GK BH 1981/335
GK BH 1981/335
1981.08.01.
Vagylagos keresetet elbíráló határozat elleni perújítás megengedése nem korlátozható az egyik alperesre [Pp. 260. §-a (1) bek. a) pont, 266. § (2) bek.].
A felperes 23 638 Ft ellenérték megfizetésére kérte kötelezni az alperesek valamelyikét. A keresetének előzménye az volt, hogy fuvarlevéllel, hivatalos súlymegállapítással 9460 kg durvalemezt szállított az I. r. alperesnek „viszonteladási szerződés” keretében. A szállítmányt kísérő szállítólevélen négyfajta árut nevezett meg, amelyből a 3210 kg-os és egy 2100 kg-os tétel ellenértékét az I. r. alperes megfizette a felperesnek, a másik két tétel (2050 kg és 2100 kg) ellenértékét azonban nem. Az állította ugyanis, hogy ez utóbbi durvalemez-mennyiségeket a balmazújvárosi gyáregysége részére rendelte, amelyeket azonban már korábban átadott a II. r. alperesnek. Ha tehát a kérdéses durvalemezeket a II. r. alperes vette át, akkor ezek ellenértékét is ő tartozik a felperesnek megfizetni.
A II. r. alperes a védekezésében a szállítmány átvételét tagadta és elévülési kifogást tett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mivel azt állapította meg, hogy a felperes a fuvarlevéllel csak a feladás tényét bizonyította, de azt nem, hogy az I. r. alperesnek a fuvarozó ezt a küldeményt kiszolgáltatta. A szerződés szerint a teljesítés helye a megrendelő telepe volt ezért a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a fuvarozó a küldeményt az I. r. alperesnek kiszolgáltatta. A felperesnek a II. r. alperessel szemben támasztott keresetét elévülés címén utasította el.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak indokolását azonban annyiban megváltoztatta, hogy mivel a felperes az elévülés nyugvását előidéző tényre nem hivatkozott és ilyet nem bizonyított, alapos az I. r. alperes elévülési kifogása is, a felperes követelése az I. r. alperessel szemben is elévült.
A felperes a jogerős ítélet ellen a törvényes határidőn belül – a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva – perújítási kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy a követelése az I. r. alperessel szemben nem évülhetett el, mivel a teljesítést követő egy éven belül számlázott, következő év július 7-én fizetési felszólítást, szeptember 30-án pedig egyenlegközlő levelet küldött az I. r. alperesnek. Ezt követően 1977. július 18-án, majd pedig 1978. február 22-én telex útján küldött ismételten fizetési felszólítást az I. r. alperesnek a keresetét pedig az ettől számított egy éven belül, 1978. december 2-án iktatta a bíróság. Az említett felszólításainak másolatait a perújítási kérelméhez csatolta és ezekre hivatkozott, mint olyan bizonyítékokra, amelyeket a perben a bíróságok még nem bíráltak el, bár azok elbírálása esetén részére kedvezőbb határozat születhetett volna. Rámutatott egyébként arra is, hogy a fuvarlevél adatai valamint az a tény, hogy a fuvarlevélen szereplő árumennyiség egy részének átvételét az I. r. alperes nem vitatta, bizonyítják, hogy részéről a teljesítés megtörtént. Az I. r. alperes károkozó mulasztásaira is hivatkozott.
Az I. r. alperes a perújítási kérelem elutasítását kérte azzal, hogy a felperes által megjelölt bizonyítékok az elévülés félbeszakítására nem alkalmasak, mert ezekből az összegszerűség nem azonosítható. Előadta azt is, hogy a felperes a teljesítést az egész eljárás során nem tudta bizonyítani.
A II. r. alperes ugyancsak a perújítási kérelem elutasítását kérte előadta, hogy a balmazújvárosi gyáregység átvételekor az I. r. alperessel leltárt vett fel, ebben azonban a per tárgyát képező anyagok nem szerepeltek. Tagadta, hogy a későbbi időben a felperestől a részére durvalemez-szállítmány érkezett volna. Elévülési kifogását is fenntartotta, mivel őt fizetésre a felperes nem szólította fel.
Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet elutasította. A végzésének indokolásában rámutatott arra, hogy bár a felperes által felhozott bizonyítékokat a bíróságok korábban valóban nem bírálták el, és ezek alkalmasak annak bizonyítására, hogy az elévülés több ízben megszakadt, azt azonban a felperes továbbra sem bizonyította, hogy a fuvarozó az I. r. alperesnek a per tárgyát képező durvalemez-mennyiségeket is kiszolgáltatta. Ezért a felperes által felhozott bizonyítékok elbírálása sem eredményezne a felperesre kedvezőbb határozatot, így a perújítás előfeltételei hiányoznak. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy a felperes olyan bizonyítékokra nem is hivatkozott amelyek valószínűsítenék, hogy a II. r. alperessel szembeni követelésének elévülése félbeszakadt.
Az első fokú végzés ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletének indokolásából kitűnik, hogy a felperes keresetét – az I. r. alperesnek a fellebbezési eljárásban tett elévülési kifogása alapján – az I. r. alperessel szemben is elévülés miatt utasította el, mivel az eljárás során a felperes nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely az elévülés megszakítására utalt volna. A II. r. alperessel szemben támasztott keresetet pedig már az elsőfokú bíróság is elévülés címén utasította el.
A jogerős ítéletekkel szemben támasztott perújítási kérelemhez csatolt és a bíróságok által még el nem bírált bizonyítékokkal a felperes azt kívánta bizonyítani, hogy kellő időben küldött fizetési felszólításaival a követelésének elévülését ismételten megszakította, az elévülés ezekben az esetekben újrakezdődött, ezért a keresetének 1978. december 2-án történt benyújtásakor a követelése még nem évült el. Ezzel kívánta valószínűsíteni, hogy elévülés hiányában, vagyis a bizonyítékok elbírálása esetén a részére kedvezőbb határozat lett volna hozható.
A felperesnek ez az érvelése helytálló. A perújítási kérelméhez csatolt bizonyítékokból ugyanis megállapítható volt, hogy ezek az elévülés félbeszakítására alkalmasak voltak. A felperes ezeket a fizetési felszólításokat kivétel nélkül az I. r. alpereshez intézte, az ellenérték követelésének elévülése tehát az I. r. alperessel szemben ismételten megszakadt. Ezért a kereset az I. r. alperes vonatkozásában nem lett volna elévülés címén elutasítható. Valószínűsíthető tehát, hogy elévülés hiányában a felperesre kedvezőbb határozat lett volna hozható, ha a bizonyítékait a bíróságok már a korábbi eljárásokban elbírálták volna.
Az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetőségének kérdésében elfoglalt álláspontját azzal is indokolta, hogy a felperes által felhozott bizonyítékok elbírálása esetén sem lehetne a részére kedvezőbb határozatot hozni, mivel ezek a felperes teljesítésének tényét nem bizonyítják. Ez az álláspont is téves. A felperes által csatolt fuvarlevélből megállapíthatóan a küldemény címzettje az I. r. alperes balmazújvárosi gyáregysége volt. A vasút a küldeményt a VÁSZ 41. cikkének 6. §-a, illetőleg 14. cikke 1. §-ának b) pontja szerint szolgáltatja ki az átvevőnek, mégpedig az egész küldeményt egységesen, mivel azt még akkor sem bonthatja meg, ha a fuvarlevélben több átvevő van megjelölve. Tekintettel arra, hogy a I. r. alperes elismerte a küldemény egy részének átvételét – ennek számlázott ellenértékét meg is fizette –, ezzel egyben az egész küldemény átvételét is elismerte. Ha pedig a fuvarozó neki ténylegesen csak a küldemény egy részét szolgáltatta ki, ez esetben köteles lett volna kárjegyzőkönyv felvételét szorgalmaznia annak érdekében, hogy akár ő, akár a feladó felperes érvényesíthesse a fuvarozóval szemben az elveszett küldeményrész ellenértékére vonatkozó követelését. Ennek elmulasztása az I. r. alperes kártérítési felelősségére kihat, mert – a hiányos küldemény átvételének megtagadásával – csak ő tudott volna olyan bizonyítékokat beszerezni, amelyek a fuvarozó kárfelelősségét megalapozzák.
Meg kell még jegyezni, hogy a vasút a feladáskor a küldeményt hivatalosan mérlegelte, ezért bizonyított, hogy a felperes a szállítólevélen feltüntetett valamennyi durvalemezt átadta a fuvarozónak. A fentiekből következik, hogy az I. r. alperes a fuvarozótól vagy a teljes mennyiséget átvette, s ez esetben annak ellenértékével tartozik, vagy a vasút csak részben szolgáltatta ki a küldeményt ez esetben pedig – a jegyzőkönyvezés elmulasztása miatt – az I. r. alperes kártérítési felelőssége merülhet fel.
A felperes a II. r. alperes elleni keresetének megalapozására alkalmas, eddig el nem bírált bizonyítékokat a perújítási kérelméhez nem csatolt, ilyenekre nem is hivatkozott. Vagylagos keresetindítás esetén azonban nem két keresetről van szó, hanem arról, hogy a felperes a bíróságra bízza annak megítélését, hogy a két alperes közül melyik az ő adósa. Ezért a perújítási kérelem egyetlen perben hozott, egyetlen jogerős ítélet megváltoztatására irányul, az tehát – a perújítás megengedhetőségének kérdésében – csak egységesen bírálható el. Mivel a Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel azt állapította meg, hogy a felperes perújítása a Pp. 266. §-ának (2) bekezdése szerint megengedhető, az első fokú végzést a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatva, az elsőfokú bíróságot a perújítási kérelem érdemi tárgyalására és a kereset teljes terjedelmében újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. II. 30 633/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás