PK BH 1981/361
PK BH 1981/361
1981.09.01.
Az államigazgatási hatóságnak a telekalakítási eljárással kapcsolatos határozata a bíróságot abban a kérdésben köti, hogy elrendeltek-e telekalakítást vagy sem. Ha az államigazgatási hatóság az átalakítást elrendelte, ezt az intézkedést a bíróság nem vizsgálhatja felül, a kártalanítás tekintetében keletkezett minden vitás kérdés eldöntése azonban bírósági útra tartozik [29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 30. § (1) bek., 31. § b) pont].
A M. városban a Kiss J. u. 20. szám alatti telek a felperes, a Kiss J. u. 22. szám alatt fekvő ingatlan pedig az alperesek tulajdona. A két ingatlan szomszédos egymással.
A II. kerületi hivatal a K. J. utcában fekvő több ingatlanra vonatkozó telekalakítási eljárást folytatott le hivatalból. Ennek során egyes ingatlanok területe csökkent, másoké növekedett, út céljára való igénybevételt is elrendelték, és a rendezés körébe mind személyi, mind állami tulajdonban levő ingatlanokat is bevontak.
A kerületi hivatal határozatával arra kötelezte az alpereseket, hogy 54 négyszögöl nagyságú ingatlanrész értékének megfelelő kártalanításban kötelesek részesíteni a felperest. Az államigazgatási eljárás keretében a felek között a kártalanítás tekintetében egyezség nem jött létre. A felperes ezért keresetet indított az alperesek ellen, amelyben 37 800 forint kártalanítás megfizetésére kérte az alperesek kötelezését.
Az alperesek az ellenkérelmüket többször módosították, előbb a kereset teljes elutasítását kérték, majd részbeni elismerő nyilatkozatot tettek, a fellebbezési eljárásban azonban már ismét a kereset elutasítását kérték.
A járásbíróság az alpereseket – egymás között megosztva – összesen 32 940 forint kártalanítás megfizetésére kötelezte. A szakértői vélemény alapján négyszögölenként 610 forint kártalanítást állapított meg. Az érték megállapításánál arra is tekintettel volt, hogy a területalakítás előtt az átcsatolt ingatlanra semmiféle közmű nem volt bekötve, ez a terület korábban állami tulajdon volt, így a felperes javára a közművesítettséget az 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet 9. §-ának (5) bekezdése alapján nem lehet figyelembe venni. Tekintettel volt az átcsatolt terület rendezetlen, elhanyagolt állapotára is.
Az ítélet ellen az alperesek fellebbeztek. Kifogásolták, hogy az állami tulajdonban volt föld megváltásaként a hatóság őket kártalanítás fizetésére kötelezte. Kétségbe vonták azt is, hogy ingatlanuk 54 n.-öllel növekedett volna, végül arra hivatkoztak, hogy az átcsatolt területrész teljesen értéktelen és idecsatolása nem növeli, hanem csökkenti ingatlanuk értékét. Ezzel szemben éppen a felperes megmaradt ingatlanának értéke emelkedett azáltal, hogy ez az értéktelen területrész nem növeli az ingatlana terjedelmét.
A megyei bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a kártalanítás összegét 24 300 forintra leszállította. Az indokolás szerint a bíróság nem vizsgálhatja felül a telekalakításra vonatkozó államigazgatási határozatot, csupán arról dönthet, hogy az alperesek ingatlanához csatolt 54 n.-öl területrész után milyen összegű kártalanítás illeti meg a felperest.
Ennek értékét a megyei bíróság n.-ölenként 450 forintban állapította meg. Tekintetbe vette, hogy az átcsatolt terület elhanyagolt, gondozatlan, önálló beépítésre alkalmatlan.
A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság címén emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint megalapozott.
1. Tévedett a megyei bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bíróság csupán arról dönthet: milyen összegű kártalanítási összeg illeti meg a felperest.
A 29/1971. (XII. 29.) ÉVM számú rendelet (R.) 30. §-ának (1) bekezdése alapján az a tulajdonos köteles kártalanítást fizetni, akinek a földrészlete növekedett, és a kártalanítást a volt tulajdonos részére kell fizetni. A kártalanításra jogosultat és a fizetésre kötelezetteket a bíróság állapítja meg [R. 31. § b) pont]. A bíróságot az államigazgatási hatóság határozata csupán abban a kérdésben köti, hogy elrendelt-e telekalakítást vagy sem. Ha a hatóság az átalakítást elrendelte, ezt az intézkedést a bíróság valóban nem vizsgálhatja felül, a kártalanítás tekintetében keletkezett minden vitás kérdés eldöntése azonban bírósági útra tartozik.
Megalapozatlanul döntöttek tehát a bíróságok, amikor a kártalanítás összegét, illetőleg a kártalanítási kötelezettséget és jogosultságot annak a tisztázása nélkül állapították meg, hogy a felperes területéből pontosan milyen nagyságú terület került az alperesek tulajdonába. Az alperesek a perben vitatták ingatlanuk területnövekedésének mértékét és azt is állították, hogy a hozzájuk került, pontosan meg nem határozott terület nem is a felperes, hanem az állam tulajdona volt. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában tett is arra nézve ténymegállapítást, hogy az 5889/7. helyrajzi szám alatt nyilvántartott, korábban állami tulajdonban volt területtel növekedett az alperesek ingatlana és ennek ellenére kötelezte őket kártalanítás fizetésére. A perben azonban az elsőfokú bíróság e ténymegállapítását meggyőző bizonyítékok nem támasztják alá, a bíróságok a perben földmérő szakértőt nem rendeltek ki és az államigazgatási hatóság határozatának műszaki munkarészeit sem szerezték be.
A továbbiakban tehát elsősorban az államigazgatási határozat alapjául szolgáló munkarészek (vázrajz stb.) alapján és műszaki-földmérő szakértő bevonásával kell azt tisztázni, hogy a hatósági határozat alapján pontosan milyen nagyságú területtel növekedett az alperesek ingatlana, és ez a növekedés pontosan hol jelentkezik; az átcsatolt területnek a határozat meghozatalát megelőzően ki volt a tulajdonosa. Az alperesek csak az után a földrészlet után kötelesek a felperesnek kártalanítást fizetni, amelyet a felperes ingatlanából tulajdonul megszereztek.
Ha netán az alperesek nagyobb területet vettek birtokba, mint amennyi a tulajdonukba került, azután nem kötelesek kártalanítást fizetni, ez a kérdés a felek között külön birtokvita tárgya lehet.
2. Megalapozatlan a jogerős ítéletnek a kártalanítás összegére vonatkozó megállapítása is.
A II. K. J. u. 18. szám alatt fekszik K. G. ingatlana. A járásbíróságon, illetőleg a megyei bíróságon folyamatban volt egyik perben mind az első, mind a másodfokú bíróság K. G. ottani felperes javára a második szomszédos ingatlan tulajdonosát n.-ölenként 780 forint kártalanítás fizetésére kötelezte.
E perben mindkét fokú bíróság utalt ugyan az alperesi ingatlant növelő területsáv elhanyagoltságára és egyéb értékcsökkentő adottságára, de a két perben szereplő ingatlanok értékelésénél a jogerős ítéletekben megállapított 330 Ft/n.-öl értékkülönbség túlzottnak tűnik, a jelen perben hozott jogerős ítélet ezt a jelentős különbséget nem támasztotta alá meggyőző érvekkel (a másik perben sem).
Indokolt tehát a továbbiakban a két ügy együttes tárgyalása, helyszíni szemle tartása és az ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményének kiegészítése, a bíróság által megadott egységes értékelési szempontok alapján.
3. Téves a másodfokú bíróság álláspontja abban is, hogy az alperesek ingatlanához csatolt területsáv azért is csökkent értékű, mert önmagában beépítésre alkalmatlan. Az értékelésnél az egész ingatlan értékéből kell kiindulni és abból kell megállapítani, hogy az átcsatolt rész milyen értékű. Ezt azonban nem egyszerű számtani művelet alapján kell megállapítani, mert figyelembe kell venni az átcsatolt területrész esetleges – az ingatlan többi részétől – eltérő sajátosságát is.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – a járásbíróság ítéletére kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte s az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 994/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás