MK BH 1981/340
MK BH 1981/340
1981.08.01.
Leltárhiányért való felelősség elbírálásánál a dolgozó által kezelt áruk raktározásával és elhelyezésével összefüggő körülmények mérlegelésénél irányadó szempontok [2/1968. (I. 16.) Korm. sz. r. 5. § (3) bek.].
A felperes kétműszakos, többszemélyes, önkiszolgáló rendszerben üzemelő szabadkasszás egységében az I. rendű alperes üzletvezető, míg a II. és III. rendű alperesek üzletvezető-helyettesi munkakört töltöttek be. Az egységben az 1979. március 21-től 1979. november 21-ig terjedő leltáridőszakban 32 834 forint kálón felüli áruhiány keletkezett.
A felperes elnöke a határozatával – a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 2. §-ának b) pontjára hivatkozva – az I. rendű alperest 12 868 forint, a II. rendű alperest 10 016 forint, a III. rendű alperest pedig 9950 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte.
Az alperesek kérték a leltárhiány megfizetése alóli mentesítésüket. Arra hivatkoztak, hogy a leltárhiány számszaki hiba eredménye, a szövetkezet a kenyérkihűlési kálót nem vette figyelembe, a saját felvásárlású zöldség-gyümölcs árusítása folytán bekövetkezett romlást nem írta jóvá, a sárga- és görögdinnyénél nem alkalmazott apadási kálót, a vagyonvédelmi előírásokat nem tartotta meg, a pénztárgép többször hibás volt, ezért a napi bevételt nem mutatta, az ajtók, zárak elavultak voltak, az udvaron levő göngyölegekben tárolt árukhoz pedig bárki hozzáférhetett. Az udvar ugyanis közös használatú volt a vegyi bolttal és a TÜZÉP-teleppel.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelmeknek részben és oly módon adott helyt, hogy a megtérítés összegét az I. rendű alperest illetően 10 294 forintra, a II. rendű alperes tekintetében 8012 forintra, míg a III. rendű alperesnél 7960 forintra leszállította. Figyelembe vette, hogy a raktárak nem voltak biztonságosan zárhatók, az áru és göngyöleg egy részét az udvaron kellett elhelyezni, az eladótér pedig túlzsúfolt volt.
A peres felek a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen keresettel éltek.
A felperes keresete a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és a leltárhiány megfizetésére kötelező határozat hatályban tartására irányult.
Az alperesek ezzel szemben keresetükben elsődlegesen a leltárhiány megfizetése alóli mentesítésüket, másodlagosan pedig a megtérítési kötelezettség mérséklését kérték.
A munkaügyi bíróság a pereket egyesítette, majd ítéletével a felperes keresetét elutasította, az alperesek keresetének pedig részben és oly módon adott helyt, hogy az I. rendű alperest 10 000 forint, míg a II. és III. rendű alperest személyenként 7600 forint leltárhiány megfizetésére kötelezte.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az I. rendű alperes az üzlet vezetője, míg a II. és III. rendű alperesek az egység vezetőhelyettesei voltak. Az esetleges leltárhiányért teljes anyagi felelősséget vállaltak és a beosztott dolgozók alkalmazásához hozzájárultak. A perbeli egység vagyonvédelmi feltételei – a göngyöleg tárolására használt udvari rész kivételével, amelyet nem kizárólag az alperesek használtak – megfelelőek voltak. Ott árusították ugyanis az olajat és raktározták a vegyi anyagokat. A bolti eladótér, a megnövekedett forgalom miatt, kissé zsúfolt volt, ennek következtében nehezen lehetett áttekinteni. Többször meghibásodott a pénztárgép, annak megjavításáig pedig az alperesek fejben számoltak. Az alperesek kérték a meglevő hiányosságok megszüntetését, a felperes azonban csak a leltárhiány megállapítása után intézkedett. Mivel a munkaügyi döntőbizottság ezeket az objektív okokat már figyelembe vette, amikor az alperesek által fizetendő leltárhiány összegét 20%-kal csökkentette, a munkaügyi bíróság ezen az alapon nem talált lehetőséget további mérséklésre. Figyelembe vette viszont a kenyérkihűlési kálót és ezzel csökkentette a leltárhiány összegét.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – lényegében helytálló indokaira tekintettel – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperesek a munkaügyi vita során és a keresetükben is arra hivatkoztak, hogy a felperes a megfelelő vagyonvédelmet nem biztosította, az udvaron tárolt göngyölegekben levő üvegekhez bárki hozzáférhetett. Előadták azt is, hogy a többszázezer forint értékű havi forgalmat lebonyolító egység üzlettere szűk és zsúfolt volt.
A 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdése szerint a megtérítés mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni mindazt a körülményt, amely a dolgozó felelősségére objektíve kihat, így különösen a dolgozó munkakörét, esetleges távollétének időtartamát és az anyagkezelés tárgyi adottságait.
A jogszabály e rendelkezéséből következik, hogy ha a leltárhiányért felelős dolgozó által kezelt áruk raktározási, elhelyezési körülményei olyanok, amelyek nem felelnek meg a biztonságos őrzés legalapvetőbb követelményeinek sem, ez a tény önmagában alapot ad a felelős dolgozó megtérítési kötelezettségének a mérséklésére vagy a felelősség alól való mentesítésére.
Az alperesek fényképfelvételeket csatoltak az udvaron elhelyezett göngyölegek tárolásáról. E fényképfelvételek alapján megállapítható, hogy a rekeszekben áruknak minősülő üvegek voltak, és az udvar nem volt zárható, oda az egység dolgozóin kívül más is bejuthatott.
Az alperesek arra is hivatkoztak, hogy a leltáridőszakban megnövekedett forgalmat bonyolítottak le közel nyolcmillió forint értékben. Ez havi 986 113 forintnak, míg naponta 36 000-40 000 forintnak felel meg. A forgalom nagyságához képest az eladótér szűk és áttekinthetetlen volt.
Ezen túlmenően előadták azt is, hogy zöldséget és gyümölcsöt is felvásároltak és ezeket az árukat árusították is. A burgonyánál, a paprikánál, a paradicsomnál, a szőlőnél, az almánál és a körténél nagy mennyiségű romlás keletkezett, amelyről nem vehettek fel jegyzőkönyvet. A dinnyére nem kaptak apadási kálót, és a mirelit áruknál bekövetkezett romlásról sem adhattak jelentést, holott a romlás a hűtőgép meghibásodása folytán következett be.
Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság nem mellőzhette volna a leltáridőszakban fennálló forgalmi, árusítási és raktározási viszonyok behatóbb feltárását, éspedig annál kevésbé, mivel a leltáridőszak kezdőnapja előtt megtartott ellenőrzés megállapítása szerint az üzlet dolgozói kénytelenek voltak a raktározási gondok enyhítése céljából a raktári árukat az eladótérben elhelyezni.
A munkaügyi bíróság tanúként hallgatta ki D. A. volt kirendeltségvezetőt – aki tagadta, hogy az alpereseknek megtiltotta volna az áruk megromlását bizonyító jegyzőkönyv felvételét –, e tanúvallomás azonban nem tekinthető teljesen aggályatlannak, mivel az üzletnek a leltározást követően szoros elszámolásúvá történt átalakítása után a vezetője lett. A munkaügyi bíróság ezzel összefüggésben akkor járt volna el helytállóan, ha az üzlet akkori dolgozóit a zöldség-gyümölcs felvásárlás és értékesítés vonatkozásában tanúként hallgatja ki és feltárja a tényállást abban a körben is, hogy volt-e romlás, és annak értéke mennyire tehető.
Szükség esetén pedig szakértő bevonásával kellett volna tisztáznia, hogy a felperes elszámolta-e a zöldség-gyümölcs forgalom után a normalizált hiányt ha igen, milyen összegben és ehhez képest e körben van-e az egységnek leltárhiánya vagy sem.
Mivel a munkaügyi bíróság e lényeges körülményeket nem vizsgálta, döntése megalapozatlan. Ebből az is következik, hogy a másodfokú bíróság akkor járt volna el megfelelően, ha észleli a tényállás feltáratlanságát és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve a munkaügyi bíróságot a kifejtettek alapján új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. (M. törv. II. 10 299/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás