PK BH 1981/359
PK BH 1981/359
1981.09.01.
A kötelesrésznek a házastárs korlátozott haszonélvezetét biztosító részét a haszonélvezet megszűnése előtt nem lehet kiadni [Ptk. 665. § (2) bek. 671. § (1) bek., 679. § (1) bek.; PK 270. sz.].
A felperes az 1977. november 3-án meghalt K. K. örökhagyónak az egyedüli gyermeke, törvényes állagörököse. Az alperes az örökhagyó túlélő (második) házastársa.
Az örökhagyó és az alperes a házassági együttélésük alatt 240 000 forintért eladták az egyenlő arányban tulajdonukban volt ingatlanukat és a felvett vételárat egymás között egyenlő arányban megosztottak úgy, hogy a saját részével mindegyikük szabadon rendelkezhetett.
Az örökhagyó a vételárból neki jutott 120 000 forintot ismeretlen személynek ajándékozta. Az 1977. július 14-én kelt írásbeli nyilatkozatában kijelentette, hogy a 120 000 forintot ajándékba adta „valakinek”, aki az ő számára érdemes és jelentős személy és akinek a nevét még a feleségének sem mondta meg.
Az örökhagyó az 1977. július 1-jén alkotott írásbeli végrendeletében úgy rendelkezett, hogy mindennemű ingóságát, beleértve a hegedűjét is, az alperes örökölje, míg – az ő és az alperes egyenlő arányú tulajdonában álló – öröklakásnak az ő tulajdonában álló 1/2 részét fele-fele arányban a felperes és az alperes örököljék azzal, hogy az öröklakásból a felperesnek jutó 1/4 részen az alperest holtig tartó haszonélvezet illeti meg.
A felperes a keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó végrendelete érvénytelen. Kérte a hagyatékba felvenni az előbbiekben említett – az örökhagyó által elajándékozott – 120 000 forint készpénzt és azt, valamint az örökhagyó hegedűjét az alperes haszonélvezeti jogától mentesen részére „kiadni” kérte. Másodlagosan kötelesrész iránti igényt érvényesített.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mert a végrendelettel kapcsolatban érvénytelenségi okot megállapíthatónak nem talált. A kötelesrész kiadása iránti kereseti kérelmet azért utasította el, mert a felperes a 120 000 forinttal kapcsolatban a kötelesrész iránti igényét legfeljebb azzal a személlyel szemben érvényesítheti, akinek azt az örökhagyó juttatta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a végrendelet érvénytelenségére vonatkozó elutasító részt helybenhagyta, de az alperest arra kötelezte, hogy – kötelesrész címén – 60 nap alatt a felperesnek 60 230 forintot és ennek 1977. november 3-tól járó évi 5% kamatát fizesse meg. A felperes kötelesrészével kapcsolatban a következőket fejtette ki.
A hagyatékon kívül a kötelesrész alapjához tartoznak a Ptk. 666. §-ának (1) bekezdése és a 667. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a 15 éven belül az örökhagyó által bárkinek juttatott adományok is. A kötelesrész kielégítéséért pedig a Ptk. 669. § (1) bekezdésének a) pontja szerint elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek, de csak a hagyatékkal. Az örökhagyó az említett nyilatkozatával maga szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a felvett vételárnak a reá eső részét általa meg nem nevezett személynek ajándékozta. Ezért a kötelesrész alapjának a számításakor nemcsak a hagyatékot, hanem a 120 000 forint ajándékot is figyelembe kell venni, és az így kiszámított köteles részt kell a felperesnek megkapnia elsősorban a hagyatékból, és csupán amennyiben az nem fedezi a kötelesrész mértékét, kerülhet sor a felperes vonatkozásában is a megajándékozottnak a felelősségére.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a kötelesrészen alapuló kötelezettség hagyatéki tartozás.
A másodfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy az adott esetben két kötelesrészre irányuló igény – a felperesé és az alperesé – ütközik egymással. A másodfokú ítélet szerint az alperes a hagyatékból valójában semmilyen értékhez nem jut hozzá, mert az örökrésze értékének megfelelő összeget ki kell fizetnie a felperesnek.
A Ptk. 665. §-ának (2) bekezdése értelmében, ha a házastársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. A Ptk. 671. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a kötelesrész kiadása esetében a megmaradó vagyon a házastárs korlátozott haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni. Ez azt jelenti, hogy a felperes a hagyatékból (beleértve a hagyatéki házingatlan-illetőséget is) csak annyiban kereshet kielégítést, amennyiben az alperes korlátozott haszonélvezetét nem sérti.
A másodfokú bíróságnak tehát erre is figyelemmel kellett volna lennie annak meghatározásánál, hogy a felperes milyen vagyontárgyakból és mikor kereshet kielégítést. Emellett azonban a kötelesrész iránti követelés megfelelő tisztázásáról is gondoskodni kell.
II. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is. Eszerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőnek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. E jogszabályi rendelkezéssel kapcsolatban mutat rá a PK. 270. számú állásfoglalás arra, hogy a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival való felelősség esetén a marasztaló ítélet rendelkező részében meg kell jelölni azokat a vagyontárgyakat, amelyekből, illetőleg amelyeknek hasznaiból a hagyatéki hitelező – végrehajtás útján – kielégítést kereshet.
Az adott esetben a hagyaték tárgyai az alperes birtokában vannak, ennélfogva a másodfokú bíróságnak ítéletében meg kellett volna jelölnie azokat a vagyontárgyakat, amelyekből, illetőleg amelyeknek hasznaiból a felperes kielégítést kereshet. A másodfokú bíróság e kötelezettségének nem tett eleget. Ettől eltekintve a peradatok szerint nem az alperes jutott hozzá a 120 000 forint ajándékhoz, így nem volt helye annak, hogy őt a másodfokú bíróság visszamenőlegesen kamatok fizetésére is kötelezze.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 154/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás