BK BH 1981/347
BK BH 1981/347
1981.09.01.
I. A méltánytalan hátrány megítélésének szempontjai az összbüntetés végrehajtási fokozatának megállapításánál [Btk. 94. § (2) bek.].
II. A büntetés-végrehajtás fokozatának az elítélt terhére történő megváltoztatása nem esik súlyosítási tilalom alá [Be. 241. § (1) bek.].
I. 1. A terheltet a katonai bíróság 1979. május 8-án jogerőre emelkedett ítéletével szándékos bűntettek miatt 1 évi és 6 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. E büntetésének 3/4 része kitöltése után feltételes szabadságra bocsátották.
2. A járásbíróság utóbb a terheltet a feltételes szabadság alatt elkövetett szándékos vétségek miatt 1981. március 5-én mint különös visszaesőt jogerősen 9 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyúttal elrendelte a kényszergyógyítását, megszüntette az 1. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztésből történt feltételes szabadságot és kizárta a feltételes szabadságra bocsátásból.
3. A katonai bíróság 1981. április 15-én jogerőre emelkedett ítéletében az 1. és 2. pontok alatti szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és a terheltet összbüntetésként 2 évi 1 hónapi és 15 napi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, ugyanakkor kizárta a feltételes szabadságra bocsátásból.
4. A járásbíróság az 1981. március 22-én elkövetett szándékos vétségek miatt március 27-én a terheltet mint többszörös visszaesőt 10 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztésre és 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte, ugyanakkor kizárta a feltételes szabadságra bocsátásból.
5. Most már valamennyi büntetést a katonai bíróság 2 évi és 10 hónapi szabadságvesztésbe foglalta összbüntetésbe. Egyben azt a Be. 94. §-ának (2) bekezdése alapján – méltányosságból – eggyel enyhébb fokozatban, börtönben rendelte végrehajtani. A méltányosság gyakorlását azzal indokolta, hogy a többszörös visszaeső 21 éves terhelt csak két ízben követett el viszonylag súlyosabb bűntettként értékelt bűncselekményt. Az eredetileg börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztések pedig csak az összbüntetésbe foglalás folytán érték el azt a tartamot, amelynek alapján a szabadságvesztés fegyházban lenne végrehajtandó. A katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátása miatt a terheltnek ténylegesen csupán 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztést kell még letöltenie. A Btk. 42. §-ának (3) bekezdése szerint viszont fegyházban csak legalább 2 év tartamú szabadságvesztés végrehajtását lehet elrendelni.
Az ítélet ellen a terhelt az összbüntetés mértéke miatt fellebbezést jelentett be, míg a katonai ügyész azt tudomásul vette. A legfőbb ügyész azonban indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztést fegyházban rendelje végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárás során megállapította, hogy a terheltnek a szabadságvesztés mértéke csökkentésére irányuló fellebbezése nem alapos. Ugyanakkor vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a többszörös visszaeső terheltnél a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 94. §-ának (1) illetve (2) bekezdésével összhangban, helyesen határozta-e meg. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a méltányosság gyakorlásánál figyelmen kívül hagyta, hogy a terheltet az összbüntetésbe foglalt szabadságvesztéseken túlmenően 1976-ban ugyancsak szándékos bűncselekmények miatt már két ízben is letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Ezt annak idején 8 hónapi – fiatalkorúak fogházában eltöltendő – szabadságvesztésként foglalták összbüntetésbe, amelyet a terhelt 1979. április 11-én letöltött, így a törvény erejénél fogva mentesült a hátrányos jogkövetkezmények alól. A méltányosság gyakorlásánál viszont már nem hagyható figyelmen kívül, hogy a többszörös visszaeső az e minőség megállapításához szükséges mértéken túlmenően is volt büntetve. Szabadulását követően pedig a rendőri szervek közveszélyes munkakerülés miatt sújtották 20 napi elzárással. A terhelt előéletére, az összbüntetésbe foglaláskor értékelt bűncselekményeire, valamint a munkakerülő életvezetésére figyelemmel így az is megállapítható, hogy a terhelt bűnöző életmódra rendezkedett be, miért is a személye fokozottan veszélyes a társadalomra.
A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározása pedig – a büntetéssel együtt – jogpolitikai és büntetőpolitikai célokat is szolgál. A szabadságvesztés enyhébb, illetve súlyosabb végrehajtási fokozata ugyanis a terhelt nevelésében, a bűncselekmények elkövetésétől való visszatartásában valamint törvénytisztelő állampolgárrá válásának folyamatában fontos szerepet játszik. Ezért a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásánál a terhelt egyéniségének, előéletének és az elkövetett bűncselekmény jellegének alapvető jelentősége van.
A Btk. 94. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásból az is következik, hogy az összbüntetés végrehajtási fokozatára vonatkozó általános szabályoktól – méltányosságból – csak akkor lehet eltérni, ha azok méltánytalan hátrányt jelentenének a terhelt számára.
A terhelt életvitelére és a személyében jelentkező fokozottabb társadalomra veszélyességére figyelemmel viszont nála a törvényben előírt fegyház fokozat alkalmazása egyenesen szükséges a büntetés céljának az eléréséhez. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának meghatározásakor ugyanakkor nem a ténylegesen letöltendő idő, hanem az ítéletben megállapított szabadságvesztés mértéke az irányadó.
Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az összbüntetésbe foglalás során alkalmazhatónak látta a Btk. 94. §-ának (2) bekezdésében írtakat és méltányosságból eggyel enyhébb fokozatban rendelte az összbüntetésként meghatározott szabadságvesztést végrehajtani.
II. A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt is, hogy az elítélt terhére történő fellebbezés hiányában a büntetés-végrehajtási fokozat megváltoztatása nem esik-e a súlyosítási tilalom alá. Nem kétséges ugyanis, hogy a súlyosítási tilalom – eltérő rendelkezés hiányában – az összbüntetési eljárásban is érvényesül.
A Be. 241. §-ának (1) bekezdése szerint a súlyosítási tilalom folytán nem lehet az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését súlyosítani, illetve a szigorított őrizetét elrendelni, ha terhére nem jelentettek be fellebbezést. A törvény azonban, amely taxatíve sorolja fel a súlyosítási tilalom körét, nem vonja bele abba a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megváltoztatását. Ezért nem ütközik a súlyosítási tilalomba, ha a Btk. 45. §-a, illetőleg a 94. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozatot alkalmazott és a terhelt terhére szóló fellebbezés hiányában azt a másodfokú bíróság mellőzi.
Tekintettel így arra, hogy az elsőfokú bíróság az összbüntetésbe foglalás során a büntetés céljával ellentétesen alkalmazott az elítélt javára méltányosságot, a Legfelsőbb Bíróság ezt mellőzte és a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát – a Btk. 42. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – fegyházra változtatta. (Legf. Bír. Katf. IV. 219/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás