MK BH 1981/387
MK BH 1981/387
1981.09.01.
I. A fegyelmi vétség elkövetését – vita esetén – a munkáltatónak kell bizonyítania [Pp. 164. § (1) bek.].
II. A munkaügyi vitát eldöntő szerv a munkáltató által el nem bírált fegyelmi vétség elkövetését nem állapíthatja meg és az ilyen magatartást a fegyelmi határozat felülbírálatánál sem veheti figyelembe [1967. évi II. törvény 55. § (1) bek.].
Az alperes 1976. november 1. óta áll a felperes alkalmazásában, autóbusz gépkocsivezető.
A felperes elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta az alperest menetjegy-visszaélés miatt. Az ellenőri jelentés szerint ugyanis az 1980. május 4-én 13.30 órakor tartott ellenőrzés alkalmával megállapították, hogy az alperes B. J.-né utastól 12 forint viteldíjat vett el, de csak 6 forint értékű menetjegyet adott részére.
Súlyosító körülményként értékelte a fegyelmi jogkör gyakorlója, hogy az előző évben menetjegy-visszaélés miatt fegyelmi büntetésként megvonták az alperes 1979. évi nyereségrészesedése 50%-át, illetve hogy hanyag munkavégzés miatt 1980-ban havonkénti teljesítménybérének 10%-át megvonták.
Az alperes a munkáltatói intézkedés ellen kérelmet terjesztett a munkaügyi döntőbizottság elé, amelyben tagadta a terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését.
A döntőbizottság a kérelemnek helyt adott és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte, lényegében azzal az indokolással, hogy a menetjegy-visszaélés nem bizonyítható. Az ellenőrzéskor ugyanis – sőt még a következő megállóig – az utas menetjegye még érvényes volt, és az ellenőrök nem győződtek meg arról, hogy az utas meddig utazott. Az ellenőröknek a menetjegyet csak azt követően lett volna joguk bevonni, amikor az érvénytelenné vált. Ha pedig azt állapította meg az ellenőr, hogy 12 forint viteldíjat adott át az utas, táskarovancsot kellett volna tartani az alperesnél. A döntőbizottság határozata ellen a munkáltató terjesztett kereseti kérelmet a munkaügyi bíróság elé és a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Az alperes dolgozó a kereset elutasítását kérte. Tagadta azt, hogy jegyvisszaélést és ezáltal fegyelmi vétséget követett volna el.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott. A döntőbizottság határozatát megváltoztatta és hatályában fenntartotta a fegyelmi határozatot.
A munkaügyi bíróság a fegyelmi vétség elkövetését bizonyítottnak találta. Az elbocsátás fegyelmi büntetés pedig a súlyos vétséggel arányban áll.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése szerint fegyelmi büntetést a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben lehet kiszabni. Azt, hogy a dolgozó fegyelmi vétséget követett el, a munkáltatónak kell bizonyítania. Az adott esetben a fegyelmi vétség elkövetését a munkáltató elfogadható módon nem bizonyította. A felperes csupán következtetett a menetjegy-visszaélésre, ami kitűnik a döntőbizottság által hozott határozatból, amely az ellenőrzést végző N. S. és a jelen levő M. J. tanúvallomásán alapszik.
Az ellenőr N. S. maga adta elő, hogy az ellenőrzést B. község területén végezte, az Sz. úton, és a három darab menetjegy, amelyet az ellenőrzés során bevont, akkor, de még az azt követő megállóig is érvényben volt. Csupán B. község elhagyása után válhattak volna a jegyek érvénytelenné. Ugyancsak az ellenőr nyilatkozata, hogy a 12 forint viteldíj átvétele az utastól konkrétan nem bizonyítható, mivel táskarovancs nem készült. Ezzel a tanúvallomással megegyező M. J. előadása is, amit még kiegészítettek azzal, hogy az ellenőrzéskor az autóbuszon nyolc utas tartózkodott.
A tanúvallomások a felperes vétkességét – azt, hogy részéről visszaélés történt volna – nem támasztják alá.
Nem lehet bizonyító erejűnek elfogadni az utas nyilatkozatait sem, tekintettel azok ellentmondásaira, és figyelmen kívül kell hagyni az ellenőri jelentést is tekintettel arra, hogy az ellenőrnek a döntőbizottság előtt tett vallomásával sem egyezik. Pl. a jelentésben az ellenőr 25 főben tünteti fel a szállított személyek számát. Végül figyelmen kívül kell hagyni az ellenőri jelentéshez csatolt „Nyilatkozat”-ot is, mivel az alperes állítása szerint az ellenőrök az ellenőrzés után anélkül szálltak le az autóbuszról, hogy a szabálytalanságról őt tájékoztatták volna, illetve felszólították volna a nyilatkozat aláírására.
Az ilyen ellentmondásos és a munkáltató által egyértelműen nem bizonyított tényállás alapján az eljárt munkaügyi bíróság törvénysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy az alperes elkövette a terhére rótt fegyelmi vétséget.
Az a megállapítása a munkaügyi bíróságnak, hogy „közömbös az, milyen összeget fizetett az utas, mivel az alperes az A/1-es jelölésű elszámolási lap tanúsága szerint 1,40 Ft + 10 fillér biztosítással számolta el darabonként a három darab menetjegyet, és ezzel megsértette az Mt. 34. § (2) bekezdését, valamint a 36. § (1) bekezdésében előírt kötelezettséget” – téves és törvénysértő.
A munkaügyi bíróság csupán a munkáltató által értékelt magatartást vizsgálhatja és csak e körben állapíthatja meg, hogy a dolgozó terhére rótt valamely cselekmény, magatartás vagy mulasztás fegyelmi vétség-e, és ha igen, azzal milyen fegyelmi büntetés áll arányban. Az eljárás során a bíróság az ügy érdemi vizsgálatának eredményeként a munkáltató által nem értékelt fegyelmi vétséget nem állapíthat meg, következésképpen ilyen magatartásra hivatkozással fegyelmi büntetést sem szabhat ki, illetve nem hagyhatja helyben a munkáltató által hozott fegyelmi határozatot, ahogyan azt adott esetben az eljárt munkaügyi bíróság tette. (M. törv. I. 10 012/1981/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás