• Tartalom

GK BH 1981/329

GK BH 1981/329

1981.08.01.
A mennyiségi kifogás megalapozásához szükséges bizonyítékokról a megrendelőnek kell gondoskodnia [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 13. §; Ptk. 324. § (1) bek.].

Az I. r. alperes szállítási szerződés teljesítéseként a II. r. alperes útján a felperes részére a mátraballai vasútállomásra a fuvarlevél szerint 800 zsákban 38 400 kg bevallott súlyú importált cementet szállított. A felperes a vasúti fuvarozótól a küldeményt kifogás nélkül átvette, majd a telepére fuvaroztatta, ahol a 774 db zsákból álló küldeményt mérlegelték és annak súlyát 307,91 q-ban állapították meg. A felperes az I. r. alperesnek 63,61 q cementhiányt jelentett be és annak az ellenértékét visszakövetelte. Álláspontja szerint ugyanis a zsákok egalizált súlya 48 kg, ennek figyelembevételével tehát a küldeménynek 371,52 q súlyúnak kellett volna lennie, tényleges súlya azonban csak a fent írt 307,91 q volt.
A felperes a keresetében 8034 Ft-nak a visszafizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Arra hivatkozott, hogy a cementküldemény originál zsákokban érkezett a telepére ahol megállapította, hogy azok 48 kg helyett csak 25–40 kg cementet tartalmaztak. E hiány minőségi hibát jelent, ezért nem kellett a vasúti fuvarozótól jegyzőkönyv felvételét kérnie.
Az I. r. alperes a vele szemben támasztott kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a II. r. alperessel szállítási szerződést kötött, és az importcementet az ő rendelkezése alapján a II. r. alperes közvetlenül szállította a felperes részére. Ezért szállítójának, a II. r. alperesnek a közvetlen marasztalását kérte. Utóbb arra is hivatkozott, hogy a felperes az áru átvétele során a jogszabályban foglaltakat megszegte.
A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a KGST Általános Szállítási Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) szerint mennyiségi hiány esetén három hónapon belül kell a külföldi félnek az igényt bejelenteni, illetőleg érvényesíteni. A felperes igényéről több hónapos késedelemmel, csak a perben szerzett tudomást, ezért azt a külföldi szállítónak már bejelenteni sem tudja.
A felperes az eljárás során nem vitatta, hogy a vasúti fuvarozótól a küldemény kiszolgáltatásakor jegyzőkönyv felvételét nem kérte. Nem vitatta azt sem, hogy a tanácsi megbízott által adott igazolás a cementzsákok origináltságára vonatkozóan nem tartalmaz megállapítást. Ezért az igényét – a telepen történt mérlegelési adatokat figyelembe véve – súlyhiányra alapítottan tartotta fenn és kérte az I. r. alperes marasztalását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az áru átvétele során a felperes megszegte a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ában, illetve 1. számú mellékletében foglaltakat, „különös figyelemmel arra, hogy a fuvarokmányban feltüntetett mennyiség és a tanácsi jegyzőkönyvben feltüntetett darabszám-mennyiség már eleve eltért egymástól”. Az ítélet indokolása szerint a bizonyítékok hiányán kívül a felperes követelése el is évült.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a követeléséért felelős alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. Azt a fellebbezésében sem vitatta, hogy a küldeményt a vasúti fuvarozótól kifogás nélkül vette át, ezért nem tudta ezzel szemben érvényesíteni a fuvarokmányban feltüntetett és a telepére érkezett mennyiség közötti különbözet ellenértékét. A telepén történt mérlegeléskor azonban a küldemény súlyhiányát hitelt érdemlően megállapította, ezért az I. r. alperesnek a tartozatlanul kifizetett ellenértéket a részére vissza kell fizetnie. Tévedett az elsőfokú bíróság követelése elévülésének megállapításánál. A keresetében ugyanis tartozatlanul kifizetett ellenértéket követelt vissza, ennek az igénynek az elévülési ideje pedig, a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése alapján, egy év. Az áru szállítása 1978. július 19-én történt, az igényét pedig október 17-én, tehát az elévülési időn belül bejelentette, majd a perben érvényesítette.
A fellebbezés nem alapos.
Az R. 13. §-a szerint a megrendelő (átvevő) mennyiségi kifogás esetén köteles a kifogását megalapozó bizonyítékokat beszerezni. Ha ezt elmulasztja, megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy utóbb a követelését a szállítóval szemben sikerrel érvényesítse. A perbeli esetben a felperes a vasúti fuvarozótól 800 zsák 38 400 kg bevallott súlyú cementküldeményt 1978. június 21-én kifogás nélkül átvett. Ezt követően a küldeményt egy másik községbe fuvarozta, majd 1978. június 22-én beszerezte a tanácsi megbízott igazolását, amely szerint a 774 zsákban levő küldemény súlya 307,91 q volt. Azt azonban e bizonyíték nem igazolja, hogy az alperesek 63,61 q-val kevesebbet szállítottak a felperes részére. A küldeményt ugyanis a kiszolgáltatástól a mérlegelésig érdektelen személy nem tartotta felügyelete alatt, ennek következtében a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a hiány már a kiszolgáltatáskor, vagyis a szerződés teljesítésekor fennállt, és hogy az nem az ő érdekkörében keletkezett. Szükséges még megjegyezni, hogy a felperes az 1978. június 21-én kiszolgáltatott küldeményre vonatkozó igényét 1978. október 17-én jelentette be az I. r. alperesnek. Emiatt ugyan a követelése nem évült el, az alperesek azonban arra alappal hivatkozhattak, hogy az igény bejelentésének késedelme alkalmas volt arra hogy nekik kárt okozzon, mert emiatt a mennyiségi hiányt a külföldi szállítóval szemben – az ÁSZF 72. §-ának b) pontjában meghatározott három hónapos igénybejelentési határidő elmulasztása folytán – az igény alapossága esetén sem lehetett volna érvényesíteni.
A fentiek következtében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 110/1980. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére