GK BH 1981/328
GK BH 1981/328
1981.08.01.
Gazdálkodó szervezetnek a dolgozója tartozásáért való felelősségén alapuló követelés mindaddig nem évül el, ameddig az eredeti adós felelőssége fennáll [34/1967. (X. 8.) Korm. sz. r. (Mt. V.) 66. §, 67. (2) bek., 68. § (1) bek.*].
A felperes egyik volt dolgozója 1976. november 6-át követően tagsági viszonyt létesített az alperesnél. A felperes az 1977. május 16. napján kelt levelében arról értesítette volt dolgozóját, hogy „szabadság-túlfizetés” címén 989 Ft tartozása áll fenn, egyben felhívta a követelésnek 15 napon belül történő kiegyenlítésére. Miután a dolgozó a fizetésre irányuló felszólításnak nem tett eleget, a felperes a – vállalati döntőbizottság elnöke által 1977. augusztus 8. napján jogerősítő záradékkal ellátott – fizetési felszólítást 1977. augusztus 24. napján megküldte az alperesnek, kérve tőle a követelésnek az adós esedékes járandóságából történő levonását. Az alperes ezt megtagadta és álláspontját az 1977. augusztus 25. napján kelt levelében közölte a felperessel. Eszerint csak végrehajtói határozat alapján tud a bérből levonást teljesíteni. Hivatkozott ebben a levélben az 1967. évi II. törvény (Mt.) végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet (Mt. V.) 68. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre is azzal, hogy a tévesen kifizetett munkabér vagy díjazás visszafizetése iránt 30, illetve 60 napon belül kell intézkedni. Ezt a felperes elmulasztotta, következésképpen a dolgozójával szemben támasztott követelését már nem érvényesítheti.
Ilyen előzmények után a felperes 1979. március 21. napján fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen 989 Ft-ra és ennek 1977. szeptember 1. napjától számított évi 5% kamatára. Igényét az Mt. V. 71. §-ának (1) bekezdésére alapította. Az alperes a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt és abban – fenntartva peren kívüli álláspontját – a kereset elutasítását kérte. Később elévülésre is hivatkozott.
Az első fokon eljárt járásbíróság a felperes keresetét elévülés címén elutasította. Az ítélet indokolása szerint az nem lehet ugyan vizsgálat tárgya, hogy a dolgozóval szemben támasztott felperesi követelésnek kellő alapja van-e, de mert a peres felek gazdálkodó szervezetek, jogviszonyukban a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerinti egyéves elévülési idő az irányadó, így az elévülés 1977. augusztus 25-től 1979. március 21-ig bekövetkezett. Ezt az ítéletet a másodfokon eljárt megyei bíróság indokainál fogva helybenhagyta.
A mindkét ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az elsőfokú bíróság törvénysértéssel állapította meg a felperes követelésének elévülését és ezt a másodfokú bíróság nem észlelte. A kezességen mint járulékos felelősségen alapuló fizetési kötelezettség ugyanis mindaddig nem évülhet el, amíg az eredeti adós kötelezettsége fennáll. A jelen esetben pedig az elévülés meg sem kezdődhet addig, amíg az alperesnek megvan a lehetősége arra, hogy a jogszabály szerint őt terhelő levonási és átutalási kötelezettségét teljesítse.
Az alperes kifogásával szemben helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogerős záradékkal ellátott fizetési felszólítás érdemi felülbírálása nem tartozik a bíróság hatáskörébe, mint ahogy azt az alperes sem jogosult felülbírálni. A felperes az Mt. V. 71. §-ának (1) bekezdése szerint járt el, amikor a követelés alapjául szolgáló és az Mt. V. 70. §-ának (2) bekezdésében előírt követelményeknek megfelelő jogerős záradékkal ellátott, fizetésre irányuló felhívást az alperesnek megküldte és felhívta, hogy ennek alapján a követelést az adós esedékes járandóságából vonja le és utalja át. Az alperesnek ezzel ellentétes álláspontja téves, mert a munkabérből (egyéb járandóságból) történő levonásokra a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni [Mt. V. 69. §-a, az akkor még hatályban volt 1955. évi 21. számú tvr. (Vht.) 152. § (1) bek. és 158. § (1) bek.] azzal, hogy a végrehajtás elmulasztásának esetén a végrehajtást kérővel szemben – a le nem vont összeg erejéig – a munkáltató – ideértve a mezőgazdasági termelőszövetkezetet is – készfizető kezesként felel. Jogszerűen járt el tehát a felperes, amikor az alperes kezesi felelősségén alapulóan – a levonni elmulasztott összeg erejéig – igényt érvényesített az alperessel szemben.
Az ügyben eljárt bíróságok az elévülés kérdésében elfoglalt téves jogi álláspontjuk folytán a kereseti kérelmet érdemben nem vizsgálták, így az érdemi döntéshez szükséges adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. G. törv. III. 30 066/1980. sz.)
*].
Lásd a jelenleg hatályos 48/1979. MT sz. rendelet, valamint az 1979. évi 18. sz. tvr. 57. és 58. §-ait.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás