GK BH 1981/371
GK BH 1981/371
1981.09.01.
Jogalap nélküli gazdagodás címén érvényesített követelés a gazdagodás megtörténtével – vasúti küldeményeknek téves címre való kézbesítése esetén annak megtörténtekor – válik esedékessé [Ptk. 359. § (1) bek., 364. §].
A felperes a keresetében előadta, hogy 1977. május 11-én 48 000 kg gázolajat adott fel egy vasúti kocsiban „önkezelési szállítólevél”-lel Tuzsér állomásra a VI. sz. szertára részére. A küldemény nem érkezett meg a rendeltetési állomásra. A BVKH-hoz benyújtott felszólamlás alapján folyamatba tett vizsgálat során megállapították, hogy a küldeményt tartalmazó vasúti kocsit tévesen üresként Komoró állomásra állították be. A vasút a küldeményt – tévesen – külföldről beérkezett és Komorón átfejtett gázolajként kezelte, azt új fuvarlevéllel az alperes címére továbbította és ott az importból származó küldeményekkel együtt az alperesnek 1977. május 22-én kiszolgáltatta. 1978. június 9-én írásban felszólította az alperest a küldemény 211 200 Ft ellenértékének megfizetésére, ezt azonban az alperes elévülés címén megtagadta. Ezért a keresetében kérte az alperes kötelezését a fenti összegnek és kamatának megfizetésére.
Az alperes elsősorban elévülés címén kérte a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a gázolajat 1977. május 22-én vette át; a felperes vélt követelése akkor vált esedékessé, az egyéves elévülés pedig már bekövetkezett akkor, amikor a felperes őt 1978. június havában első ízben felszólította az ellenérték megfizetésére. Érdemben azért minősítette alaptalannak a keresetet, mert szerinte a felperes semmivel sem bizonyította a részére kiszolgáltatott gázolaj küldeménynek az általa Tuzsér állomásra feladott küldeménnyel való azonosságát, a fuvarlevelek adatai közül csak a vagonszám azonos, a feladott mennyiségek is különbözőek, továbbá a Tuzsérra történt feladás és a Komorón történt feladás közötti időtartam sem zárja ki azt, hogy a tartálykocsit időközben valahol lefejtették és azt Komorón valóban újra megtöltötték. Az alperes az összegszerűséget is kifogásolta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a felperes nem bizonyította az alperes részére átadott küldeménynek a Tuzsér állomásra általa feladott küldeménnyel való azonosságát. A két mennyiség közötti különbség (2850 kg) olyan számottevő, hogy azt mérlegelési eltérés nem okozhatja, a fuvarokmányokból kitűnően pedig a felperes Komorón átfejtéssel megtöltötte a kérdéses tartálykocsit. A kereset érdemi alaptalanságára tekintettel a bíróság az alperes elévülési és összegszerűségi kifogását nem vizsgálta.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság téves indokolással ugyan, de helytállóan utasította el a felperes keresetét. Az elsőfokú bíróság ugyanis annak az ismerete ellenére, hogy az alperes elévülési kifogást emelt, mellőzte e kifogás alaposságának elbírálását és a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott. Minthogy az alperes az elévülési kifogását kifejezetten fenntartotta, a fellebbezés elbírálása során az elévülési kifogás alaposságát kellett vizsgálni. Ennek során megállapítható volt, hogy az elévülési kifogás alapos.
A felperes a keresetét a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapította. A Ptk. 364. §-a értelmében a jogalap nélküli gazdagodásra a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Minthogy pedig a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, a jogalap nélküli gazdagodás címén támasztható követelés is a gazdagodás megtörténtével válik esedékessé. Kétségtelen, hogy amennyiben az alperes részéről gazdagodás történt, úgy ez a felperes által való kiszolgáltatás időpontjában, 1977. május 22. napján következett be. A felperes kereseti követelésének elévülési ideje tehát ekkor kezdődött és az ettől a naptól számított egy év elteltével járt le. Minthogy pedig a felperes csak 1978. május 22. napját követően, nem vitásan 1978. június havában szólította fel első ízben a követelésének kiegyenlítésére az alperest, a követelése bírósági úton már nem érvényesíthető.
A fentiek értelmében tehát téves a felperesnek az az álláspontja, amely szerint a követelés a tudomásszerzés időpontjában vált esedékessé. Minthogy a felperes a késői tudomásszerzésre is hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a Ptk. 326. §-a (2) bekezdése alkalmazásának a lehetőségét. Megállapította azonban, hogy a felperes arra sem hivatkozhatott alappal, hogy menthető okból akadályoztatva volt követelésének érvényesítésében. A felperesnek tudnia kellett volna arról, hogy a Komoró állomásra beállított kocsik egyike nem üres. Az sem menthető körülmény, hogy a felperes olyan hosszú ideig nem tisztázta saját üzemén belül a Tuzsérra feladott küldemény sorsát, valamint a Komorón átfejtett és az alperes részére kiszolgáltatott tételek mennyiségét, hogy ezalatt az elévülési idő eltelt. Mindezeket figyelembe véve meg kellett állapítani, hogy a felperes a keresetében – a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést is figyelembe véve – elévült követelést érvényesített.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás fenti értelmű megváltoztatásával – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 856/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás