MK BH 1981/384
MK BH 1981/384
1981.09.01.
Ha a dolgozó a felmondó nyilatkozatát visszavonja és a munkáltató ehhez nem hajlandó hozzájárulni, a hozzájárulás megtagadása miatt nem indítható munkaügyi vita. Ha azonban a dolgozó a nyilatkozata érvényességét is vitatja, ebben a kérdésben munkaügyi vitának van helye [19/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 5. §].
A felperes 1964 óta az alperes d.-i fiókjában előbb számfejtőként, később előadóként, illetve főelőadóként, majd pénztárosként állt alkalmazásban.
1980. február 25-én a d.-i N. Áruházból 105,40 forint értékű árut kísérelt meg eltulajdonítani, de tetten érték. S. Gy. fiókfőnök másnap közölte a felperessel a megyei igazgatóság döntését: mondja fel a munkaviszonyát, ellenkező esetben fegyelmi eljárást indítanak ellene. A felperes még ezen a napon írásban bejelentette, hogy munkaviszonyát 1980. február 29-ével felmondja. Az alperes a közlést tudomásul vette és a felperes részére a munkakönyvét kiadta.
A felperes 1980. március 12-én azzal a kérelemmel fordult az alperes igazgatójához, hogy a felmondását tekintse tárgytalannak, miután azt kényszerítő körülmények között és rossz idegállapotában írta alá.
Az alperes igazgatója 1980. március 18-án a kérelmet elutasította. Emiatt a felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, kérte munkaviszonya helyreállítását, eredeti munkakörébe vagy más beosztásba való helyezését. Arra hivatkozott, hogy a cselekmény elkövetésekor, a felmondás aláírásakor és a munkakönyv átvételekor sem volt teljesen beszámítható állapotban.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelmet elutasította. Igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes a felmondást minden kényszerítő körülmény nélkül, önként, idegileg felzaklatott, de ügyei vitelére képes állapotban nyújtotta be.
A felperes keresetében a kérelmében foglaltakat adta elő.
A munkaügyi bíróság jogerős végzésével a pert megszüntette. Álláspontja szerint olyan kérdésekben, amelyekben az intézkedés a munkáltató mérlegelésétől függ, a dolgozó az intézkedés elmaradása esetén munkaügyi vitát nem indíthat. Abban a kérdésben tehát, hogy a munkáltató nem járult hozzá a felmondás visszavonásához, nem volt helye munkaügyi döntőbizottsági eljárásnak.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a keresetében lényegében azért kérte az általa előterjesztett felmondás hatálytalanítását, mert azt helyette S. Gy. fiókvezető írta meg és követelte tőle annak aláírását. Ezek a tények olyan idegállapotot idéztek elő nála, amely megbénította a védekező képességét. Álláspontja szerint az általa elkövetett hiba nincs kapcsolatban a munkaviszony keretében kifejtett tevékenységével. Munkaviszonya megszűnésének körülményei és ügyének a közvélemény elé tárása olyan helyzetet teremtett, hogy nem tud elhelyezkedni, megélhetése nincs biztosítva. Idegállapotára vonatkozóan pedig azt adta elő, hogy 1980. február 28-án a d.-i idegszakrendelésen megvizsgálták és pszichésen nyomott hangulatot, emocionális labilitást, fáradékonyságot, alvászavart állapítottak meg nála. Nyugtatók szedését rendelték el és injekció kúrában részesítették.
A felperes ezek szerint a munkaviszonya megszűnésével összefüggő körülményeket sérelmezte és alapjában véve arra hivatkozott, hogy a kialakult helyzetben a felmondó nyilatkozata nem tekinthető érvényesnek.
Mivel a munkaviszony megszüntetésével, illetőleg annak helyreállításával kapcsolatos ez a vita olyan igénnyel kapcsolatos jogvitának minősül, amelyre a 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezés nem terjeszthető ki, a munkaügyi bíróságnak a pert érdemben kellett volna elbírálnia.
A munkaügyi bíróság ettől eltérő jogi álláspontja tehát nem helytálló. (M. törv. II. 10 370/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás