PK BH 1981/403
PK BH 1981/403
1981.10.01.
Ha a nem szolgálati találmány hasznosítása a szabadalmas feltaláló engedélyével történik, a szabadalmas szerződéskötés nélkül is követelhet hasznosítási díjat. A díj összegének a megállapítása a bíróság feladata. A díj összegét általában a találmány műszaki-szellemi színvonalának, gazdasági és egyéb jelentőségének a figyelembevételével a találmány tárgya hasznosításából származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani [1969. évi II. tv. 10. § (1) bek., 11. §, 17. §; Ptk. 201. § (1) bek., 361. §].
I. A felperes „Nyomásos öntőszerszámok hidraulikus munkahengerrel mozgatott betéteinek reteszelésére” címmel újítási javaslatot nyújtott be az alpereshez, amelyet az újítási naplóba 1973. szeptember 4-én bevezettek. A felek 1976. március 17-én megállapodtak az újítás hasznosításában 2000 Ft eszmei díj ellenében. Az alperes ekkor írásban közölte a felperessel, hogy ezzel a megoldással kapcsolatban „a szolgálati jellegre nem tart igényt, és nem kívánja a találmányt szabadalmaztatni”. A felperes már ezt megelőzően, 1974. december 19-én kérte a megoldást szolgálati találmányként kezelni és szabadalmaztatni. Az alperes 1975. május 12-én ismételten közölte a felperessel, hogy nem kíván szabadalmi bejelentést tenni, mert a megoldás alkalmazásának a gazdasági kihatása nem áll arányban a bejelentési és a fenntartási költségekkel, illetve mert az értékesítési lehetőség bizonytalan.
A megoldásra 1975. május 19-én a felperes tett szabadalmi bejelentést „Betétreteszelő szerkezet főleg nyomásos öntőberendezéshez” címmel, és arra szabadalmat kapott.
Az újítás, illetve a találmány szerint átalakított öntőszerszámokkal az alperes 1974. június 3-tól 1976. december 31-ig 12 279 db öntvényt gyártott. Ekkor – rendelés hiányában – megszűnt az ilyen öntvények gyártása.
A találmány műszaki színvonala nem jelentős, ismert megoldások együttes alkalmazását jelenti, ún. kombinációs találmány. Gazdasági jelentősége sem nagy, mert kizárólag régi típusú, kiselejtezésre váró gépeknél lehet alkalmazni.
A találmány alkalmazása pontosan ki nem számítható selejtcsökkenést eredményezett, és csökkentette a szerszámjavításra fordítandó költséget.
II. A felperes keresetében eredetileg 358 188 Ft, majd 200 000 Ft, végül 160 000 Ft szabadalomhasznosítási díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a találmány alkalmazásával gyártott öntvény ráfizetéses volt, az újítás a selejtet csak minimális mértékben csökkentette, a gyártóeszköztörzslap szerint az újítás bevezetése után nem csökkent, hanem nőtt a szerszámjavítás ideje. Legfeljebb 6000 Ft hasznos eredményt lehet figyelembe venni, viszont az alperes 2000 Ft eszmei újítási díjat fizetett.
Az elsőfokú bíróság 5000 Ft találmányi díj megfizetésére kötelezte az alperest, a kereset ezt meghaladó részét elutasította és a felperest kötelezte az alperes javára 500 Ft perköltség megfizetésére.
Az indokolás szerint csak a szabadalmi bejelentés időpontjától, 1975. május 19-től gyártott termékek után illeti meg díjazás a felperest, ami a találmány alapján gyártott összes terméknek hozzávetőlegesen fele része. A találmány alkalmazása növeli a gépek kapacitását, javítja az öntvények minőségét, csökkenti a selejtet és a szerszámjavítási munka csökkentésével munkaköltség-megtakarítást is lehetővé tesz. Az ebből eredő hasznos eredmény azonban nem számítható ki. Ezért eszmei alapon állapított meg 5000 Ft díjat. Figyelembe vette, hogy a találmány műszaki-szellemi színvonala alacsony, azt a felperes munkaköri kötelezettség keretében dolgozta ki, a szerszám kifejlesztésének minden költségét az alperes viselte.
A felperes csak kis részben lett pernyertes, ezért az elsőfokú bíróság részperköltség fizetésére a felperest kötelezte.
Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes kérte a marasztalási összeg felemelését 100 000 Ft-ra. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság csak a gyártott mennyiség fele után állapított meg díjazást, bár a találmányt az alperes részére már 1974. december 19-én felajánlotta. Szerinte a gyakorlat bizonyította, hogy a színvonal a közepesnél magasabb. Az alperesnek a kísérletezésre, a találmány bevezetésére fordított költséghányada elenyésző. A perköltség megállapításánál kérte figyelembe venni az általa előlegezett szakértői költséget és a tárgyalásra történő utazással kapcsolatos készkiadásait.
Az alperes fellebbezésében kérte a kereset elutasítását. Előadta, hogy hasznos eredmény nincs, a selejtcsökkenés nem mutatható ki, a szerszámjavítás időtartama nem csökkent, hanem növekedett.
Az első fokú perköltség megállapításánál kérte figyelembe venni az általa előlegezett szakértői költséget és a tárgyaláson való részvétellel kapcsolatos 5000 Ft készkiadást. Kérte másodfokú perköltség megítélését is.
III. Egyik fellebbezés sem alapos.
1. A találmány alapján a szabadalmat nem a munkáltató, hanem a feltaláló szerezte meg, ezért a felperes díjazásának az alapja nem az 1969. évi II. törvény (Szt.) 9. §-ának a (4) bekezdése alapján alkalmazandó 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet 1. §-a, hanem az Szt. 11. §-a, amely szerint a szabadalmi oltalom alapján a szabadalmas kizárólagosan jogosult a találmány hasznosítására illetőleg arra, hogy a hasznosításra másnak engedélyt adjon.
A szabadalom díjazás fejében történő engedélyezésének az eszköze a hasznosítási szerződés (Szt. 17. §). A felek között azonban a szabadalom hasznosításának engedélyezésével kapcsolatban szerződés nem jött létre. Viszont a hasznosítás nem volt jogellenes, mert a szabadalmas felperes engedélyével történt. Ilyen esetben a szabadalmas a bírósági gyakorlat szerint – bár erre külön jogszabályi rendelkezés nincs – szerződéskötés nélkül is követelhet hasznosítási díjat és a díj összegének megállapítása a bíróság feladata (LB Pf. IV. 20 200/1977.). A találmány hasznosítása vagyoni előny forrása, ezért a hasznosítás engedélyezéséért az általános polgári jogi szabályok szerint ellenszolgáltatás jár [Ptk. 201. § (1) bek.]. Ha a hasznosítás díjfizetés nélkül történik, a hasznosító jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz a szabadalmas rovására. Ezért, ha ajándékozási szándék nem állapítható meg, a tényleges hasznosító ezt az előnyt szerződéskötés nélkül is köteles a szabadalmas részére megtéríteni, azaz – a Ptk. 361. §-ának megfelelő alkalmazásával – köteles hasznosítási díjat fizetni (LB Pf. IV. 20 757/1978.). A díj összege az, amelyet a felek hasznosítási szerződésben kiköthették volna. Ezért a díjat általában a találmány műszaki-szellemi színvonalának, gazdasági és egyéb jelentőségének a figyelembevételével, a találmány tárgyának a hasznosításból származó vállalati hasznos eredmény arányában kell megállapítani, feltéve hogy az eredmény kiszámítására lehetőség van. Egyéb esetben az összes körülmény mérlegelésével ún. eszmei díjat kell megállapítani.
2. A szabadalmi oltalom kezdő időpontja az Szt. 10. §-ának az (1) bekezdése értelmében a szabadalmi bejelentés napja. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor az 1975. május 19. óta történt hasznosítást vette alapul a díj összegének a kiszámításánál. Ezt megelőző időben sem jogalap nélkül hasznosította az alperes a felperes megoldását. Ennek a hasznosításnak az alapja az újítás volt, amelyért az alperes a felperes által is elfogadott összegű eszmei újítási díjat fizetett.
3. A per adataiból kétségtelenül megállapítható, hogy a találmány alkalmazásának voltak előnyei az alperes részére. Ellenkező esetben azt nem is alkalmazta volna. Ezek az előnyök azonban pénzben nem számíthatók ki. A műszaki szakértő véleménye szerint a selejtcsökkenés az öntödékben általában soha nem mutatható ki pontosan, mert a hibás öntvényt nyomban visszadobják az ún. kimérő kemencébe. Igen sokféle tényező játszik közre a selejt alakulásánál, ezért azt sem lehet pontosan megállapítani, hogy ebben milyen hatása volt a találmány alkalmazásának. Az is kétségtelen, hogy a találmány elvileg kevesebb javítási munkát tesz szükségessé az öntőszerszámoknál, mint a korábbi szerszámok alkalmazása. Nincs lehetőség annak a pontos felmérésére, hogy a szerszámjavítások a találmány bevezetése előtt, illetve bevezetése után pontosan milyen okból történtek. Tény az, hogy a találmány alkalmas volt a szerszámjavítások szükségességének a csökkentésére, és hogy az alperes a találmányt alkalmazta. Ezért a felperes szabadalmas hasznosítási díj iránti igénye alapos. A találmány alkalmazásának az előnyei pénzben nem számíthatók ki, helyesen állapított meg tehát az elsőfokú bíróság eszmei díjat.
Az eszmei díj megállapításánál az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte az ügy körülményeit és a díjat helyes összegben állapította meg. Figyelembe kell venni azt is, hogy a találmány nem szolgálati jellegű, a szabadalmazás költségét a felperes viselte. A bírósági gyakorlat a szabadalmast megillető hasznosítási díjat általában nagyobb összegben állapítja meg, mint a szolgálati találmány feltalálójának a díjazását.
4. Az első fokú eljárásban a felperesnek a szakértői költség előlegezésével kapcsolatban 2506 Ft, az alperesnek a szakértői költség előlegezésével és a tárgyalásokon való képviselettel kapcsolatos készkiadásokkal 2500 Ft költsége merült fel. Az összegszerűség részben bírói mérlegeléstől függött, de a felperes követelése aránytalanul túlzott volt. Ezért a felperesnek részperköltség fizetésére kötelezése törvényes.
A másodfokú eljárásban az alperes lett túlnyomó részben nyertes. Így a képviselettel kapcsolatos munkával arányban a Legfelsőbb Bíróság másodfokú részperköltséget állapított meg az alperes javára. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 090/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás