MK BH 1981/342
MK BH 1981/342
1981.08.01.
A munkáltató mulasztása következtében a jogosan járónál magasabb összegben megállapított és a ténylegesen járó társadalombiztosítási ellátás különbözetének az ellátásban részesülőtől vissza nem követelhető részét a munkáltató abban az esetben is köteles megtéríteni, ha a társadalombiztosítási szerv az ellátás megállapítása előtt ellenőrizte ugyan a munkáltató által közölt adatok helyességét, akkor azonban nem, hanem csak az ellátás megállapítása után fedezte fel, hogy a közölt adatok a valóságtól eltérnek [1975. évi II. tv. 106. § (1) bek., 107. §].
Az alperes 1979. február 21. napján 2794 forint erejéig fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, mert a felperes a szövetkezet meghalt elnökének keresetét a valóságtól eltérően, magasabb összegben igazolta, s ezért az özvegyet megillető nyugellátást az alperes ugyancsak magasabb összegben állapította meg és folyósította.
A fizetési meghagyás szerint a jogalap nélkül kifizetett nyugdíjból a nyugdíjast 354 forint megfizetésére lehetett kötelezni, míg a fennmaradó összeget a felperes tartozik megtéríteni.
A felperes keresettel fordult a bírósághoz és a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.
Előadása szerint a kereseti adatokat az alperes ellenőrei négy alkalommal is felülvizsgálták és az adatszolgáltatást helyesnek találták. Ennélfogva téves adatszolgáltatás nem állapítható meg a terhére.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletét lényegében azzal indokolta, hogy az elhunyt jogszerzőnek 1972. évben kevesebb volt a tényleges keresete, mint amennyit a felperes igazolt.
A helytelen bérigazolás vezetett ahhoz, hogy az elhunyt jogszerző özvegye részére magasabb összegű nyugdíjalap figyelembevételével állapítottak meg nyugellátást.
Minthogy a helyesbítés folytán 3148 forint nyugdíjtúlfizetés mutatkozott és mivel abból a jogosult csupán 354 forint erejéig tartozott helytállni, a fennmaradó 2794 forint megfizetésére – az 1975. évi II. törvény (T.) 107. §-a alapján – a felperes köteles.
Fellebbezés folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint a helytelen adatközlés a felperes részéről 1977. április 19-én történt és az alperes 1977. június 8. napján az abban közölt átlagkeresetet vette alapul a hozzátartozói nyugellátást megállapító határozatában. Utalt a másodfokú bíróság arra; kétségtelen, hogy az alperes nem köteles – de nincs is létszámkerete – minden kereseti kimutatás ellenőrzésére. Az alperes azonban becsatolta az 1977. június 29-i ellenőri jelentést, amely szerint a néhai P. I.-re vonatkozó bizonylatokat irattározták. Előkeresésükre határidőt tűztek. Ezt követően július 7-én, majd szeptember 28-án volt a felperesnél ellenőri vizsgálat, amely nem talált hibát a néhai keresetére vonatkozó adatközlésben.
A társadalombiztosítási bizottság az özvegy felszólalása folytán 1977. október 31-én hozta meg a határozatát, amelyben kétség esetén módjában állott volna a végleges tisztázásig csak előleget megállapítani. A teljes és részletes tisztázásra 1979. március 7. napján került sor, amely az 1978. július 31-én a felperes megbízottja és az alperes ellenőre által végzett és az újabb özvegyi nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló elszámolást zárta le.
Mivel a határozat meghozatala előtt az alperes megfelelően kiképzett ellenőrei sem találtak hiányosságot vagy helytelen adatközlést, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem háríthatja át a munkáltatóra a téves adatközlés következményeit.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A T. 107. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett társadalombiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és az ellátást a T. 106. §-ának (1) bekezdése alapján nem lehet visszakövetelni.
A (2) bekezdés szerint pedig, ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a munkáltatót vagy egyéb szervet és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni.
A jogszabály szövegezése nem hagy kétséget aziránt, hogy a felperes megtérítési kötelezettsége alapvetően attól függ, hogy az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetve folyósítása a felperes mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának volt-e a következménye.
Ebből a szempontból pedig ki kell emelni, hogy a munkáltatónak (egyéb szervnek) a törvényből folyó feltétlen kötelezettsége a valóságnak megfelelő, helyes adatszolgáltatás, a társadalombiztosítási szervnek viszont nincs olyan kötelezettsége, hogy a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló keresetigazolások helytállóságát a nyugdíj megállapítása előtt minden esetben tételesen ellenőrizze.
Ilyen magatartás a társadalombiztosítási szervtől általában nem várható el. Ezért azzal szemben nem állítható fel olyan kívánalom sem, amely szerint eleve abból kell kiindulni, hogy az adatszolgáltatás nem felelhet meg a valóságnak és annak az adatszolgáltató szervet terhelő esetleges hátrányos következményeit mindenkor tételes ellenőrzéssel kell elhárítani.
Más kérdés, hogy ha a társadalombiztosítási szerv az adatszolgáltató szervnél ellenőrzést tart és annak során, még a végleges nyugdíjmegállapítás előtt felfedezi az adatszolgáltatás helytelenségét: ebben az esetben a nyugdíjalap megállapításánál az ellenőrzés eredményét tartozik figyelembe venni.
Ha azonban az ily módon végrehajtott ellenőrzés során – akár a hiányos adatszolgáltatás miatt – nem vagy csak a nyugdíjmegállapítás után fedezi fel a valóságtól eltérő adatközlést, ez a helyzet még részben sem mentesíti a közölt adatok valóságáért felelős munkáltatót (egyéb szervet) az ellátás jogalap nélküli megállapításából, illetve folyósításából származó helytállási kötelezettség alól.
Az adott esetben nem volt vitás, hogy a felperes részéről valótlan tartalmú adatszolgáltatás történt.
Az sem volt kétséges, hogy ezt a tényt az alperes – bár ellenőrzést tartott – csak a nyugdíj-megállapítást követően fedezte fel.
Minthogy a nyugdíj összegének magasabb nyugdíjalap figyelembevételével történt megállapítása – ezek szerint – a felperes valóságtól eltérő adatszolgáltatásának volt a következménye és mivel helytállási kötelezettségét az alperes által tartott ellenőrzés ténye nem érintette, a másodfokú bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha az érdemben helyes első fokú ítéletet helybenhagyja.
Az ezzel ellentétes döntése nem felel meg a jogszabályoknak. (M. törv. II. 10 366/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás