PK BH 1981/357
PK BH 1981/357
1981.09.01.
A birtokos a birtokában volt dolog kiadása iránt támasztott igényét a jogalap nélkül birtoklóval szemben bíróság előtt érvényesítheti [Ptk. 188. § (2) bek., 193. § (1) bek.].
A felperes keresetében azt adta elő, hogy a kb. 4000 Ft értékű, elkóborolt anyakocáját az alperes befogta és nem hajlandó kiadni. Kérte az alperesnek a sertés kiadására való kötelezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A járásbíróság ítéletével a keresetet – az alperes védekezésének megfelelően – azért utasította el, mert nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes által befogott sertés azonos azzal, amelyet a felperes követel.
A megyei bíróság végzésével a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A végzés indokolása szerint a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy a befogott és a követelt sertés azonos, de az állat őrzésével, tartásával és károkozásával kapcsolatos ellenkövetelés összege további bizonyításra szorul.
Az újabb eljárásban megtartott tárgyaláson a felperes kijelentette, hogy a sertést még az elkóborolása előtt ajándékba adta a leányának, akivel együtt lakik. A járásbíróság e kijelentésre tekintettel – a további bizonyítást mellőzve – ítéletet hozott és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése szerint, aki jogalap nélkül van a dolog birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni. Az alperes egyébként hajlandó is volt – a költségei és a kára megtérítése esetén – a sertés kiadására a jogosult részére. Az elsődlegesen eldöntendő kérdés az volt tehát, hogy a felperes jogszerűen lépett-e fel az állat kiadása iránt. A felperes által előadott tulajdoni helyzet alapján a járásbíróság ezt nemlegesen döntötte el.
A Ptk. 188. §-ának (2) bekezdése értelmében a birtokost mindenkivel szemben – tehát a tulajdonossal szemben is – megilleti a birtokvédelem, annak a kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. Állítása szerint a felperes gondozta a sertést az elkóborolás előtt; a per eddigi adatai alapján tehát nem zárható ki a birtokosi minősége és ehhez képest a fellépésének a jogossága sem a külön jogviszony hiányában birtokló alperessel szemben.
Tévedett tehát a járásbíróság, amidőn a felperes keresetét – a tulajdonjogának hiányára utalva – elutasította. Ha a felperes követelésének a jogossága felől a bíróságnak kétsége volt, meg kellett volna hallgatnia a felperes leányát.
Az állat kiadása iránt támasztott követeléssel szemben az alperes a költség- és kárigényét viszontkeresettel vagy anélkül, kifogás útján érvényesítheti. A bíróságnak mindegyik esetben meg kell állapítania a felperest megillető pénzösszeget. A Ptk. 105. §-a, illetőleg a 193., 194. §-ai értelmében a jogos ellenkövetelése kielégítéséig az állat kiadását megtagadhatja. Az ítéleti rendelkezésben a kölcsönös teljesítést ennek megfelelően kell meghatározni, a pénztartozás teljesítését – szükség szerint – letétbe helyezés útján kell elrendelni.
Ha az állatot időközben felhasználták vagy értékesítették, a jogosult az ellenértékre tarthat igényt. A kötelezett az ellenkövetelését ebben az esetben – az ellenérték erejéig – beszámítási kifogás útján is érvényesítheti.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekre tekintettel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 296/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás