PK BH 1981/360
PK BH 1981/360
1981.09.01.
I. A gyermek tartása iránt indult perben, ha arra adat merül fel, tisztázni kell, hogy az együtt élő szülővel szemben ezt az igényt nem kizárólag a volt házastárs tartásához szükséges kielégítési alap elvonása végett kívánja-e érvényesíteni [Csjt. 66. §; Ptk. 207. § (4) bek.].
II. A Legfelsőbb bíróság által elrendelt új eljárás során az eljáró bíróság köteles lefolytatni a Legfelsőbb Bíróság határozatában elrendelt bizonyítást és döntése meghozatalánál a határozatban kifejtett állásponthoz kötve van [Pp. 274. § (3) bek.].
A peres felek házastársak. Házasságukból 1976. május 6-án Zita, 1977. augusztus 28-án János utónevű gyermekeik születtek. A felperes 1979. február 3-án benyújtott keresetében az alperest a házasságból született két gyermek után havi 2310 forint, illetőleg jövedelmének 40%-át kitevő összegű gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni. Kérte továbbá: a bíróság intézkedjen, hogy a két gyermeket megillető 720 forint családi pótlékot az ő kezéhez folyósítsák. Előadta, hogy az alperestől 1979 februárjától külön él, külön lakásba költözött, az alperes pedig a volt közös lakásban maradt.
Az alperes előadta, hogy havi 5760 forint nyugdíjat kap, kereső foglalkozást nem folytat, a perbeli gyermekeken kívül gyermeke nincs. Hivatkozott arra is, hogy életközösségük kb. két hónapja szakadt meg.
Ilyen előzmények után a peres felek egyezséget kötöttek, amely szerint az alperes kötelezte magát arra, hogy a két gyermek tartására 1979. március hó 31-ig gyermekenként havi 1150 forintot fizet a felperesnek, ezt követően pedig mindenkori nyugdíjának 20-20%-át fizeti, de gyermekenként legalább havi 1150 forintot. A bíróság ezt az egyezséget jóváhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a P. törv. II. 21 208/1979. 3. számú határozatával az egyezséget jóváhagyó végzést hatályon kívül helyezte.
A határozat indokolása szerint jogszabályt sértett a bíróság, amikor a 8/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet 1. §-át figyelmen kívül hagyta és nem tájékozódott az alperes jövedelmi és vagyoni viszonyairól és arról, hogy az alperes tartási kötelezettségének milyen módon tesz eleget.
A határozat további indokolása szerint az alperes és volt felesége, M. J. között folyamatban volt számos per iratai alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a bíróság az alperest 1971. szeptember 1. napjától kezdődően havi 1500 forint házastársi tartásdíj megfizetésére kötelezte. Az alperes a házastársi tartásdíj leszállítása, illetve megszüntetése iránt ez ideig nyolc peres eljárást tett folyamatba, ezek az eljárások azonban a kereset elutasításával fejeződtek be. A peres felek tehát feltehetően a gyermektartásdíj tekintetében az egyezséget azért kötötték meg, hogy az alperest a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettsége alól mentesítsék. Szükséges tehát a peres felek életviszonyainak minél részletesebb és teljesebb feltárása. Ha a felperes továbbra is a közös lakásban lakik, vagy csak színleg költözött el onnan, és a felek a gyermekeket továbbra is közös háztartásban tartják el, az egyezség színlelt volt, amellyel a felek feltehetően a volt házastárs tartási követelésének behajtását kívánták meghiúsítani. Ebben az esetben pedig az egyezség a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében semmis, annak jóváhagyását tehát a bíróságnak a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján meg kellett volna tagadnia.
Az új eljárás során a bíróság az 1980. március 26-án tartott tárgyaláson a peres feleket röviden meghallgatta, majd ítéletet hozott, amelyben kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a Zita és János nevű gyermekek tartására 1979. február 1. napjától 1980. március 31-ig havi 1150-1150 forint gyermektartásdíjat, 1980. április 1. napjától kezdődően pedig arra kötelezte az alperest, hogy mindenkori nyugdíjának 20-20%-át, de legalább havi 1150-1150 forint gyermektartásdíjat fizessen meg a felperesnek. Az ítélet indokolása szerint a peres felek egy lakásban, de egymástól elkülönülten, külön háztartásban élnek. Ezért a bíróság a gyermekek létfenntartásának biztosítása érdekében az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 274. §-ának (3) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán a törvénysértő határozat helyébe – feltéve, hogy a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók – a jogszabályoknak megfelelő határozatot hoz. Amennyiben pedig a döntéshez szükséges tények a periratokból nem állapíthatók meg, a Legfelsőbb Bíróság a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A Legfelsőbb Bíróság azonban ilyen esetben is kifejti a törvénysértést orvosló jogi álláspontját. Az új eljárás során eljáró bíróság köteles lefolytatni a Legfelsőbb Bíróság határozatában elrendelt bizonyítást és döntése meghozatalánál a határozatban kifejtett jogi állásponthoz kötve van.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában már megállapította, hogy a Pp. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek perbeli jogaikat jóhiszeműen kötelesek gyakorolni. A bíróság hivatalból köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy magatartást, amely az igazság kiderítésének meghiúsítására irányul vagy erre vezethet. A bíróság az új eljárás során nem járt el ennek a törvényhelynek megfelelően, mert elengedhetetlen lett volna annak tisztázása, hogy a peres felek között az életközösség valóban megszakadt-e, az alperes gondoskodik-e gyermekeiről, vagy helyette a vele egy sorban köteles felperes tartja a gyermekeket. A peradatok alapján ugyanis arra lehet következtetni, hogy a házasfelek együtt élnek, közöttük semmi ellentét nincs, így a házasságból született gyermekek tartásáról együttesen és zavartalanul gondoskodnak. Erre utal az is, hogy a felek jelenleg is egy lakásban laknak, amelybe a per alatt közösen költöztek be.
A tényállás minden irányú és alapos felderítése érdekében mindenekelőtt a peres feleket kellett volna részletesen meghallgatni arra vonatkozóan, hogy életüket jelenleg hogyan rendezték, hogyan gazdálkodnak, a gyermekekről hogyan gondoskodnak. Meg kell hallgatni a felperes munkahelyén levő személyzeti vezetőt, illetve az alperes korábbi felettesét: tudnak-e arról, hogy a felek külön élnek és az alperes a gyermekekről nem gondoskodik. Tisztázni kell azt is, hogy milyen alapon igényelték a felek a jelenlegi lakásukat és azt milyen indok alapján utalták ki.
A szükséges egyéb bizonyítási eljárás lefolytatása alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a gyermektartásdíj követelés érvényesítése valóban a gyermekek érdekében történik-e. A Csjt. 66. §-a ugyanis a kötelezett háztartásában a természetbeni tartást írja elő, és a jogosult csak alapos okból választhatja a pénzbeli megoldást.
Ezek szerint a bíróság nem zárkózhatott volna el a tényállás minden irányú, gondos felderítése elöl, mert ennek során tisztázható lett volna az is, hogy a felek perbeli jogaikat nem gyakorolják-e rosszhiszeműen és a közöttük létrejött megállapodás nem színleges-e, amely csupán az alperes volt felesége tartási igénye kielégítésének elvonására irányul. Ha az alperes anyagi, jövedelmi viszonyai mellett a gyermekekkel szemben fennálló tartási kötelezettsége miatt a volt házastársa tartásáról nem tud gondoskodni, ez alapot nyújthat a házastársi tartásdíj leszállítására. Ez iránt a volt házastárssal szemben kell keresetet indítania.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással támadott ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kerületi bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 355/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás