MK BH 1981/37
MK BH 1981/37
1981.01.01.
A termelőszövetkezeti tag a háztáji földként figyelembe vett és a családtagjának családi ház építése céljából ajándékozott építési telke helyett új háztáji föld kijelölését kérheti. Ha a termelőszövetkezet ezt megtagadja, köteles a tagnak az ebből eredő kárát – elsősorban természetben – megtéríteni [1967. évi III. tv. 89. § (1)–(2) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 82. § (2) bek.].
A felperes a keresetében az alperest 10,5 q májusi morzsolt tengeri kiadására vagy ellenértékének megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozva, hogy 1976–77. években 200 négyszögöllel, az 1978. évben 300 négyszögöllel csökkentette jogellenesen a háztáji földje területét.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a tulajdonában álló házasingatlant – és nem építési telket –, amelyből 300 négyszögölet használt háztáji földként, ajándékozta el lakóház építése céljából a gyermekének. Személyi tulajdonban levő háztáji föld elidegenítése esetén pedig a termelőszövetkezettől nem kaphat háztáji terület-kiegészítést.
A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.
Tényként állapította meg, hogy a felperes az 1975. évben a 600 négyszögöl területű házasingatlanát ajándékozta leányának és vejének, akik a házat lebontották, a helyébe új házat építettek és abban lakik most a felperes is.
Jogi álláspontja szerint a háztáji földje kiegészítésére többek között csak az a termelőszövetkezeti tag tarthat igényt, aki családtagja részére olyan telek tulajdonát engedi át, amely kifejezetten építési telek, az átengedés időpontjában az üresen áll és azt az építési szabályoknak megfelelően beépítették. A perbeni esetben a felperes házát lebontották ugyan, de a bontás után felépített új ház a termelőszövetkezeti tag felperes lakásigényének kielégítését is szolgálja. Az első fokú ítélet szerint így a tulajdonosváltozás csak formai volt, miért is a felperes a háztáji földjének kiegészítésére jogszerűen nem tarthat igényt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Azzal érvelt, hogy ő építési telek – és nem házasingatlan – tulajdonjogát ruházta át családtagja részére. Ebbe az ingatlanba ő az új lakóház felépítése után sem költözött be.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes csatolta a földhivatal telekkönyvi részlegének határozatát, valamint a járási hivatal műszaki osztályának igazolását. Ez utóbbi szerint pedig a perbeli ingatlan az ajándékozás idején építési telek volt.
A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás adatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következők szerint módosul.
A felperes kizárólagos tulajdonában volt a t.-i 2404 számú telekkönyvi betétben 417/23 hrsz. alatt felvett belterületi ingatlan; 1975. május 15-én építési teleknek minősült. Az ezen a napon megkötött ajándékozási szerződéssel a felperes az ingatlan tulajdonát P. I. és felesége – leánya és veje – részére lakóház építése céljából átengedte. A lakóház felépült.
Az 1967. évi III. törvény végrehajtásáról szóló 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 82. §-ának (2) bekezdése szerint a tag részére új háztáji föld kijelölését nem zárja ki, ha a tag telkének tulajdonjogát családtagja részére családi ház építése céljából átengedte.
A fellebbezés folytán az a kérdés várt eldöntésre, hogy a kérdéses ingatlan a családtag részére történt tulajdonátruházás időpontjában építési telek volt-e vagy sem.
E kérdésben az állásfoglalás az illetékes építési hatóság hatáskörébe tartozik. A másodfokú eljárásban csatolt igazolás azt bizonyítja, hogy a perben vitás ingatlan az ajándékozás időpontjában építési telek volt. Azt pedig, hogy ezen az építési telken a lakóház időközben felépült, a felek egyezően adták elő.
Annak viszont nincs jelentősége az ügy eldöntésénél, hogy a felperes beköltözött-e a leánya és veje tulajdonában levő ingatlanba. Ezért az erre vonatkozó ellentétes nyilatkozatokat nem vizsgálta a megyei bíróság.
Megalapozatlan a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, mely szerint a felperes a tulajdonjogról csak formailag mondott le azért, hogy többlet háztáji területhez jusson. Ennek megállapításához még az sem lenne elegendő, ha igazolt lenne, hogy a felperes családtagként beköltözött az új lakóházba.
Mindezekből következik, hogy a felperes az elajándékozott háztáji földje helyett új háztáji föld kijelölését kérhette az alperestől. Minthogy az alperes ezt elmulasztotta a felperes részére kijelölni, az 1967. évi III. törvény 89. §-nak (1) bekezdése alapján köteles a felperesnek az ebből eredő kárát megtéríteni, éspedig a (2) bekezdés szerint elsősorban természetben.
Egyezően adták elő a felek, hogy az 1976. és 1977. évben 200-200 négyszögöl, az 1978. évben 300 négyszögöl többletterület illette volna meg a felperest, ha az alperes a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően jár el. Egyezően nyilatkoztak arra vonatkozóan is, hogy az 1976–77. évben 3-3 q, 1978. évben pedig 4,5 q májusi morzsolt tengeri termény a felperes kára.
A módosított tényállás alapján a megyei bíróság a felhívott jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperest 10,5 q májusi morzsolt tengeri 15 napon belül történő kiadására kötelezte. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Mf. 20 043/1980/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás