BK BH 1981/346
BK BH 1981/346
1981.09.01.
Az útonálló módon és garázda indítékból megvalósított halált okozó testi sértés esetén a törvényi büntetési tétel felső határának megközelítése szolgálja a büntetés céljának elérését [Btk. 83. §, 170. § (5) bek. II. fordulat].
A megyei bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 6 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott szokványos italozó, káros személyiségszerkezetű, ennek azonban a beszámítási képességére semmiféle kihatása nincs.
A vádlott a vádbeli napon az esti órákban két barátja társaságában szórakozott és éjfél felé közepesen ittas állapotba került. Az étteremből távozóban a vádlott kijelentette, hogy verekedni fog. Szembe találkozott az utcán haladó 29 éves sértettel, akit korábban nem ismert és 20 forintot kért tőle. A sértett közölte a vádlottal, hogy csak 6 forintja van. A vádlott két társa szólt, hogy adnak ők pénzt, a vádlott azonban levetette dzsekijét, odament a sértetthez és az arcába fejelt, majd több ökölcsapást mért rá. A sértett a földre került, ezután a vádlott a sértettbe belerúgott, figyelmen kívül hagyva társai ismételt kérését, hogy ne verekedjen. Az ütésektől kábult és bizonytalan egyensúlyi helyzetben levő sértettet felemelte a földről és az arcára újabb erőteljes ökölcsapást mért. A sértett ez utóbbi ütés következtében a járdáról hátra zuhant a beton úttestre, és onnan már nem tudott felkelni.
A vádlott ekkor megijedt, megkísérelte a sértettet élesztgetni, a vádlott barátja pedig látva a sértett állapotát, kihívta a mentőket, akik a sértettet kórházba szállították. A kórházban azonnal megoperálták, a szakszerű műtéti beavatkozás ellenére azonban a sértett két nap múlva meghalt.
A sértett halálának közvetlen oka koponyaűri vérzés, valamint az agyzúzódáshoz társult agynyomás, nyakszirt- és koponyatörés volt, amely annak következtében keletkezett, hogy a sértett hanyatt eséskor a fejét a beton úttestnek ütötte. Testén egyébként több, 8 napon belül gyógyuló sérülés is volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás minden részlete pontosan megfelel a lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak. A bizonyítékokat a megyei bíróság helyesen, összességükben vette figyelembe és ahol kisebb – az ügy lényegét egyébként nem érintő – ellentmondások adódtak, a bizonyítékok okszerű értékelésével jutott a tényállásban rögzített adatok megállapításához. Ezért a tényállás a fellebbezési eljárásban is irányadó volt.
Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére.
Téves az az álláspont, amely szerint a vádlottat a bekövetkezett halálos eredményért még gondatlanság sem terheli, ezért terhére a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének második fordulatában meghatározott minősített eset nem állapítható meg.
A Btk. 16. §-a értelmében az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli, ugyanakkor a Btk. 14. §-ának II. fordulata szerint gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki magatartása következményeinek lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (hanyag gondatlanság).
Az adott ügyben a vádlott észlelte, hogy ütései folytán a sértett mozgásképessége korlátozott. A vádlott az utolsó ütés céljából a sértettet felemelte a földről és újabb erőteljes ökölcsapást mért az arcába. Ilyen helyzetben – az általános élettapasztalatra is figyelemmel – számolni kell azzal, hogy a bizonytalan egyensúlyi helyzetben levő sértett ismételt megütése azzal a következménnyel járhat, hogy a járdáról leesve, a beton úttestbe beveri a fejét, így halálos eredménnyel végződő sérülése is bekövetkezhet.
A vádlott szándéka a sértett bántalmazására, testi sérülés előidézésére irányult. Nem látta ugyan előre, hogy magatartása a sértett halálát is eredményezheti, de ennek a lehetőségét azért nem ismerte fel előre, mert elmulasztotta a tőle elvárható kellő körültekintést és figyelmet. Ezért a vádlottat a testi sértés okozására irányuló szándékán túlmenően az előbb említett körülmények folytán, a halálos eredmény tekintetében gondatlanság terheli, s így a Btk. 15. §-a alapján a büntetőjogi felelőssége a minősített esetért fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a vádlottnak és védőjének a büntetés enyhítését célzó fellebbezését. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket hiánytalanul felsorolta és azokat összességükben, súlyuknak megfelelően vette figyelembe. Az ilyen gátlástalanul, útonálló módon elkövetett bűncselekmény esetében a nyomatékos súlyosító körülmények jelentkezése mellett – amikor a vádlott javára szóló enyhítő körülmények nem is jelentősek – a törvényi maximumot megközelítő szabadságvesztés kiszabása egyáltalán nem tekinthető eltúlzottnak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a büntetés enyhítésére okot nem látott, ennélfogva az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. II. 641/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás