BK BH 1981/354
BK BH 1981/354
1981.09.01.
Aranytárgyról kiállított zálogjegynek kölcsön fedezeteként átadásával megvalósított devizagazdálkodás megsértése esetén a lefoglalt zálogjegynek a kölcsönt nyújtó személy részére kiadása és ugyanakkor elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezése törvénysértő [Btk. 309. § (1) bek., 314. § (1), (4) és (5) bek.; 1/1974. (I. 17) PM. sz. r. 25. § (3) bek.].
A járásbíróság az I. r. terheltet devizagazdálkodás megsértésének vétsége és egyéb bűncselekmények miatt fogházban végrehajtandó 4 hónapi szabadságvesztésre, míg a II. r. terheltet ugyanezen bűncselekmény miatt 40 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egynapi tétel összege 70 forint; kötelezte ugyanakkor a II. r. terheltet 3000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére, végül az eljárás során lefoglalt 4 db zálogjegyet a II. r. terhelt részére kiadni rendelte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. terhelt folyamatosan, mintegy 3-4 alkalommal összesen 33 000 forint pénzkölcsönt adott az I. r. terheltnek. Az I. r. terhelt a kölcsönök fedezeteként 4 db olyan zálogjegyet adott át a II. r. terheltnek, melyek közül 3 db zálogjegyen összesen 7945 forint becsértékű aranytárgy volt elzálogosítva. Ezek közül az egyik zálogjegyen egy 5236 forint becsértékű 22 gr arany nyakék; a másik zálogjegyen egy 534 forint becsértékű arany karikagyűrű és egy aranytárgynak nem minősülő 4000 forint becsértékű brillköves gyűrű; a harmadik zálogjegyen pedig összesen 2175 forint becsértékben egy arany karkötő és egy aranytokos női karóra volt elzálogosítva.
Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. terheltre vonatkozóan a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság az elsőfokú bírósági ítéletnek a II. r. terheltre vonatkozó rendelkezéseit azzal hagyta helyben, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében e terhelt részére kiadni rendelt zálogjegyek közül 3 db zálogjegy lefoglalását – az átvételükhöz szükséges devizahatósági engedély elsőfokú bírósághoz történő bemutatásáig – fenntartotta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az I. r. terhelt terhére, valamint a II. r. terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság az aranytárgyakról kiállított zálogjegyeknek a II. r. terhelt részére történő kiadását és a terheltnek az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezését kimondó rendelkezését azzal indokolta, hogy egyrészt a zálogjegyeket a II. r. terhelt az I. r. terhelttel kötött polgári jogi kölcsönügylet fedezeteként vette át, másrészt a zálogjegyek elkobzása a II. r. terheltre a bűncselekmény tárgyi súlyával arányban nem álló méltánytalan hátrányt jelentene, ezért az aranytárgyakról kiállított zálogjegyeknek a II. r. terhelt részére történő visszaadása és ugyanakkor a Btk. 314. §-ának (3) és (5) bekezdése alapján elkobzás alá eső érték megfizetésére történő kötelezése indokolt.
A járásbíróság álláspontja téves.
Az I. r. és a II. r. terheltek kölcsönszerződésének az a megállapodása, hogy a nyújtott pénzkölcsön részbeni fedezeteként az I. r. terhelt aranytárgyak elzálogosításáról kiállított zálogjegyeket ad át a hitelezőnek, illetőleg hogy a megállapodás alapján a II. r. terhelt ezeket a kérdéses zálogjegyeket ténylegesen átvette, jogszabályba ütköző megállapodás, illetve magatartás volt.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról, valamint a devizagazdálkodással kapcsolatos egyes szabályok megállapításáról szóló 1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 25. §-ának (3) bekezdése szerint devizahatóság engedélye nélkül tilos aranytárgyakról kiállított zálogjegyet zálogba adni, vagy zálogba venni. E jogszabályi rendelkezésre figyelemmel a zálogjegyeknek a II. r. terhelt részére történt kiadása törvénysértő volt.
Az elsőfokú bíróságnak e rendelkezéshez kapcsolódó indokolása több vonatkozásban téves.
Elsődleges fontosságú körülmény, hogy a kölcsönösszeg fedezeteként szolgáló zálogjegyek és az azokon elzálogosított aranytárgyak tulajdonosa az I. r. terhelt. Erre a körülményre figyelemmel megállapítható, hogy az első fokú határozatban tett megállapításokkal ellentétesen a devizagazdálkodás megsértése bűncselekményének elkövetési tárgyául szolgált zálogjegyeknek a Btk. 314. §-ának (1) bekezdésén alapuló elkobzása elsősorban nem a II. r. terheltnek, hanem az I. r. terheltnek okoz tényleges hátrányt, mert azok elkobzása az azokon elzálogosított aranytárgyak tulajdonjogának az elvesztését eredményezi.
Az aranytárgyak elzálogosításáról kiállított zálogjegyek elkobzása a II. r. terheltre vonatkozóan csupán másodlagos joghátrányt eredményezhet, mert ez esetben az általa nyújtott pénzkölcsön biztosítéka (egyfajta kielégítési alap) szűnik meg, ez a körülmény azonban a kölcsönösszeg visszafizetése elmulasztása esetén a végrehajtási eljárás útján történő behajtást nem akadályozza.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az a rendelkezése, mellyel a II. r. terheltet elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte, a Btk. 314. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel ugyancsak törvénysértő. Az idézett anyagi jogi szabály a devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményével összefüggésben s az elkövetési tárgy elkobzására vonatkozóan azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az elkövető tulajdonában levő azt a dolgot kell elkobozni, amelyre a bűncselekményt elkövették. Az előzőekben kifejtettek szerint az elzálogosított aranytárgyak tulajdonosa az I. r. terhelt volt. Ehhez képest az elkobzással kapcsolatos ítéleti rendelkezést az I. r. terhelttel szemben kellett volna alkalmazni.
A Btk. 314. §-ának (4) bekezdése szerint elkobzás helyett elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek lehet helye akkor, ha az elkobzás az elkövetőre bűncselekmény súlyával arányban nem álló hátrányt jelentene. A kifejtettekből nyilvánvaló, hogy a II. r. terhelttel szemben sem elkobzás, sem méltányosságból elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés elrendelésének nem volt törvényes alapja.
A II. r. terhelt fellebbezése folytán a büntetőügyet felülbíráló megyei bíróság téves rendelkezést hozott, amikor más hatóság jövőbeni határozatához – mint feltételhez – kötötte a zálogjegyek kiadására vonatkozó ítéleti rendelkezést. A büntetőügyben a dolog elkobzására, illetve kiadására vonatkozó kérdésben végérvényesen kell határozni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta a törvényességi óvást, megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének, valamint a megyei bíróság végzésének a II. r. terhelt részére a zálogjegyek kiadására, továbbá a járásbíróság ítéletének a II. r. terheltet elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező rendelkezései törvénysértők, ezért e határozatok említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte; a lefoglalt zálogjegyen elzálogosított, összesen 2175 forint becsértékű 1 db arany karkötőt és 1 db aranytokos női karórát a Btk. 314. §-ának (1) bekezdése alapján elkobozta, míg a Btk. 314. §-ának (5) bekezdése alapján és a Be. 102. §-ának (2) bekezdését alkalmazva a Legfelsőbb Bíróság a másik két zálogjegy lefoglalását megszüntette és azokat az aranytárgyaknak nem minősülő értéktárgyak elzálogosításáról szóló további zálogjeggyel együtt a tulajdonosának, az I. r. terheltnek kiadni rendelte. (B. törv. V. 1112/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás