BK BH 1981/352
BK BH 1981/352
1981.09.01.
A Magyar Népköztársaság érdekeinek jelentős megsértése megállapításának szempontjai a jogellenesen külföldön maradás bűntetténél [Btk. 217. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság a jogellenesen külföldön tartózkodó vádlottat az ellene szolgálatával visszaélve külföldön maradás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 44 éves, büntetlen előéletű vádlott a megyei kórház urológiai osztályának főorvosa, 1975. március 18. napján a TESCO-val kötött szerződés alapján 3 évre az egyik afrikai országba utazott. A szolgálati tartózkodás idejének leteltével a hazatérésre történő felszólítása ellenére – bár két ízben is kapott halasztást – sem tért vissza a Magyar Népköztársaság területére. 1979. év elején Kanadába utazott, ahol fiával végleges szándékkal letelepedett és írásban is közölte azt a szándékát, hogy nem kíván hazatérni.
A vádlott bűnösségének megállapítására irányuló fellebbezés nem alapos.
A megalapozott tényállás alapján helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a vádlott a hivatalos megbízatásával visszaélve tartósan külföldön maradt. Nem tévedett, amikor az eset összes körülményeit úgy értékelte, hogy e vádlott külföldön maradása a Magyar Népköztársaság érdekeit jelentősen nem sérti. Az elsőfokú bíróság ítéletének a jelentős érdeksérelem hiányával kapcsolatos indokolása helytálló.
A Legfelsőbb Bíróság e bűncselekmény megállapíthatóságával kapcsolatban a következőkre mutat rá.
A jogellenesen külföldön maradó által előidézett jelentős érdeksérelemnek az ország határain kívül történő realizálódása az elsődleges, emellett azonban értékelés tárgya lehet az a tény is, ha a Népköztársaság érdekeinek sérelme az ország határain belül következik be. Nem lehet ugyanis mereven szétválasztani a két területen bekövetkező jelentős érdeksérelmet, mivel a jogellenesen külföldön maradás külpolitikai és belpolitikai hátasa gyakran együttesen jelentkezik. Az érdekek köre nem behatárolt, felölelheti az állam politika, társadalmi, gazdasági, kulturális, tekintélyi és más fontos érdekeit. Éppen ezért az érdekek széles köréből következik, hogy azok tartalmi és súlybeli különbözőségével számolni kell, és mindig az adott ügy összes körülményeinek mérlegelésével kell állást foglalni. Az érdeksérelem fogalmán az adott bűncselekmény vonatkozásában nemcsak személyi vagy anyagi jellegű, konkrétan bekövetkezett sérelem, kár, veszteség, hanem olyan tartalmú és súlyú veszélyhelyzet is értendő, amelynek fennállása már önmagában is jelentősen sérti a Magyar Népköztársaság érdekeit.
Az elsőfokú bíróság kiemelte a törvény miniszteri indokolásából, hogy a a jelentős érdeksérelem akár az elkövető személye, akár az eset tárgyi körülményei folytán előálló fokozottabb veszély miatt bekövetkezhet. Ezért az is nyilvánvaló, hogy minden, az állam érdekei ellen felhasználható – tehát nemcsak államtitoknak minősülő – adat ismeretével rendelkező, jogellenesen külföldön maradó személy esetében vizsgálni kell, hogy bekövetkezett-e a törvényben írt érdeksérelem. Az államtitok jellegű adatokon kívül tehát más adatok is alkalmasak lehetnek arra, hogy azokat az állam érdekei ellen felhasználják, fennáll azok kiszolgáltatásának lehetősége és veszélye. Az ilyen helyzet pedig már jelentősen sértheti a Magyar Népköztársaság érdekeit.
A jelentős érdeksérelem megállapítására azonban nemcsak a fentebb írt adatoknak az elkövető által való ismerete adhat alapot, hanem egyéb munkahelyi, hivatali beosztások vagy sajátos személyi adottságok is. Így jelentősége lehet pl. egy korábban fennállott magasabb vezetői állás betöltésének. Ezen olyan szintű vezetői beosztást kell érteni, ahol a vezetőnek nemcsak az adott területen állami szerv, intézmény szakmai vagy politikai irányítása a kötelessége, hanem – ha közvetve is, de ezen túlmenően – már a Magyar Népköztársaság tekintélyét is képviseli. Ha az ilyen magasabb vezetői beosztásban volt személynek a tartósan jogellenes külföldön maradásában is kifejeződik a Magyar Népköztársaság törvényes rendjével való szembefordulása, ez már önmagában jelentősen sértheti a Magyar Népköztársaság érdekeit. Ilyen beosztásnak kell tekinteni pl. az államhatalmi, az államigazgatási, a gazdasági, a tudományos, a művészeti területen magasabb beosztásban levő dolgozókat, a párt vagy társadalmi szervezetnél, bíróságnál, ügyészségnél stb. fontosabb vagy közéleti jellegű vezetői beosztást betöltő személyeket. Ilyen értékelésre kerülhet sor tudósok, művészek, sportolók esetében is, ha jogellenes külföldön maradásuk a nemzetközi tekintélyük elismertsége miatt sérti jelentősen a Magyar Népköztársaság érdekeit.
Következésképpen minden olyan személy esetében, akinek az ismeretében levő adatoknál fogva vagy személyi körülményei folytán fennáll annak a veszélye, hogy jogellenes külföldön maradásának tényét a Magyar Népköztársaság ellen felhasználhatják, megállapítható a Btk. 217. §-ában írt jelentős érdeksérelem.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az érdeksérelemmel járó elkövetési tevékenység nem csupán a veszélyhelyzet előidézésében nyilvánulhat meg, hanem megvalósulhat a külföldön elkövetett, a Magyar Népköztársasággal szembeni ellenséges magatartásban is. Ez utóbbi olyan esetekben is megállapítható, amikor az elkövető nem valósít meg ugyan további bűncselekményt, de mégis jelentősen sérti az országunk érdekeit, pl. a magyar állam által külföldön szervezett jelentősebb gazdasági vagy kulturális rendezvény megtartásának vagy sikerének meghiúsítása.
Végül körültekintően kell vizsgálni a jelentős érdeksérelem megállapíthatósága szempontjából, hogy a presztizsveszteség mikor értékelhető érdeksérelemnek: csupán abban az esetben, ha a presztizsveszteség a magyar állam nemzetközi tekintélyét vagy a magyar nép kulturális színvonalának megítélését, erkölcsi megbecsülését jelentősen sérti. Ezzel szemben nem értékelhető ekként az alacsonyabb szintű presztizsveszteség (vállalati, munkahelyi stb.)
Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéleti indokolásában helyesen mutatott rá, hogy az adott esetben nem volt elfogadható az az álláspont, amely szerint a jogellenesen külföldön maradó urológus szakorvos magatartása azért sértette jelentősen a Magyar Népköztársaság érdekeit, mert az orvos kiképzése a magyar államnak 330 000 forintba került, továbbá az adott város szakorvosi ellátásában ideiglenesen zavart idézett elő, és utánpótlása hosszabb idő múlva remélhető. A szakember képzésével felmerült „anyagi kár” és a szakemberhiány pótlása olyan jellegű hátrány, amely a külföldön maradás nélkül is bekövetkezhet és nem azzal a ténnyel hozható feltétlenül kapcsolatba, amiért a Btk. az idézett szabályozással a jogellenes külföldön maradást, illetve a külföldön maradó magatartásával előidézett érdeksérelmet kívánta megelőzni.
Előfordulhat azonban a jelentős érdeksérelem megvalósulása, ha a hivatalosan kiküldött szakorvos külföldön maradásával egyidejűleg a kiküldetését nem teljesíti, szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítése előtt más helyre távozik, s ezzel a Magyar Népköztársasággal szemben a bizalmat gyengíti.
A vádlott tartós külföldön maradása tehát sem tárgyi, sem személyi adottságok folytán nem tekinthető olyannak, amely a Magyar Népköztársaság érdekeit jelentősen sértette volna. Ekként a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjára alapított – bűncselekmény hiányában történő – felmentése törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság ítéletét a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. 1. 181/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás