget jóváhagyó végzését az óvással érintett körben a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 066/1780. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás