MK BH 1981/381
MK BH 1981/381
1981.09.01.
A kereskedelmi egység raktárának elhatárolt, zárható területnek kell lennie. Ha a raktár ezeknek a feltételeknek nem felel meg, a raktárt kezelő dolgozó az ott elhelyezett árukban és göngyölegben keletkezett hiányért nem tehető felelőssé [2/1968. (I. 16.) Korm sz. r. 2. §, 5. § (3) bek.; 4/1968. (III. 11.) BkM sz. r. 5. § c) pont].
A felperes göngyölegraktár-vezetői munkakört töltött be az alperesnél, az esetleges hiányokért teljes anyagi felelősséget vállalt.
Az 1978. augusztus 7-től 1979. augusztus 4-ig tartó leltáridőszakban 117 407 forint leltárhiány keletkezett, amelyre tekintettel az alperes igazgatója az 1979. szeptember 10-én hozott határozatával ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte a felperest. 1979. szeptember 24-én módosító határozatot hozott, a fizetendő leltárhiány összegét 121 177 forintban jelölte meg. Ezt az utóbbi határozatot 1979. november 12-én ugyancsak módosította és a megtérítendő összeget végül is 117 442 forintban állapította meg.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a leltárhiány megfizetése alól történő mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperesnél gépkocsivezetőként dolgozott, a göngyölegraktár vezetésével ideiglenesen bízták meg, és azt a raktáros szabadságának idejére, átmenetileg vállalta el. A raktár egyébként nem volt zárható és biztonságos, emiatt 1978. október 8-án az alperes igazgatójánál visszavonta a felelősségvállaló nyilatkozatát. Vitatta a leltáreredmény helyességét is.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelmet elutasította.
A döntőbizottság határozata ellen, annak megváltoztatása érdekében a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Ebben fenntartotta a kérelmében előadottakat és bizonyítási eljárás lefolytatását kérte. Ennek keretében indítványozta az alperes kollektív szerződésének beszerzését az anyagi felelőssége mértékének megállapítása céljából, a raktározási és őrzési körülmények tisztázása érdekében pedig tanúk meghallgatását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes által megtérítendő leltárhiány összegét 100 000 forintra csökkentette. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes jogszerűen kötelezte a felperest a leltárhiány megfizetésére, mert a felperes a raktár vezetését – a felelősségvállaló nyilatkozat visszavonása után is – ténylegesen ellátta. A tanúk vallomásaiból azonban kitűnik, hogy a göngyölegkészlet nagy része huzamosabb ideig nem volt zárható helyen, a felperes több esetben jelezte a lopásokat, nem volt kellő szakképesítése, gyakorlata, ezért a megtérítés mértékét csökkenteni kellett.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes által fizetendő leltárhiány összegét 60 000 forintra szállította le. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást annyiban módosította, hogy a felperes a felelősségvállaló nyilatkozatát nem vonta vissza, annak visszavonását az 1978. augusztus 14-i és október 8-i leveleiben csupán kilátásba helyezte. Ezekben jelezte a raktár nem megfelelő vagyonbiztonsági helyzetét és kérte a hiányosságok megszüntetését. Ezt mérlegelve úgy találta, hogy a megtérítendő összeg további mérséklésének van helye.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendelet (R.) 5. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezte a felperest a 117 442 forint összegű leltárhiány megfizetésére. Ez a hiány áru- és göngyöleghiányt foglal magában. A határozat az 1977. július 21-én aláírt felelősségvállaló nyilatkozaton alapult, amelyben a felperes az R. 2. §-ában foglalt teljes anyagi felelősséget elvállalta.
Az R. 5. §-ának (3) bekezdése szerint a megtérítés mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni mindazt a körülményt, amely a dolgozó felelősségére objektíve kihat, így különösen a dolgozó munkakörét, esetleges távollétének időtartamát és az anyagkezelés tárgyi adottságait. A jogszabály e rendelkezéséből következik, hogy ha a leltárhiányért felelős dolgozó által kezelt áruk raktározási, elhelyezési körülményei olyanok, amelyek nem felelnek meg a biztonságos őrzés legalapvetőbb követelményeinek sem, ez a tény önmagában alapot ad a felelős dolgozó megtérítési kötelezettségének a mérséklésére vagy a felelősség alól való mentesítésére.
A felperes fényképfelvételeket csatolt az udvaron elhelyezett göngyölegek tárolásáról. E fényképfelvételek alapján megállapítható, hogy a rekeszekben árunak minősülő üvegek voltak és az udvar nem volt zárható, itt az alperes gépkocsijai parkoltak. Ez pedig azt jelenti, hogy az udvarra a felperesen kívül más is bejuthatott.
A munkaügyi bíróság tanúként hallgatta meg R. B. áruforgalmi előadót, aki előadta, hogy a zárható raktár a göngyölegkészlet egyharmadának befogadására volt alkalmas, a raktárkészlet zömét a közös udvaron tárolták. Dróthálóval sem lehetett a göngyölegraktár árukészletet leválasztani, mert ez a megoldás a gépkocsik parkolását akadályozta volna. Vallotta azt is, hogy a göngyölegek egy tömbben való felrakására szintén nem kerülhetett sor, azokat az udvaron – a gépkocsi bejárásokra tekintettel – szétszórtan kellett elhelyezni.
K. I. áruforgalmi osztályvezető és J. G. áruforgalmi főosztályvezető egybehangzó tanúvallomásával megerősítette a felperesnek azt az előadását, hogy a göngyöleget azért tárolták az udvaron, mert az a zárható raktárrészbe nem fért be. Mindkét tanú azt is feltételezte, hogy egy vasúti kocsi vagy egy pótkocsis tehergépkocsi rakománya úgy került ki a raktárból, hogy a visszárujegy elkallódott.
A felperes meg nem cáfolt előadása szerint a perbeli leltáridőszakban a raktárnak 36 milliós forgalma volt, ennek az adminisztrációs munkáját egyedül ő végezte. Ez pedig azt jelentette, hogy egyeztetés, vagonrendelés miatt napközben is kénytelen volt a raktár területét elhagyni. Ebben az időszakban, valamint munkaidejének lejártával az udvaron tárolt göngyölegek őrzéséről senki sem gondoskodott.
Mivel a raktárnak elhatárolt, zárható területnek kell lennie, a perbeli göngyölegraktár pedig ezeknek a jogszabályi követelményeknek nem felel meg, és az alperes a társadalmi tulajdon megóvásának a legelemibb feltételeit sem biztosította, az alperes terhére eső súlyos mulasztások a felperesnek a felelősség alóli teljes mentesítésére nyújtanak alapot. (M. törv. II. 10 408/1980/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás