BK BH 1981/351
BK BH 1981/351
1981.09.01.
A közúti baleset csak akkor „kijelölt gyalogos-átkelőhelyen” elkövetett, ha az úttesten van ilyen útburkolati jelzés [Btk. 187. § (2) bek. b) pont.; KRESZ 3. § c) pont, 17. § (1) bek. a) pont, 43. § (2) bek.].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, ezért őt főbüntetésül 1 évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül a járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt büntetlen előéletű, többször kitüntetett vállalati dolgozó, 40 éve rendelkezik gépjármű-vezetői engedéllyel. A vádbeli napon este a város belterületén a személygépkocsijával a külső forgalmi sávban haladt 40 km/óra sebességgel.
A terhelt haladása szerinti jobb oldalon „Kijelölt gyalogos-átkelőhely” tájékoztatást adó tábla van elhelyezve, gyalogos átkelőhely azonban ténylegesen felfestve az elhelyezett táblától 17 méter távolságban nem volt. Az utóbb említett helyen korábban volt felfestett gyalogos-átkelőhely, az azonban az útburkolat cseréje folytán megszűnt, és újabb felfestése a balesetig nem történt meg.
A terhelt haladási irányát tekintve balról jobbra megkezdte az úttesten való áthaladását a sértett és felesége. A terhelt az áthaladó gyalogosokat későn észlelte, ezért késedelmesen fékezett és 6 méteres fékút után mindkét sértettet elütötte akkor, amikor ők a közel 14 méter széles úttesten már 11,4 métert megtettek. A terhelt gépkocsija az elütés pontja után további 2,2 méteres féknyom hátrahagyásával állt meg.
A baleset következtében a 75 éves sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az azonnali műtéti beavatkozás ellenére meghalt, felesége pedig a jobb lábán 8 napon túl gyógyuló töréses sérüléseket szenvedett.
Az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségének a megállapítását a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében írt közlekedési szabály megszegésére alapították.
A határozat ellen a közúti közlekedés egyes szabályainak téves értelmezése miatt és ezzel összefüggésben a büntetést kiszabó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a járásbíróságnak az a megállapítása és a megyei bíróság végzésének azzal kapcsolatos érvelése, amely szerint a baleset a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen történt.
A KRESZ 17. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, illetve a közúti forgalmi rend kialakításáról és a közúti jelzések elhelyezéséről kiadott 2/1976. (II. 29.) KPM számú rendelet 8. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezésekből következően „Kijelölt gyalogos-átkelőhely” csak a gyalogos-átkelőhely útburkolati jelének felfestésével létesíthető, a KRESZ-ben 103. számmal jelölt tájékoztatást adó tábla önmagában gyalogos-átkelőhely jelölésére nem elegendő. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztálya és tanácsi közlekedési főosztálya által a gyalogos-átkelőhely telepítése tárgyában kiadott irányelvek 6. pontjának b) alpontjában szereplő eljárás szerint a „Kijelölt gyalogos-átkelőhely” tájékoztatást adó jelzőtáblát a gyalogos-átkelőhely burkolati jelzésének kezdeténél, illetve menetirány szerint előtte maximális 2 méter távolságra kell elhelyezni. Az irányelv azt is kimondja, hogy: „A jelzőtábla az útburkolati jel vertikális kiegészítője, az észlelhetőséget könnyíti meg különleges időjárási és látási viszonyok (hóesés, erős eső, vihar stb.) esetén. A tábla nem pótolja a kopott burkolati jelzést.”
Az említett rendelkezések egybevetése alapján azt kell megállapítani, hogy a baleset helyén kijelölt gyalogos-átkelőhely nem volt, mivel az útburkolati jelzés hiányzott és a 103. számú tájékoztatást adó tábla olyan helyen volt telepítve, hogy az a hiányzó útburkolati jelet nemcsak hogy nem pótolhatta, de még a tábla tényleges funkciójának, a gyalogos-átkelőhely észlelhetősége megkönnyítésének sem felelt meg.
Nem alkalmazható a jelen esetre az a másodfokú bíróság érvelésében hangsúlyozott közlekedési gyakorlat, mely szerint kijelölt gyalogos-átkelőhelynek tekintendő a hóval, sárral fedett vagy lekopott – tehát nem látható – útburkolati jelzéssel jelölt úttest is, ha azt a KRESZ 17. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jelzőtábla jelzi. Az elkövetés időpontjában nem időleges észlelhetőségi akadály nehezítette a kijelölt gyalogos-átkelőhely érzékelését, hanem az ennek megfelelő útburkolati jelek egyáltalán nem voltak, másrészt a baleset helye előtt 17 méterre levő tábla a megfelelő tájékoztatást nem szolgálta. Az útburkolati jel és megfelelő tábla hiányában a baleset színhelyét még arra figyelemmel akkor sem lehet „kijelölt gyalogos-átkelőhely”-nek tekinteni, ha az úttest korszerűsítési munkái folytán az útburkolati jel hiánya időleges volt.
A kifejtettek alapján megalapozottan csak annak megállapítására van mód, hogy a baleset útkereszteződésben, de nem kijelölt gyalogos-átkelőhelyen történt, az adott helyen a sértetteknek áthaladási elsőbbségük nem volt, bár a kialakult forgalmi helyzet, őket mint a közúti közlekedés szabályaiban járatlan személyeket, megtéveszthette.
A terhelt ezért nem szegte meg a KRESZ 43. §-ának (2) bekezdésében írt szabályokat. A kialakult forgalmi helyzetben az idős gyalogosok áthaladását észlelve a terhelttől az átlagosnál nagyobb fokú figyelem és körültekintés azonban elvárható volt, ennek elmulasztása miatt és az ezzel összefüggő késedelmes cselekvése folytán okozta a balesetet. A balesetet ekként a KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés megszegésével idézte elő, fokozottabb elővigyázatossággal módja lett volna azt elhárítani.
E szabályszegés azonban az eljárt bíróságok által figyelembe vett közlekedési szabályszegéstől lényegileg különbözik, alapvetőnek és a büntetés kiszabását különösen befolyásoló durva szabályszegésnek az igen súlyos eredmény ellenére sem tekinthető.
E megállapítás következményeként a 65. életévét betöltött 40 éven át kifogástalanul közlekedő és egyébként is pozitív életvezetésű terhelttel szemben a jogerős határozatokban kiszabott büntetés a törvény elvi sérelmével járó módon eltúlzott. A javára szóló bűnösségi körülmények ugyanis tényleges szabadságelvonással járó büntetés kiszabását nem indokolják, a Btk. 89. §-ának (1) bekezdésében írt törvényes feltételek adottak, ezért a kiszabott 1 évi szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése törvényes.
Tévesnek mutatkozott a terhelttel szemben a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés mértékének a megállapítása és a mellékbüntetés hatókörének a mindennemű jármű vezetésére történő kimondása. A közlekedési szabályszegés súlyának helyes értékelése és a terhelt egész korábbi életvezetése alapján ugyanis arra a következtetésre kell jutni, hogy a baleset súlyos eredményének ellenére is a terheltnek mint járművezetőnek a közúti forgalomban részvétele a forgalom rendjére és biztonságára nem jelent olyan veszélyt, amely a mellékbüntetés törvényi alsó határát meghaladó tartamú járművezetéstől eltiltást indokolná. Módot látott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a mellékbüntetés érvényét a Btk. 58. (2) bekezdése alapján a „B” kategóriájú közúti járművezetésre korlátozza. (B. törv. V. 968/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás