GK BH 1981/34
GK BH 1981/34
1981.01.01.
A gazdasági bírság mérséklése nem indokolt abból az okból, hogy az eljárás alá vont vállalatnál a bírság fizetése következtében esetleg anyagi „alaphiány” keletkezik [1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. II. fej. 4/h és 4/k pontok; 20/1979. (V. 26.) MT sz. r.-tel módosított 20/1973. (VII. 25.) MT sz. r. 2. § a) pont, 6. § (1) bek.; GKT 3/1976. sz.].
A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága gazdasági bírság kiszabása iránt azért terjesztett elő indítványt, mert a számviteli mérlegadatok szerint az eljárás alá vont vállalat – a számára előírt szabályokkal ellentétes árképzés folytán – az 1977. évben 33 910 000 Ft, az 1978. évben pedig 60 857 000 Ft, összesen tehát 94 767 000 Ft tisztességtelen haszonra tett szert. Ezt a tényt az említett évekre vonatkozóan a vállalatnál folytatott s 1979. augusztus 13. napján zárult ellenőrzés nyomán az indítványozó Területi Igazgatósága állapította meg. A vállalat számára ugyanis az Országos Anyag- és Árhivatal 7,7%-os átlagárrést hagyott jóvá, majd kizárólag a tőkés relációból származó importtermékekre azt 1975. január 1-jei hatállyal 9%-ra emelte fel. Mindkét árrés – az árhatóság utóbbi leirata szerint – a vételszámlában és a fuvarszámlában adott engedmények teljes levonásával a tényleges bekerülési ár alapulvételével számítható fel. Ezzel szemben az eljárás alá vont a kereskedelmi haszonkulcsot a tényleges beszerzési árnál magasabb elszámoló árakra vetítette, a kapott engedményeket az árképzésnél részben figyelmen kívül hagyta. A ténylegesen fizetett 2% árubehozatali engedélyezési illeték helyett 2,7%-ot érvényesített, holott a meghiúsult importügyeletek miatt fizetett illetéket utóbb – a vizsgált esetekben – visszakapta. A devizában felmerült fuvarköltséget az árvetésekben magasabb átlagkulcsokkal tüntette fel. A belföldi szabvány szerinti importtermékeket alacsonyabb áron történt beszerzés esetén is belföldi áron értékesítette, vagyis az ún. kevert árat nem alkalmazta. Az 1978. évi árképzés során a devizafuvar átlagkulcsát 0,4-0,5 %-ról 1-1,2 %-ra növelte, bár az előző évi kulcsok is indokolatlanul magasak voltak. Az elszámolóárak további növelését eredményezte, hogy az ismertté vált 1978. évi beszerzési árakat a várható évközi árfolyamváltozás fedezete címén 5%-kal emelte fel. Mindezek kihatásaként a vállalat a bírság alapjául szolgáló tisztességtelen haszonhoz jutott. Az indítvány szerint a gazdasági bírság kiszabásakor méltánylást érdemlő körülményként vehető figyelembe az a tény, hogy a vállalat az indokolatlan hasznot a költségvetés javára részletekben – az 1977. évben 33 910 000 Ft-ot, az 1978. évben 60 355 000 Ft-ot, az 1979. évben pedig 18 162 000 Ft-ot – önként már befizette. Az is a javára értékelhető, hogy – a vezetésben bekövetkezett személyi változások után – az árképzési szabálytalanságok felszámolását célzó hatékony intézkedésekre került sor.
Az eljárás alá vont vállalat a védekezésében az indítvány tényállásait, valamint annak jogalapját és a bírságalap összegét elismerte. A 20/1973. (VII. 25.) MT sz. rendelet 7. §-ában előírtakra, továbbá az indítványban is említett saját elhatározásból történt befizetések tényére utalva a bírság kiszabásának mellőzését, ellenkező esetben pedig a bírságnak az idézett rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében előírt mérték alatti megállapítását kérte. Állítása szerint 1978. évben kezdte meg a kifogásolt árak rendezését és 1978. október hónapban alakította ki a helyes árképzési gyakorlatot. Az árkorrekció végül is 1979. június 30-ával zárult, amikortól jogtalan hasznot már nem realizált. Azt állította, hogy a jogtalanul elért előny oka nem szándékosság, hanem a szakmai ismeretek hiánya volt. Mindemellett személycseréket hajtott végre és ezzel összefüggésben fegyelmi felelősségrevonás is történt.
Az indítványozó az elsőfokú bíróság előtt tartott tárgyaláson a bírságalap összegét az eljárás alá vont által az 1979. első felében elért, a költségvetés javára már ugyancsak befizetett további 13 000 000 Ft jogtalan előny összegével felemelte, ezáltal a bírságalap 107 767 000 Ft-ra módosult. Arra is hivatkozott, hogy a vállalat az 1975. évben már fizetett gazdasági bírságot, mivel annak idején az árképzésnél az importtermékekre vonatkozólag kapott árengedményeket figyelmen kívül hagyta. Az ügyben a Pp. 2/A. §-a alapján a Legfőbb Ügyészség fellépett. Az eljárás alá vont felügyeleti szerve úgy nyilatkozott, hogy az 1979. második félévében felszámított árak „semmiféle jogtalan előnyt nem tartalmaztak”.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a vállalat 27 000 000 Ft gazdasági bírság megfizetésére köteles, a már teljesített befizetésekre figyelemmel azonban csak 19 233 000 Ft további bírság befizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az eljárás alá vont az 1977. és az 1978. évben, valamint az 1979. év első felében a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló 1022/1973. (VI. 27.) Mt. számú határozat II. fejezetének 4/h és a 4/k pontjaiban előírtakkal ellentétes módon alakította ki az árait. Ennek folytán a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes magatartásával jelentős anyagi előnyre tett szert, a megrendelőknek jelentős kárt okozott és közvetve a fogyasztók jogos érdekeit is sértette. Ezért a 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet 2. §-ának a) pontja szerint gazdasági bírság kiszabásának volt helye, amelynek mérvét, az eljárás alá vont ezzel kapcsolatos magatartásának súlyosságát mérlegelve, az eljárt bíróság a megállapított bírságalapot kb. 20%-kal felemelt összegben határozta meg. Ennek során figyelembe kellett venni azt is, hogy az eljárás alá vont az 1973. és az 1974. évben az eladóktól kapott, de a megrendelők számára tovább nem adott árengedmény miatt 1975. évben 10 500 000 Ft gazdasági bírságot fizetett. A védekezésben említett árkorrekciónak – a megrendelők jogos érdekeire is figyelemmel – a közölt időpontnál korábban kellett volna megtörténnie. Mivel az eljárás alá vont az indítvány szerinti jogtalan nyereséget a költségvetés javára már befizette, ezért csupán a különbözetként mutatkozó 19 233 000 Ft tényleges befizetésére kellett kötelezni.
Az ítéletnek a 19 233 000 Ft bírságot kiszabó része ellen az eljárás alá vont fellebbezett. Az ítélet megváltoztatásával a bírság sérelmezett összegének méltányos mérséklését kérte. Előadta, hogy az 1979. évi tervezett eredménye 69 000 000 Ft, az 1978. évben elért 160 000 000 Ft-tal szemben. Az első fokú ítéletben kiszabott bírság 50%-kal történő mérséklése esetén is az eredménye csak 52 000 000 Ft lesz, ami nála alaphiányhoz vezet. Az első fokú eljárás során előterjesztett védekezését részben megismételte.
A fellebbezési tárgyaláson az eljárás alá vont a fellebbezési kérelmének alátámasztása végett arra is hivatkozott, hogy az indítványozónak a nála folytatott újabb ellenőrzés során tett megállapítása szerint „a vállalat az előző célvizsgálat óta elismerést érdemlő munkát végzett a korábban megállapított hibák felszámolása, valamint a jövőbeni munka megbízhatóságának megalapozása érdekében”. A Legfőbb Ügyészség az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A vállalat mind az első fokú eljárás során, mind a fellebbezésében elismerte, hogy az 1977. és az 1978. évben, valamint az 1979. év első felében a számára előírt árképzési szabályokat megszegve 107 767 000 Ft tisztességtelen haszonra tett szert [1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. II. fej. 4/h és 4/k pont]. Ennélfogva az elsőfokú bíróság az adott tényállás mellett a Ptk. 4. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 14/1973. NET számú határozat 15. és 16. pontjában előírtakhoz képest a 20/1979. (V. 26.) MT számú rendelettel módosított 20/1973. (VII. 25.) MT számú rendelet 2. §-ának a) pontja értelmében – a törvényes előfeltételek fennállása folytán – kellő alappal helyezkedett arra az álláspontra, hogy az indítvány alapján gazdasági bírság kiszabásának volt helye. A bírság összegét az idézett rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint úgy kell megállapítani, hogy az meghaladja a vállalat által elért jogtalanul szerzett előnyt, illetőleg az okozott kár összegét. Minthogy a jogtalanul elért anyagi előnyt a költségvetés javára az eljárás alá vont önként már korábban befizette, ezért az elsőfokú bíróság az ítéletében – a bírság teljes összegének megállapítása mellett – helyesen, csupán a különbözetként fennmaradó 19 233 000 Ft befizetésére kötelezte (GKT 3/1976. számú állásfoglalás). Ami a bírság már befizetetten felüli összegét illeti, mindenekelőtt arra kell utalni, hogy annak mértéke a bírságalaphoz képest a 20%-ot sem éri el. Ennek kiszabásánál pedig az elsőfokú bíróság helytállóan mérlegelte azokat a körülményeket is, amelyeket az eljárás alá vont a bírság mérséklését célzó fellebbezésének indokaként megismételt. Ez a megállapítás vonatkozik arra a tényre is, amelyre az eljárás alá vont a fellebbezési tárgyaláson hivatkozott, nevezetesen hogy az utóellenőrzés során az indítványozó nála a szabályellenes árképzés megszüntetését észlelte. Az elsőfokú bíróság előtti tárgyaláson ugyan az indítványozó, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium képviselője egyaránt olyan értelemben nyilatkozott, hogy a vállalat „1979. második félévére megszüntette a rendellenességeket”, az eljárás alá vont vállalatnak azonban érdeke és kötelessége volt az ellenőrzésre jogosult szerv által feltárt jogellenes állapot azonnali felszámolása. Azon az alapon pedig a bírság mérséklését a jogszabály nem teszi lehetővé, hogy a vállalatnál ezzel összefüggésben esetleg alaphiány következik be. [Ez legfeljebb részletfizetési kedvezmény indoka lehet, Pp. 217. § (3) bek.] A bírság kiszabása szempontjából az is közömbös, hogy a tisztességtelen haszon szándékos magatartás folytán vagy szakmai ismeretek hiánya miatt keletkezett.
A fenti okok miatt az első fokú ítélet sérelmezett részének megváltoztatására, a bírság mérséklésére irányuló fellebbezésnek nincs sem ténybeli, sem jogszabályi alapja.
Az ügyben fellépett Legfőbb Ügyészség a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett – az első fokú ítélet fellebbezett részének helybenhagyására irányuló – indítványának indokolásakor helyesen mutatott rá, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabály helytálló alkalmazásával megalapozott döntésének megváltoztatására a vállalat által felhozott körülmények nem alkalmasak. A bírság mérséklésére ugyanis az említett rendelet 7. §-a szerint csupán különös méltánylást érdemlő esetben kerülhet sor. Különös méltánylást érdemlő körülményről azonban a adott esetben annál kevésbé lehet szó, mivel az eljárás alá vont egyrészt az árképzés szabályait az indítványban felsorolt többféle módon szegte meg, másrészt ezt a jogellenes tevékenységét huzamosabb időn keresztül, két és fél éven át azt követően folytatta, hogy vele szemben ezzel részben azonos szabályellenes árképzés miatt a Legfelsőbb Bíróság az 1976. január 5. napján hozott Gf. I. 32 511/1975/4. számú ítéletében gazdasági bírságot szabott ki. Eszerint bebizonyosodott, hogy az akkor alkalmazott szankció vele szemben hatástalan maradt, vagyis a terhére kiszabott bírság nála a megelőzést is szolgáló célját nem érte el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32 182/1979 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás