PK BH 1981/365
PK BH 1981/365
1981.09.01.
Ha nincs olyan érvényes államigazgatási határozat, amely a kérelmezőnek valamely ingatlanon fennálló tulajdonjogát érinti, nincs szükség tulajdonelvonást eredményező határozat megváltoztatásának (a föld visszaadásának) kérésére. Az ingatlan-nyilvántartás kijavítására vonatkozó kérelem tárgyában való döntés az ingatlan-nyilvántartási ügyben eljáró földhivatal, illetőleg a bíróság hatáskörébe tartozik [1972. évi 31. sz. tvr. 30. §].
T. F. és felesége H. T. az 1955. március 22. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta P. Gy.-nétól a perbeli ingatlant. A járásbíróság mint telekkönyvi hatóság az 1955. május hó 11-én kelt végzésével elrendelte erre az ingatlanra a tulajdonjognak T. F. és felesége kérelmezők javára való „bekebelezését” vétel jogcímén. A kérelmezők az ingatlant birtokba vették és egészen a legutóbbi évekig háborítatlanul birtokolták. A kérelmezők nem voltak tagjai az alperes szakszövetkezetnek.
B.-n az 1961. évben földrendezés volt. L. Gy.-né külterületi ingatlanai az e.-i „Ady Endre” termelőszövetkezeti csoport használatába kerültek, majd 1967. május 12-én azokat a járási tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztálya határozatával állami tulajdonba vette és a b.-i termelőszövetkezet használatába adta.
1978-ban az ellenérdekű fél, a szakszövetkezet önkényesen birtokba vette a kérelmezők tulajdonában és használatában levő ingatlant. A kérelmezők a járási földhivatalhoz fordultak a tulajdoni kérdés kivizsgálása végett. A járási földhivatal megállapította, hogy az ingatlant az ellenérdekű fél használatában levő ingatlanként tartják nyilván. Az 1979. július 12-én kelt határozatával „földrendezés kiigazítása” jogcímén elrendelte az ingatlannak a kérelmezők tulajdonaként való bejegyzését. Megállapította határozata indokolásában, hogy az 1955-ben kelt adásvételi szerződés alapján az ingatlant a kérelmezők tulajdonaként bejegyezték, azt a nevezettek háborítatlanul használták, a területhasználat nem akadályozza a szakszövetkezet táblás gazdálkodását.
Az ellenérdekű fél fellebbezése alapján az első fokú határozatot a megyei földhivatal az 1979. augusztus 27-én kelt határozatával megsemmisítette, és kimondotta, hogy a kérelmezők „földkiadási kérelmét” visszautasítja. Az indokolás szerint: akinek a földtulajdona az 1967. évi IV. törvény hatálybalépése előtt törvényes jogcímen megszűnt, a 7/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 2. §-a értelmében igényt nem érvényesíthet.
A kérelmezők a bíróságtól kérték a másodfokú földhivatali határozat megváltoztatását. Az elsőfokú bíróság megváltoztatta a megyei földhivatal határozatát és a járási földhivatal határozatát helybenhagyta. Az indokolás szerint a kérelmezők megszerezték a kérdéses ingatlan tulajdonát, nincs igazolva, hogy az ingatlan valamilyen jogcímen az alperes közös művelésébe került volna. Az ellenérdekű fél nyilatkozata szerint sem volt az ingatlan az 1967. évi IV. törvény hatálybalépése előtt termelőszövetkezeti közös művelés alatt.
Az ellenérdekű fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú végzést és a kérelmet elutasította. Az indokolás lényeges tartalma szerint a földrendezéssel érintett ingatlanok tulajdoni és használati viszonyaiban bekövetkezett változásukról az államigazgatási szerv határoz. Az állami tulajdonba került ingatlan visszaadását nem lehet bírói vagy földhivatali eljárásban kérni.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a megyei földhivatal és tévedett a másodfokú bíróság is, amikor a kérelmet „földvisszaadási kérelemnek” tekintette. A kérelmezőkkel szemben nem hoztak olyan érvényes államigazgatási határozatot, amely tulajdonjogukat érintette volna. Így nincs szükség arra, hogy a tulajdonelvonást eredményező határozat megváltoztatását, a földvisszaadás elrendelését kérjék. A kérelem az ingatlan-nyilvántartás kijavítására vonatkozik, ezért az ingatlan-nyilvántartási ügyben eljáró földhivatal, illetve a bíróság hatáskörébe tartozik a kérelem tárgyában történő döntés.
Tévesen állapította meg a megyei földhivatal, hogy a kérelmezők tulajdona az 1967. évi IV. törvény hatálybalépése előtt törvényes jogcímen megszűnt.
A kérelmezők az 1955. évi tulajdoni bejegyzéssel tulajdont szereztek. Nincs olyan érvényes államigazgatási határozat, amely tulajdonjogukat megvonta volna. A volt tulajdonossal, P. Gy.-néval szemben hozott határozat hatálya nem terjed ki a kérelmezőkre. Ezért a kérelmezők javára 1955-ben elrendelt és feltehetően foganatosított tulajdoni bejegyzés (bekebelezés) ma is érvényes és igazolja tulajdonjogukat.
Kétségtelen, hogy a kérelem benyújtásakor a kérelmezők tulajdonában levő ingatlant az ellenérdekű fél használatában levő ingatlanként tartották nyilván. Az azonban nem állapítható meg, hogy a kérelmezők javára korábban elrendelt tulajdoni bejegyzést törölték volna.
A megyei földhivatal határozatának indokolása szerint a kérelmezők tulajdonát sem a telekkönyvben, sem az állami földnyilvántartásban nem tartják nyilván. Az állami földnyilvántartás adatai nem jelentettek joghatályos nyilvántartást, nem alkalmasak a tulajdonváltozás igazolására. A telekkönyv szerint pedig csak az eredeti betét alapján lehetett volna megállapítani, hogy a kérelmezők tulajdona valóban megszűnt. Az eredeti betét azonban hiányzik az iratok közül.
A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy jelenleg a b.-i ingatlanokat az 1972. évi 31. számú tvr. VIII. fejezetében meghatározott módon szerkesztett tulajdoni lapon tartják nyilván. Nincs adat arra, hogy az új ingatlan-nyilvántartás mikor vált érvényessé és mikor szűnt meg az 1972. évi 31. sz. tvr. (Iny. tvr.) 42. §-ának az (5) bekezdése értelmében a telekkönyv továbbvezetése. Enélkül a bíróság nem dönthet abban a kérdésben, hogy a földhivatali eljárás szabályos volt-e.
Ha a kérelmezők által a járási földhivatalhoz 1978. december 11-én benyújtott kérelem az új tulajdoni lapok közszemlére tétele előtt érkezett, akkor a kérelmezők javára szóló tulajdoni bejegyzést tartalmazó betét pótlására, illetve ha a telekkönyvben már az új ingatlan-nyilvántartás szerkesztése előtt is az ellenérdekű fél közös használatában levő ingatlanként tartották nyilván a kérdéses ingatlant akkor a többszörös telekkönyvezés megszüntetésére vonatkozó szabályokat kellett volna alkalmazni [2/1960. (XII. 25.) IM számú rendelet 115–116. §, illetve 120–121. §].
Ha a beadvány az új tulajdoni lapok közszemlére tétele után érkezett, akkor a beadványt az Iny. tvr. 42. §-ának a (3) bekezdésében meghatározott felszólalásnak kellett volna tekinteni. Abból a tényből, hogy a járási földhivatal a beadvánnyal kapcsolatban a „tulajdoni és használati rendezés” ügyében tartott vizsgálatot, arra kellett következtetni, hogy a beadványt felszólalásnak tekintette. Arra nincs adat, hogy a kérelem a felszólalási határidőn belül érkezett-e.
Egyébként a felszólalási határidő esetleges elmulasztása az ellenérdekű fél tekintetében nem jelent jogvesztést. A 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet (Iny. Vhr.) 142. §-ának az (1) bekezdése szerint jogvesztést ilyen esetben a földhivatali eljárásban is csak a jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személy tekintetében lehet megállapítani.
A járási földhivatal által a tulajdoni és a használati adatok rendezése kérdésében 1979. április 5-én felvett jegyzőkönyv tartalma szerint a felek között az eltérés nem volt rendezhető. Ezért irányadó az Iny. tvr. 42. §-ának az (1) bekezdése, amely szerint a tulajdonjogot a telekkönyv alapján kell bejegyezni. Ha ezt az eredeti a kérelmezők javára többszörös telekkönyvezés esete akadályozta, akkor előzetesen szükség lett volna a betétpótlás [2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 115–116. §], illetve a többszörös telekkönyvezés megszüntetésére vonatkozó eljárás (id. rendelet 120–121. §) lefolytatására. (P. törv. I. 21 484/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás