GK BH 1981/369
GK BH 1981/369
1981.09.01.
Ha a megrendelő a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kikötött szolgáltatás átvételét jogalap nélkül tagadja meg, a szállító az át nem vett termékkel – lehetetlenülés folytán – a sajátjaként rendelkezhet és vele szemben meghiúsulási kötbér iránti igény nem támasztható [Ptk. 313. §, 312. § (3) bek.].
A felperes megrendelő és az alperes szállító között létrejött mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szerint az alperes negyedéves ütemezéssel 450 q hízott- és 900 q húsliba szállítását, a felperes pedig az áru átvételét és az ellenérték – húsliba esetében 33,30 Ft/kg – megfizetését vállalta. A szerződés 206 q húsliba tekintetében meghiúsult, emiatt a felperes 685 000 Ft áruérték 8%-ának megfelelő 54 819 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a védekezésében előadta, hogy az árualapot biztosította, a lekötött állományból azonban 4315 db már naposliba korban fertőző betegség miatt elpusztult. Ezzel kapcsolatban közlési kötelezettségének eleget tett. Ennek ellenére a közreműködőjénél, egy mezőgazdasági termelőszövetkezetnél levő 3684 db szabványos minőségű húslibát átvételre készrejelentette, ami azt jelenti, hogy ezzel a teljesítéssel csak elenyésző mennyiségű hátraléka maradt volna. A felperes azonban az átvételt megtagadta, bár minőségi kifogást sem szóban, sem írásban nem közölt. Mivel a közreműködőjével kötött szerződésének határideje időközben lejárt, a felperes által át nem vett 3684 húslibát elszállította és továbbtartásra magántermelőknek kiadta.
Az elsőfokú bíróság 25 000 Ft mérsékelt meghiúsulási kötbér megfizetésére kötelezte az alperest és az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az ítélet indoklása szerint a kielégítési alap egy része, 4315 db húsliba – állatorvosi igazolással bizonyítottan – megsemmisült. Az alperes által ezt követően készrejelentett 3681 db húsliba átadás-átvételénél mindkét fél részéről mulasztások történtek, mert az alperes nem jelent meg az átvételnél, a felperes pedig a kifogásairól nem készített jegyzőkönyvet. Az alperes mérlegeléssel állapította meg, hogy a felperes későbbi közlése szerint súlyhiány miatt át nem vett tétel elérte a szerződésben kikötött 5 kg-os alsó súlyhatárt. Ennek ellenére nem kísérelte meg annak az újbóli készrejelentését a felperes részére. A 3684 db liba súlya 18 714 kg, értéke pedig 623 110 Ft, a kiszabható kötbér összege tehát 50 856 Ft-ot tesz ki. A kötbér összegét azonban a Ptk. 277. §-ának (3) bekezdése és 247. §-ának (1) bekezdése alapján mérsékelte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a készrejelentett 187,14 q húsliba tekintetében a felperes magatartása miatt hiúsult meg a szerződés, hiszen az áru azokon a helyeken, ahova a termelőhelyről elszállította, átvehető volt. Ismételten hivatkozott arra, hogy a felperes szavatossági jogot nem érvényesített és minőségi kifogásait csak az ő szállítójával közölte. A tanúvallomások szerint a készrejelentés idején 187,4 q volt az átlagsúly, ami a szerződésben előírt súlynak megfelelt. Ha a felperes ekkor átveszi az árut, csupán 4463 Ft kötbért eredményező, elhanyagolható mértékű meghiúsulás következett volna be. Az érdekkörén kívül eső 4315 db-os elhullás okozta kiesés pótlása érdekében tehát a tőle elvárhatóan járt el. Ezzel szemben nem fogadható el az a felperesi magatartás, hogy vonakodott a sovány egyedeket átvenni, bár a szerződéses mennyiségbe kompenzálás útján ez is beszámítható lett volna.
A fellebbezés nem alapos.
A peradatok, így N. J. tanúnak a vallomása szerint elvileg volt lehetőség arra, hogy a felperes az 5 kg-on aluli sovány libát ún. kompenzációban átvegye. Ilyenkor ugyanis az árut súlygyarapodás végett tömésre szokták kiadni. A jelen esetben súlyhiányosnak minősített árut azért nem lehetett átvenni, mert libainfluenzás állományból származtak és emiatt továbbhízlalásra nem voltak alkalmasak. A felperes ezért ragaszkodott e tételnél a szerződésben kikötött 5 kg alsó súlyhatárhoz. A szerződés módosítása hiányában tehát téves a sovány áru átvételi kötelezettségére utaló fellebbezési érvelés.
A további peradatok alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy 2684 db húsliba készrejelentés-kori súlya nem érte el az előírt 5 kg minimális súlyt. Az elsőfokú bíróság kellő alappal állapította meg, hogy 453 596 Ft értékű, súlyhiány miatt nem szabványos minőségű 2684 db liba átvételének megtagadása jogszerű volt, és így a szerződés e részében az alperes hibájából meghiúsult. Téves azonban az a megállapítás, hogy az alperest a szabvány szerinti súly elérésekor az áru újbóli készrejelentése terhelte, figyelemmel arra, hogy a szerződés már korábban megszűnt. Helytálló viszont a fenti áruérték alapulvételével az alperest meghiúsulási kötbér fizetésére kötelező ítéleti rendelkezés.
Az előbb megjelölt mennyiséget meghaladó 1000 db húsliba azonban szabványos volt, mert nincs elfogadható adat arra, hogy nem megfelelő tollazatuk miatt a teljesítés hibásnak lett volna minősítendő. Ezért a felperesnek ezt az árutételt el kellett volna szállítania, és az átvétel megtagadása jogellenesen történt. Ezért az alperes a lehetetlenülés következményeit választva (Ptk. 313. §) a fenti mennyiséggel saját árujaként rendelkezhetett [Ptk. 312. § (3) bek.], és ezzel a mennyiséggel kapcsolatban meghiúsulási kötbér fizetése sem terheli. Az első fokú ítéletben megállapított kötbér összege azonban e tétel figyelmen kívül hagyásával is helyes, mert az alperes hibájából meghiúsult 2684 húsliba értéke után számított 8%-os, 36 288 Ft-ot kitevő kötbért az elsőfokú bíróság 25 000 Ft-ra mérsékelte, a fentiekben említett, az alperest nem terhelő 1000 db értékét tekintve a mérséklés még ily módon is kifejezi az alperes teljesítési nehézségeinek figyelembevételét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 873/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás