PK BH 1981/321
PK BH 1981/321
1981.08.01.
Egymagában az a körülmény, hogy az egyik házastárs a különvagyona értékén szerzett berendezési és felszerelési tárgyakat a házastársak közös használatába bocsátotta, még nem jelenti azt, hogy e vagyontárgyakat a közös vagyonba utalta volna [Csjt. 28. § (1) bek.; (10. sz. Irányelv 3. pont)].
A peres felek 1976. március 6-án kötöttek házasságot, ezt megelőzően élettársakként együtt éltek a felperes sz.-i Marx tér 1–3., III. 13. sz. alatti egyszobás–étkezőfülkés tanácsi bérlakásában. Az életközösség 1977. augusztus 12-én megszakadt.
Az alperes 1978 januárjában a lakásból elköltözött. Az sz.-i járásbíróság ítéletével a házasságot felbontotta.
A felperes keresetében a közös vagyon megosztása címén az alperest 16 064 forint értékkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni. A közös vagyonuk összegét 35 400 forintban jelölte meg, amelyből az alperesnél van 3 db nevére szóló egyenként 5000 forintos fenntartásos autónyeremény-betétkönyv, egy 5500 forint értékű motorkerékpár, nála pedig 10 000 forint értékben csempe, padlóburkolólap és különböző háztartási eszközök.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a vagyonközösséghez tartoznak a felsoroltakon felül még 17 000 forint értékű bútor és egyéb ingóságok, amelyeket a házasságot megelőző életközösség alatt, 1975 augusztusában közösen vásároltak. E bútor a felperesnél van, az autónyeremény-betéteket még az együttélés alatt kiváltotta és közösen elköltötték. Így az alperes álláspontja szerint a nála levő ingóságok értéke nem haladja meg a ráeső vagyoni illetőség értékét.
A felperesnél levő csempét és padlóburkolót időközben az alperes munkáltatója részére lefoglalták és megállapítást nyert, hogy azokat nem az alperes vásárolta, hanem a vállalat tulajdona.
A járásbíróság a közös vagyon értékét 29 617 forintban állapította meg, ebből a felperes tulajdonába adta a nála levő 2650 forint értékű ingóságot, míg az alperesnek adta a 3 db betétkönyvet, a motorkerékpárt és 6467 forint készpénzt, összesen 26 967 forintot értékkülönbözet címén pedig az alperest 12 158,50 forint, egyhavi családi pótlék és 1977. augusztus–december közötti lakásrezsi-hozzájárulás címén további 1764 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A járásbíróság a bútort és néhány ingóságot a felperes különvagyonának tekintette és ezért ezeket a vagyonmérlegben nem tüntette fel.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta; az elsőfokú bíróság által megállapított közös vagyon értékét 6467 forint készpénzzel csökkentette, mivel ezt az összeget a felek „elköltötték az együttélés alatt”. Egyben az 1975 július–augusztus hó folyamán vásárolt ingóságokat a vagyonmérlegben a közös vagyonhoz tartozónak minősítette azzal az indokolással, hogy a felek „ekkor élettársként éltek együtt”. Mindezek alapján egy garnitúra szobabútor (9500 forint), 5 db szőnyeg (1200 forint), 3 db függöny (550 forint), 1 db gázkonvektor (500 forint) és 2 db csillár (700 forint), összesen 12 500 forint értékével a közös vagyon összegét növelte. Ezek szerint a felek közös vagyonának értékét 35 650 forintban állapította meg, amelyből az utóbb felsorolt ingóságokkal együtt 15 160 forint van a felperesnél, s erre tekintettel csupán 2675 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság a feleknek a házasság megkötése előtti együttélését tévesen értékelte. Vagyonjogi vonatkozásban a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvadhat ugyan (a Legfelsőbb Bíróság 10. sz. irányelvének 3. pontja), de ebből – az adott esetben – csak az következik, hogy a felek között a vagyonközösség nem a házasság megkötésének időpontjával kezdődött, hanem már azt megelőzően az élettársi együttélésük során is fennállott. Az életközösség megkezdése előtt megvolt vagyontárgyak azonban megőrzik különvagyoni jellegüket, hacsak a közös vagyonba nem utalja azokat az azzal rendelkező fél. A felperes a vitás vagyontárgyakat az együttélés alatt ugyan, de a korábban különvagyonában álló Sz. Május 1. utca 57. szám alatti ingatlana és annak berendezési tárgyai ellenértékének felhasználásával vásárolta. Az így vásárolt ingóságok ilyen módon megtartották különvagyoni jellegüket [Csjt. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. A felperes 1975. augusztus 29-én 17 203 forint vételér fejében bútort vásárolt, amelyre befizetett 7202 forintot, a hátralékot havi 600 forintos részletekben törlesztette. A peradatokból arra kell következtetni, hogy a bútor vásárlása az eladott ház vételárából történt. A házingatlant R. L.-né, a benne levő berendezési tárgyakat 1975 augusztusában különböző személyek vették meg. Az ingatlan 30 000 forintos vételára fejében R. L.-né 1975 augusztusában kifizetett 13 000 forintot, míg a hátralékot havi 1000 forintos részletekben fizette meg a felperesnek, tehát az ingatlan eladási ára fedezte a bútor vételárát, az a felperes különvagyonának felhasználásával történt. Erre kell következtetni a felek kereseti és jövedelmi viszonyaira vonatkozó peradatokból is.
A felek viszonylag rövid ideig tartó együttélésük során gyakran vitatkoztak anyagi kérdések miatt – keresetük alig fedezte a megélhetési költségeket.
A felperes a különvagyona ellenértékéért vásárolt bútort és ingóságokat ugyan közös használatba bocsátotta, de ez még nem jelenti e vagyontárgyak közös vagyonba utalását, azt, hogy a felperes a különvagyonához tartozó tárgyakat a közös vagyon elemévé tette volna. A másodfokú bíróság tehát jogszabálysértéssel növelte a közös vagyon összegét 12 500 forinttal.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a járásbíróság ítéletét – a jogerős ítélet óvással nem érintett megállapításaira is figyelemmel – megváltoztatta, a pernyertesség alapján pedig módosította a költségre vonatkozó rendelkezéseket is. (P. törv. II. 20 011/1781. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás