BK BH 1981/4
BK BH 1981/4
1981.01.01.
Ha a terhelt a korábbi elítéléseinek hátrányos következményei alól a Btk. hatálybalépéséig mentesült, újabb bűncselekményének elbírálása során helye lehet a korábbi elítélés súlyosítóként értékelésének [Btk. 100. § (3) bek.; Btké. 9. § (2) bek.].
A járásbíróság a terhelt bűnösségét ittas járművezetés vétségében állapította meg és ezért őt 25 napi tétel pénzbüntetésre és a járművezetéstől 1 évi eltiltásra ítélte. Az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet korábban három ízben ítélték el:
1. A városi bíróság az 1968. április 10. napján jogerőre emelkedett ítéletével könnyű testi sértés vétsége és magánlaksértés vétsége miatt halmazati büntetésként 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, mely büntetését a terhelt 1970. június 15. napján töltötte ki, tehát 1973. június 15. napján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
2. A kerületi bíróság 1970. július 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás bűntette miatt 6 hónapi, 10%-os bércsökkentéssel járó javító-nevelő munkára ítélte.
3. A járásbíróság az 1976. március 6. napján jogerőre emelkedett ítéletével közlekedési vétség miatt 5 hónapi, 10%-os bércsökkentés mellett végrehajtandó javító-nevelő munkára ítélte.
A terhelt a 2. és 3. alatt jelzett elítéltetések tekintetében is mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.
A terhelt napközben mintegy 1,5 dl cseresznyepálinkát fogyasztott, majd a délutáni órákban – amikor úgy érezte, hogy már nem áll alkoholos befolyásoltság alatt – segédmotoros kerékpárján a szomszéd községbe ment. Útközben igazoltatta a rendőr és megállapította, hogy alkoholtól közepesen befolyásolt állapotban vesz részt a közúti forgalomban.
A járásbíróság a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte, hogy a terhelt közlekedési vétség – nevezetesen ittas járművezetés – miatt korábban már büntetve volt, bár e vonatkozásban a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól mentesült.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet a főbüntetés tekintetében megváltoztatta és azt 40 napi tételben, az egynapi tétel összegét pedig 130 forintban állapította meg.
A megyei bíróság nem értett egyet a járásbíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint az 1979. július 1. napja előtt beállott mentesítés alá esett elítélés a büntetés kiszabása során súlyosítóként értékelhető abban az esetben, ha az utóbbi cselekmény elbírálása az 1978. évi IV. törvény (Btk.) alapján történt.
Érvelése szerint, amennyiben a törvényhozó az 1961. évi V. törvény 78. §-a (3) bekezdésének rendelkezéséhez hasonló jellegű – a mentesítés alá esett elítélés értékelésére módot adó – lehetőséget kívánt volna biztosítani a bíróságok számára, úgy az átmeneti időre – az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké.) szabályozása útján – így rendelkezett volna. Ennek hiányában viszont okszerű, hogy a Btk. hatálybalépése előtt beállott mentesítés alá eső elítéltetések a továbbiakban súlyosító körülményként nem nyerhetnek értékelést.
A megyei bíróság ítélete indoklásának részben téves volta és a pénzbüntetés napi tételszámának helytelen megállapítása miatt emelt törvényességi óvás részben alapos.
Az 1961. évi V. törvény 78. §-ának (3) bekezdése lehetőséget adott a bíróságnak arra, hogy súlyosító körülményként vehesse figyelembe az olyan korábbi elítélést, amelyre nézve az elkövető mentesítésben részesült, ha a mentesített személy újabb bűncselekményt követ el.
A Btk. 100. §-ának (3) bekezdése értelmében viszont a mentesítés nem terjed ki azokra a hátrányos következményekre, amelyeket a törvény a korábbi elítéléshez fűz.
Az 1979. évi 5. sz. tvr. (Btké.) 9. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Btk. hatálybalépése előtt már beállott mentesítés hatálya változatlan marad.
A jogszabálynak az utóbbi rendelkezése azonban nem teszi kizárttá a korábbi rehabilitáció alá esett elítélés súlyosító körülményként való figyelembevételét akkor sem, ha a cselekmény elbírálásánál már az 1978. évi IV. tv. (Btk.) rendelkezései hatályosulnak.
A Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelvének I/1. pontjában a bűnismétlés értékelésével kapcsolatban adott iránymutatás ugyan nem kifejezetten az adott esetre vonatkozik, ez ugyanis a Btk. 100. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést tartja szem előtt, vagyis azt az esetet, amikor a mentesítés a Btk. hatálybalépését követően következik be. Mindez azonban korántsem jelenti azt, mintha az irányelvekben foglalt tartalmi szempontok – a későbbiekben taglalt lényegi, belső összefüggésekre tekintettel – értelemszerűen ne lennének alkalmazhatók azokra az esetekre is, amikor a Btk. hatálybalépése előtt már bekövetkezett a mentesítés, de az elkövető a Btk. hatálybalépése után – vagy annak hatálybalépése előtt, de a büntetőtörvény időbeli hatályára figyelemmel a Btk. alapján elbírálandó – újabb bűncselekményt követett el. Ennek a lehetőségnek a kizárása az egységes büntetőjogi értékelésben indokolatlan törést okozna.
A Btk. ugyan nem tartalmaz az 1961. évi V. tv. 78. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel azonos szabályt, de ennek kizárólag az az oka, hogy a Btk. mentesítési rendszere – amely a különféle joghatások szerint különböztet – alapvetően eltér a korábban hatályban volt törvényben szabályozott jogintézménytől. A Btk. 100. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás ugyanis leszögezi: „Újabb bűncselekmény elkövetése esetén a társadalom védelme azt kívánja, hogy a bíróság a korábbi elítélést a büntetés kiszabása körében értékelje (83. §), illetve – ha ennek feltételei fennállanak – az elkövetővel szemben a visszaesőkre (137. § 12–14. pont) vonatkozó szigorúbb rendelkezéseket tartalmazza.” Ebből a megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy a Btk. külön – a Btk. 100. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel szükségtelen – törvényi rendelkezés hiányában is átvette az 1961. évi V. törvény 78. §-a (3) bekezdésének alapgondolatát és lényegében azonos szabályozási törekvést tükröz.
Bűnismétlés esetén a Btk. hatálybalépése előtt mentesítés alá esett elítélésnek á büntetés kiszabása körében súlyosítóként való értékelése, tehát nem kizárt; az ezzel ellentétes érvelés formális, a tartalmi azonosságot figyelmen kívül hagyó értelmezésen alapszik, ezért törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság 14. számú irányelvének I/1. részében foglaltak viszont felhívják a figyelmet arra is, hogy a korábbi elítélés súlyosítóként való figyelembevétele nem kötelező, hanem csak lehetőség, és ezért alkalmazása beható, gondos vizsgálatot igényel.
A konkrét ügyben megállapítható, hogy a terheltet a bíróság 1976. évben ittas járművezetéssel megvalósított közlekedési vétség miatt ítélte el, tehát ugyanolyan cselekményért, amelyet a bíróság jelenleg elbírált. A korábbi elítélés alapjául szolgált cselekmény hasonló jellege, továbbá az előző büntetés kiállásától eltelt viszonylag rövidebb idő indokolttá teszi az említett körülmény súlyosítóként értékelését.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a terhelttel szemben kiszabott fő- és mellékbüntetést összhatásában vizsgálva, arra az álláspontra jutott, hogy ez a büntetés kirívóan enyhének nem tekinthető és ezért nem látta indokoltnak a pénzbüntetés napi tételszámának felemelését.
A terhelt korábbi cselekményét ugyanis még 1975. évben, kerékpáron közlekedve valósította meg. Ezt követően közlekedési magatartása ellen már kifogás nem merült fel. A közúti közlekedés fokozott biztonságához fűződő társadalmi érdek védelmét a kiszabott pénzbüntetésen túlmenően a járművezetéstől eltiltás hatásosan szolgálja, s így emellett súlyosabb főbüntetés kiszabása már nem indokolt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének kizárólag az indokolása részben törvénysértő. (B. törv. V. 405/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás