PK BH 1981/362
PK BH 1981/362
1981.09.01.
I. A gondnokság alá helyezés iránt indított perben a szakértő kirendelését nem teszi mellőzhetővé a pert megelőzően lefolytatott szakértői vizsgálat. [Pp. 177. §].
II. A gondnokság alá helyezendő személy ügyei viteléhez szükséges belátási képességének vizsgálata az orvos szakértői szakvélemény mellett életvitelének és körülményeinek feltárására egyéb bizonyítás lefolytatását is megkívánhatja [Ptk. 16. §].
Ö. I. alperes 1929. június 17-én D.-n született. Szakképzettsége okleveles szülésznő. 22 éven át állt munkaviszonyban. 1976. március 1. óta rokkant nyugdíjas. Egy gyermeke van, az 1945. március 21-én házasságon kívül született K. F., aki cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll. Az alperest rendelték ki a részére gondnokul. Az alperes P.-n lakik gyermekével, anyjával és nővérével.
Az alperesnek van egy ingatlana K. községben, amelyet az Országos Takarékpénztártól vásárolt és amelyet el akar adni. A per idején gépkocsival és gépjármű-vezetői engedéllyel is rendelkezett.
1978. év során csalás és hamis vád bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozás indult az alperes ellen. Ezt azonban a megyei rendőr-főkapitányság – az ügyészség által jóváhagyott határozatával – megszüntette. Az indokolás szerint megállapítható volt, hogy a feljelentő T. Á. értéktárgyait az alperes a feljelentő beleegyezésével szállította a lakására és azokat nem akarta a saját részére megtartani, illetve egy részét közös megállapodás alapján fordította tartozásai kifizetésére, megtérítését vállalta. A hamis váddal kapcsolatban pedig megállapították, hogy az alperes a más által neki elmondott tényeket közölte állampolgári bejelentésként a rendőrséggel.
Az alperes újítási pert is indított, amely – törvényességi óvás folytán – részben eredményre vezetett. Az alperes pert indított továbbá H. K.-né ellen 50 539 forint megtérítése iránt. Ennek a pernek az eredménye nem állapítható meg az iratokból.
Az alperest 1961 áprilisában vizsgálták a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikáján állítólagos öngyilkossági kísérlete miatt, „reakció neuraszténia migrén” kórjelzéssel. 1978. július 27-én az ellene indult büntetőeljárással kapcsolatban a Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézetben vizsgálták, elmebetegséget nem állapítottak meg.
1979 júniusában az alperest a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikájának az elmeosztályára szállították. Járásbírósági szemle alapján az elmeosztályi kezelése nem indokolt.
A megyei főügyész felperes a keresetében indítványozta, hogy a bíróság az alperest helyezze a Ptk. 16. §-ának (2) bekezdése alapján cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, mert a nevezett üldöztetéses téboly elmebetegségben szenved, és az ebből eredő szellemi fogyatkozása miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel és teljesen hiányzik. Bizonyítékul csatolta az Igazságügyi Orvostani Intézet által kiállított ideg- és elmeállapot vizsgálati leletet és véleményt. Hivatkozott az alperes által indított perekre és egyéb hatóságoknál előterjesztett beadványokra.
Az elsőfokú bíróság az alperes részére ügygondnokot rendelt ki és tárgyalást tartott. A tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmazza az alperes, illetve képviselője által a keresetre előterjesztett érdemi ellenkérelmet. Az alperes személyes meghallgatása során előadta, hogy a szakértői véleménnyel nem ért egyet, nem szenved a szakértő által állított betegségben, újabb szakértői vélemény beszerzését, illetve az Egészségügyi Tudományos Tanács megkeresését kérte.
Az elsőfokú bíróság meghallgatta az ügyészi indítványhoz csatolt szakvéleményt készítő orvos szakértőket, személyesen meghallgatta az alperest és rövid úton beszerzett iratokat ismertetett. Ezek tartalma a per irataiból nem tűnik ki.
A városi bíróság az alperest cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Az alperes személyes előadása, az orvos szakértői vélemény és a tárgyaláson ismertetett periratok tartalma alapján azt állapította meg, hogy az alperes üldöztetéses téboly elmebetegségben szenved, a betegség tünetei az alperes magatartásának irányításában döntőek. Az alperes elmebeli állapota miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel teljesen hiányzik [Ptk. 16. § (2) bekezdése].
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az általa megjelölt tanúk kihallgatását, az elmeosztályról történő elbocsátásával kapcsolatos bírósági szemle iratainak a beszerzését és orvos szakértői felülvélemény beszerzését az Egészségügyi Tudományos Tanácstól.
A megyei bíróság ítéletével lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta az első fokú ítéletet.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint az alperes, illetve a részére kirendelt ügygondnok nem terjesztette elő a Pp. 139. §-ában meghatározott érdemi ellenkérelmet. Arra sincs adat, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalásán a kirendelt ügygondnok bármiféle nyilatkozatot tett volna.
Ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, szakértőt kell kirendelni [Pp. 177. § (1) bekezdése]. A perben ilyen kérdésekben kellett dönteni. Törvényt sértett az elsőfokú bíróság ezért, amikor mellőzte a szakértő kirendelésére vonatkozó eljárási szabályokat. A szakértőt a bíróságnak kell kirendelnie [Pp. 177. § (1) bekezdése]. A feleket a szakértő kirendelése tárgyában szükség esetén meg kell hallgatni, és a kirendelésnél a felek egyetértő javaslatát lehetőleg figyelembe kell venni [Pp. 177. § (3) bekezdése].
A szakértő kirendelését nem teszi mellőzhetővé az, hogy a per megindítása előtt a perben felperesként fellépő ügyészség szakértői vizsgálatot rendelt el, és szakértői véleményt csatolt.
Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az ügyben szakértőt rendel ki, megbízza a szükséges szakértői vizsgálat elvégzésével és a felek indítványának a figyelembevételével meghatározza azokat a szempontokat, amelyre a vizsgálatnak ki kell terjednie.
Az elsőfokú bíróság döntését részben az általa rövid úton beszerzett bírósági iratok tartalmára alapította. Sem a jegyzőkönyv tartalmából, sem az ítélet indokolásának a szövegéből nem tűnik ki azonban, hogy ezek az iratok a perbeli vita szempontjából milyen lényeges tényt tartalmaznak.
A periratok anyaga, az alperes személyes előadása és különböző beadványainak tartalma valóban arra utal, hogy az alperesnek üldöztetéses téveszméi vannak, sérelmeit túlértékeli. A rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem lehet megállapítani azt, hogy ennek következtében az ügyeinek viteléhez szükséges belátási képessége állandó jelleggel teljesen hiányzik. Olyan adatok vannak a perben, amelyek ezt cáfolják.
Az ügyészség által beszerzett szakértői véleményből is kitűnik, pl. hogy „intellektuálisan jól képzett, figyelme felkelthető, képzettársításai logikusak, rendezettek. Az adaptációs szabadság alatt rendezetten viselkedett, családja és saját anyagi helyzetét igyekezett rendbe tenni. Betegsége nem akadályozza abban, hogy bizonyos területeken a társadalom számára produktív, értékes dolgokat hozzon létre. Minden vonatkozásban jól tájékozott, figyelme felkelthető. A tudat éberségi szintje rendben. Emlékezete személyiségszintjének és életkorának megfelelő. Érzékcsalódások nem észlelhetők”.
Kitűnik az iratokból, hogy az alperes kóros téveszméi, kényszerképzetei ellenére eddig saját maga gondoskodott magáról és gyermekéről, aki gondnoksága alatt állt. Telekvásárlással és -eladásával kapcsolatos ügyét is intézte, gépjármű-vezetői jogosítványt is szerzett és gépkocsit is tartott üzemben.
Azt tehát nem lehet megállapítani, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.
Azt a körülményt, hogy az alperesnek – kóros lelkiállapotából eredően – hiányzik-e az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, nem lehet az alperes körülményeitől, környezetétől elvonatkoztatni. Arra kell tekintettel lenni, hogy az alperes mint rokkant nyugdíjas, mint gyermekének a gondozója rendelkezik-e a körülményeiből, helyzetéből szükségszerűen adódó életviteléhez megfelelő belátási képességgel.
Ennek a megállapítása végett bizonyításra van szükség, nem elegendő az orvos szakértői vizsgálaton alapuló szakvélemény.
Az alperes téveszméi, kóros túlértékelései elsősorban peres ügyeiben, hatóságokhoz intézett beadványaiban tapasztalhatók. Az erre vonatkozó bizonyítás is hiányos azonban, a megfelelő adatokat a jegyzőkönyvek és egyéb iratok nem tartalmazzák. Azt viszont meg lehet állapítani, hogy az alperes ellen indított büntetőeljárás eredménytelen volt, újítási pere részben sikerrel járt, az elmeosztályon történő elhelyezéssel kapcsolatos bírósági szemle is eredményre vezetett.
Az a körülmény, hogy peres ügyeiben, a hatóságok előtti eljárásokban téves képzetei hátrányosan befolyásolják, önmagában nem jelentheti azt, hogy egyébként is teljesen hiányzik az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 377/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás