PK BH 1981/320
PK BH 1981/320
1981.08.01.
Az írásbeli magánvégrendelet aláírását nem pótolja az, ha az örökhagyó saját kezűleg írt neve csak a végrendelet szövegében szerepel [Ptk. 629. § (1) bek.; PK 104. sz.].
Az E.-n 1978. november 27-én meghalt T. J. örökhagyó után végrendelet hiányában törvényes állagöröklésre a leszármazói, az özvegyi jog öröklésére pedig a túlélő házastársa jogosult.
Az örökhagyó azonban írásbeli magánvégrendeletet hagyott hátra. Ennek szó szerinti szövege a következő: „én T. J. végrendelkezem E. 1978. augusztus hó 16-án halálom után minden ingó és ingatlan vagyonomat a szociális otthonra hagyom. Kérem a hivatalos szerveket azonnali intézkedéseket halálom után. E. 1978. augusztus hó 16-án 584 n.öl földemet, melyet örököltem és többinek a felét, ami a nevünkön van”. Következik két tanú aláírása.
A végrendeletet az örökhagyó saját kezűleg írta.
A hagyatéki eljárásban a törvényes örökösök a végrendeletet nem ismerték el érvényesnek.
Az állami közjegyző végzésével az örökhagyó hagyatékát a Magyar Államnak adta át.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a végrendelet érvénytelen, így az örökhagyó hagyatékát törvényes öröklés jogcímén megszerezték. A keresetüket egyebek közt arra is alapították, hogy az örökhagyó a végrendeletet nem írta alá.
A Magyar Állam – képviselője útján – kijelentette, hogy csak abban az esetben kíván örökölni, ha az írásbeli magánvégrendelet a Ptk. rendelkezéseinek megfelel.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az aláírás hiányával kapcsolatban a következőket fejtette ki.
A néhai az írásbeli magánvégrendeletet nem írta ugyan alá, de a neve a végrendelet elején szerepel akként, hogy „én T. J. végrendelkezem…” A bírói gyakorlat az írásbeli magánvégrendeletet elfogadja érvényesnek, ha az okiraton bárhol megtalálható a végrendelkező aláírása.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a végrendelet az alaki érvényességi feltételeknek megfelel.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert idevonatkozó indokolása szerint „az alaki kellékek körében helyesen utalt az elsőfokú bíróság az aláírás értelmezésére vonatkozó bírói gyakorlatra is.”
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Amint a PK 104. számú állásfoglalás kifejti, az okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább annyi szükséges, hogy külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék és halál esetére szóló olyan nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. E két feltétel bármelyikének hiányában végrendeletről nem lehet szó.
Az adott esetben a végrendelet szövegében szereplő az a kitétel, hogy „én T. J. végrendelkezem”, csak annyit jelent, hogy a végrendelet külsőleg az örökhagyótól származik. Minthogy pedig az okirat halálesetre szóló olyan nyilatkozatot tartalmaz, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik, az okiratnak végrendeleti jellege van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a végrendelet az alaki érvényességi kellékeknek is megfelel.
A Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése értelmében az írásbeli magánvégrendelet érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt – egyéb alaki követelmények megtartása mellett – aláírja.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az aláírásnak valóban nem kell feltétlenül szokványos helyen lennie, de az alaki érvényességi követelménynek megfelelő aláírásnak csak az felel meg, ha az aláírás a végrendelet szövegétől elkülönül.
Az adott esetben a végrendelet szövegében csak az van meghatározva, hogy az okirat T. J. örökhagyótól származik, az okirat szövegét azonban az örökhagyó sem a szokványos helyen, sem az utolsó mondat végén, sem más helyen nem írta alá. Ebből következik, hogy az örökhagyó végrendelete alaki fogyatékosság miatt érvénytelen.
A hagyatéki eljárás irataiból kitűnően a közjegyző időközben a másodfokú bíróság jogerős ítélete alapján megállapította, hogy a hagyaték ideiglenes átadása teljes hatályúvá vált. Minthogy a közjegyző a jogerős végzésétől nem térhet el, azt hatályon kívül nem helyezheti, a perben eljáró bíróságra hárul az öröklési igények maradéktalan rendezésének feladata. Mivel pedig ebben a vonatkozásban a tényállást fel kell deríteni, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot ennek megállapítására, valamint az ennek folytán szükséges rendelkezések megtételére utasította.
Az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban kell dönteni a perköltség viselése felől is (Pp. 77. §). (P. törv. II. 20 063/1781. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás