GK BH 1981/374
GK BH 1981/374
1981.09.01.
A bérleménynek a szerződéstől eltérő használata nem zárja ki a bérbeadó felelősségét a szerződésszerű használathoz szükséges követelmények biztosítása tekintetében, de ilyen esetben a bérlőnek kell bizonyítania, hogy rendeltetésszerű használat esetén mennyi kár merült volna fel [Ptk. 424. § (1) bek.].
Egy ruhaipari vállalat bérlője volt az alperes kezelése alatt álló ingatlan alagsorában levő 87 m2 alapterületű helyiségnek, amelyet – a kiutaló határozattól eltérően – textilanyagok tárolása céljából ún. holtraktárként használtak. A nevezett vállalat dolgozói anyagszállítás közben észlelték, hogy a raktárt teljesen kitöltő textilanyagok közül a raktár közepén tárolt egyes bálák vizesek, az elázás okát azonban akkor – helyszűke miatt – nem tudták megállapítani. A később felvett jegyzőkönyv szerint a vállalat dolgozói október 9-én 1874 kg, október 25-én pedig 1772,7 kg frottír anyagot szállítottak el a raktárból, amelyből a nedvesség következtében 64,2 kg teljesen használhatatlanná, 554,9 kg pedig 50%-ban csökkent értékűvé vált. A vállalat kérte a felperest, hogy a kárt – a vele kötött vagyon biztosítási szerződés alapján – térítse meg. Egy másik, az előbbinek folytatásaként az alperes házkezelőségének irodahelyiségében felvett jegyzőkönyv szerint a kár oly módon következett be, hogy a perbeli bérlemény fölött levő lakás fürdőszobájának nyomócsöve megrepedt, s a víz a födémen átszivárogva eláztatta a lezárt raktárban tárolt textilanyag egy részét. A hibát az alperes dolgozói elhárították anélkül, hogy a födém átszivárgását vizsgálták volna. A biztosító felperes levélben közölte az alperessel, hogy a vállalatot 57 776 Ft-tal kártalanította, egyben mint törvényi engedményes felhívta a kárért felelős alperest, hogy a fenti összeget a részére nyolc napon belül utalja át. Az alperes ezt kártérítési felelősségének hiányára hivatkozással megtagadta.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet terjesztett elő és abban az alperest 57 776 Ft-nak a megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes védekezésében változatlanul fenntartotta azt a korábbi álláspontját, amely szerint a kárt azért nem köteles megtéríteni, mert az elhelyező hatóság a helyiséget műhelynek utalta ki, a vállalat pedig azt raktár céljára használta. Előadta továbbá, hogy a vállalattal műhelyre kötöttek bérleti szerződést, és ehhez képest állapodtak meg a bérleti díjban is. Bérbeadóként szavatol azért, hogy a műhely céljára használt helyiségben a rendeltetésszerű tevékenység gyakorlása zavartalan legyen. Ebből következően, ha a műhely céljára használt helyiségben szavatossági kötelezettségének elmulasztása folytán kár keletkezik, azt tartozik a hibás teljesítés (Ptk. 308. §) szabályai szerint megtéríteni. Mivel azonban a vállalat nem műhelynek, hanem rendeltetésellenesen raktárnak használta a bérleményt, szavatossági felelőssége nem áll fenn, és a kárt a vállalatnak magának kell viselnie.
Az elsőfokú bíróság – elfogadva az alperes védekezését – a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és abban elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával a kereset szerinti határozat hozatalát, másodlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Szerinte az elsőfokú bíróság megsértette az eljárási szabályokat azzal, hogy olyan időpontban hozott ítéletet, amikor még nem volt módjában az alperes védekezésére észrevételeket tenni. Érdemben nem vitatta a bérlemény rendeltetésellenes használatát, arra hivatkozott azonban, hogy a csőtörés és a kár között nyilvánvaló az okozati összefüggés, és így a rendeltetésellenes használatnak csupán a károsodás mértéke szempontjából lehet jelentősége.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozottan utasította el a keresetet és nem kifogásolható az alperes védekezésének a beérkezése után történt ítélethozatal sem, mert a bíróság rendelkezésére álltak mindazok az adatok, amelyeknek az alapján a jogvita megnyugtatóan elbírálható volt.
A Ptk. 424. §-ának (1) bekezdése értelmében a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész időtartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak.
A lakásügyi hatóság határozatával a perbeli helyiséget műhely céljára utalta ki a vállalat részére. A vállalat e kiutaló határozatnak megfelelően kötött bérleti szerződést az alperessel. A nem vitás tényállás szerint viszont a vállalat a bérleményt a kiutaló határozatban és a szerződésben megjelölt rendeltetéstől eltérően raktárnak használta. Igaz, hogy önmagában a bérleménynek szerződésellenes használata még nem zárja ki a bérbeadó felelősségét, és változatlanul érvényesül helytállási kötelezettsége, ha a kár a bérbeadónak felróható okból, a bérlemény rendeltetésszerű használata esetén is bekövetkezett volna. Ehhez azonban a károsult vállalatnak, illetve törvényi engedmény folytán a helyébe lépő felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a födémet átáztató csőrepedéssel okozati összefüggésben ténylegesen milyen kár merült volna fel, ha a vállalat a bérleményt a szerződésben meghatározott célra használja. Ennek alátámasztására nem fogadhatók el az első fokú eljárás során becsatolt jegyzőkönyv adatai, mert a felperes kárszakértője által a vállalat egy másik üzemében feltárt termelési adatokból nem lehet következtetést levonni arra nézve, hogy a perbeli bérleményben – annak rendeltetésszerű használata esetén – a helyiség közepére lecsorgó víz milyen mértékű kárt okozott volna. Minthogy pedig a felperes a fentieken túlmenően a fellebbezési eljárás során sem ajánlott fel a kár összegének megfelelő igazolására alkalmas bizonyítékot, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 482/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás