MK BH 1981/382
MK BH 1981/382
1981.09.01.
A munkaviszony alapján biztosításban töltött idő – eltérő rendelkezés hiányában – az elért munkabérre tekintet nélkül szolgálati időnek számit [1975. évi II. tv. 10. §; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 3. §, 100. § (1) bek., 111. §, 354. §; 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 65. §].
A felperes az alperestől az öregségi nyugdíjához szükséges szolgálati idők elismerését kérte, s miután az alperes a kérelmét csak részben teljesítette, a határozat ellen felszólalással élt a társadalombiztosítási bizottságnál.
A bizottság a felszólalást elutasította. Az elutasítás indoka az volt, hogy a felperes 1961. április 21. és 1966. augusztus 28. között mint földműves-szövetkezeti felvásárló csak bizonyos időszakokban ért el olyan összegű (havi 250 forint) keresetet, amelynek alapján biztosításra kötelezett volt. Erre figyelemmel csak a biztosításra kötelezett időket ismerték el szolgálati időként. Az említett időszakban így beszámítható szolgálati idők, valamint ezt követően 1977. szeptember 22-ig munkaviszonyban töltött idők összesen csak 3 év 13 napot tettek ki, ezért a korábbi – 1935–1941 között szerzett – szolgálati időket az öt évnél hosszabb megszakítás miatt nem lehetett beszámítani.
A felperes az elutasítás miatt keresettel fordult a bírósághoz. A munkaügyi bíróság vizsgálta, hogy a felperes az 1961–1966 közötti időszakban ténylegesen a h.-i földműves-szövetkezet alkalmazásában állott-e és keresete a vitatott időszakban – az alperes állításával szemben – a havi 250 forintot meghaladta-e.
A munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási bizottság határozatát részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes 1935. május 5-től 1977. szeptember 22-ig 7 év és 299 nap szolgálati időt szerzett. Álláspontja szerint a tanúk vallomása és az egyéb perbeli adatok alapján megállapítható, hogy a felperes az alperes által el nem ismert időszakban is a h.-i földműves-szövetkezet alkalmazottjaként szolgálati időt szerzett. Ezáltal pedig 1961. április 21. és 1977. szeptember 22. között már több mint öt év szolgálati idővel rendelkezik, így el kellett ismerni az 1935–1941 között munkaviszonyban töltött 2 év 278 nap szolgálati időt is.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a felperes által beszámítani kért időszakban hatályos rendelkezések szerint csak a havi 250 forint (töredékhónapokban a napi 10 forint) munkabért meghaladó keresetű, munkaviszonyban álló dolgozók estek biztosítási kötelezettség alá. A felperes esetében a munkáltató földműves-szövetkezet részéről történtek olyan bejelentések is, amikor a munkabér ennél kevesebb volt. Ilyen esetekben került sor törlésekre. A perben kihallgatott tanúk pedig nem tudták bizonyítani, hogy az alperes által vezetett nyilvántartás adataival ellentétben a felperes havi munkabére rendszeresen és folyamatosan meghaladta a havi 250 forintot. Mindezekre figyelemmel az alperes az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az alperes fellebbezési kérelmével egyező jogi indokolással – megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a szolgálati idő megállapítása iránti kérelmét olyan időpontban terjesztette elő az alpereshez, amikor már a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. és ennek végrehajtási rendelete, a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet volt hatályban. Ez utóbbi pedig a 354. §-ának (3) bekezdésében hatályon kívül helyezte a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendeletet, amelyre a megyei bíróság az ítéletét alapította.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 111. §-a szerint az R. 100. §-nak a szolgálati időre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell azokra is, akik az 1975. évi II. tv. (T.) hatálybalépése előtt fennállott jogviszonyuk alapján a T. és az R. rendelkezései szerint biztosítottnak minősülnek. A T. 10. §-ának (1) bekezdése és az R. 3. §-a értelmében pedig – az elért munkabérre tekintet nélkül – a társadalombiztosítás a dolgozó munkaviszonyának egész időtartama alatt fennáll. Az R. 100. §-ának (1) bekezdése szerint viszont szolgálati időnek számít a munkaviszony alapján biztosításban töltött idő.
Az adott jogvita során alaptalanul hivatkozott az alperes a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 65. §-ában foglalt rendelkezésre is. A perben ugyanis nem merült fel semmilyen adat arra nézve, hogy a felperes a naptári hétnek csak egyes napjain végzett volna munkát. Ezzel összefüggésben egyébként rá kell mutatni: amennyiben a dolgozó a törvényes munkaidőtől eltérő munkaidőben teljesít munkát, ennek a körülménynek a felek erre irányuló megállapodásából egyértelműen kell kitűnnie.
Minthogy a felperes a munkakönyvével hitelt érdemlően bizonyította, hogy 1961. április 21-től 1966. augusztus 28-ig a H. és Vidéke Körzeti Földműves-szövetkezettel munkaviszonyban állt és ott felvásárlói munkakört töltött be, a törvényes munkaidőtől eltérő foglalkoztatása vonatkozásában pedig bizonyítékok nem állnak rendelkezésre, a másodfokú bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja. (M. törv. II. 10 024/1981/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás