MK BH 1981/385
MK BH 1981/385
1981.09.01.
Ha a fél valamelyik határnapon hibáján kívül nem jelent meg, és a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl azonban nem lehet igazolási kérelmet előterjeszteni. A mulasztás oka és vétlensége tekintetében fennálló aggály esetén a bíróság köteles a feleket meghallgatni [Pp. 106. § (1) bek., 107. §, 109. § (3) bek.].
A felperes 1973. szeptember 1-jétől igazgatóként állt a gy.-i B. M. közlekedési és szakközépiskola és gimnázium alkalmazásában. Az alperes 1980. január 11-én a megyei tanács pénzügyi osztályának revizori csoportja által az iskolában folytatott vizsgálata alapján fegyelmi eljárást indított és egyidejűleg büntetőeljárást is kezdeményezett a felperes ellen. Az ennek során 1980. március 28-án hozott fegyelmi határozatával a felperest az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott – tanári alapfizetését nem érintő – beosztott tanári munkakörbe történő áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A határozat indokául a revizori vizsgálat során feltárt, jogtalan anyagi haszonszerzésre irányuló különféle magatartások szolgáltak.
A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése végett kérelemmel élt a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd ennek elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottsági határozat megváltoztatására és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére irányult, tagadva, hogy fegyelmi vétségként értékelhető cselekményt követett el.
A munkaügyi bíróság a per első tárgyalásán hozott jogerős végzésével a per tárgyalását a felperes ellen folyó büntetőeljárás jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette. A per további tárgyalására ezután a munkaügyi bíróság 1980. augusztus 14. napjára tűzött ismét határnapot, e tárgyaláson azonban a szabályszerűen megidézett felperes nem jelent meg. A tárgyaláson az elrendelt bizonyítás felvétele megtörtént, majd a munkaügyi bíróság az ugyanekkor meghozott jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának lényege az volt, hogy a felperes a terhén megállapított vétkes kötelezettségszegéseket elkövette, a kiszabott fegyelmi büntetés ezzel arányban álló volt.
A felperes az 1980. augusztus 14-én megtartott munkaügyi bírósági tárgyalás elmulasztása miatt 1980. szeptember 12-én a tartalmánál fogva igazolási kérelemnek minősülő beadvánnyal fordult a munkaügyi bírósághoz. Az igazolási kérelmében előadta, hogy 1980. július 8-tól szabadságon volt, ezalatt nem tartózkodott a lakásán, ahová csak augusztus 25-én tért vissza és csak a következő napon szerzett tudomást arról, hogy a munkaügyi bíróság időközben tárgyalást tartott és azon ítéletet hozott. Közben augusztus 12-től már beteg volt, augusztus 25-től szeptember 5-ig kórházi ápolás alatt állt.
A munkaügyi bíróság jogerős végzésével a felperes igazolási kérelmét a Pp. 109. §-ának (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert álláspontja szerint a felperes a kérelmet a Pp. 107. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tizenöt napos határidő elmulasztásával elkésetten terjesztette elő.
A munkaügyi bíróságnak az igazolási kérelmet elutasító végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 106. §-a (1) bekezdésének a 107. §-ának (1) bekezdésével egybevetett tartalma szerint, ha a fél valamely határnapon a hibáján kívül nem jelent meg, az elmulasztott határnaptól számított tizenöt nap alatt előterjesztett igazolási kérelemmel a mulasztás következményeit orvosolhatja.
A Pp. 107. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével veszi kezdetét. Hat hónapon túl azonban nem lehet igazolási kérelmet előterjeszteni.
A munkaügyi bíróság sem a felperes által előadott annak a körülménynek, hogy a mulasztásáról csak augusztus 26-án szerzett tudomást, sem pedig annak, hogy az augusztus 14-én megtartott tárgyalásra szóló idéző végzést az állandó lakóhelyétől – ahová a bíróság az idéző végzést küldte – való távolléte folytán nem tudta kézhez venni, nem tulajdonított jelentőséget, jóllehet a felperes által megjelölt e körülmények mulasztásának vétlenségét valószínűvé teszik [Pp. 107. § (2) bek.]. Ha a mulasztás oka és annak vétlensége tekintetében a bíróságnak aggályai voltak, a feleket a Pp. 109. §-ának (3) bekezdése értelmében meg kellett volna hallgatnia, és e meghallgatás eredményéhez képest kellett volna az igazolási kérelem felől döntenie. (M. törv. I. 10 386/1980/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás